Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-26 / 9. szám

érthető, valamint az is, hogy e részben az összehason­lító nyelvészet elemei, mint a.szellemi képzésnek hatal­talmas tényezője, különös figyelemre méltatandók. Min­denek felett arra kell szoktatni es abban edzeni a növen­dék szellemi erejét, hogy a lelki éietben szintúgy mint a természetben előforduló nehezebb változatok és nyo­matékosabb jelenések felett utángondolkozzék s azoknak alapokát és törvényeit feltalálni, megfejteni tudja. Mert elvégre is művelt ember a tudatlantól leginkább ez által külömbözik, hogy tisztább öntudattal és fensőbb fokú szellemi szabadsággal bir- melyeknek segélyével mind a természeten mind önmagán és körülményein, elhatáro zásain teljesen uralkodni képessé lesz. Erre aztán meg­kívántatik, hogy minél pontosabb és élethű bevezető is­mereteink, tájékozó alapfogalmaink legyenek a világ fe­lől — a mint az tényleg áll most, a mint fejlődött jelen a múltból és alakul jelenből a jövő. Igy már az is ki van mendva, miben áll a reáltanodai növelésnek alaki saját­szerűsége. Ez az, hogy a növendékeket a világ és a tu­dományok közvetlenül szemléléséhez kell juttatni s arra szoktatni, mig a gymnasium az övéit közvetett vagyis történelmi fejlődtetés útján legközelebb az ókorhoz, az emberi életnek önmagában teljesen zárt és befejezett műveltségi és tudományi álláspontjához vezeti, hogy e szerint a tisztán emberit felismertetve és éreztetve, a va­lódi humanitás céljainak megközelítésére utalja, illetőleg fölemelje." (Vége köv.) KÖNYVISMERTETÉS. NYILATKOZAT - I. S. KARÉNEKTÁRA ÜGYÉBEN. Hogy a prot. Istentisztelet lényeges része, az ének, művészi alakját elvesztvén, építő erejét is elvesztette, azt bizonyítani mai nap felesleges. Nem lehet azért elegen­dőleg magasztalni azoknak fáradozását, kik istentiszte­letünk ezen részét megmenteni, s tiszteletessé tenni töre­kesznek, miután áll minden időben, hogy az istentiszte­let mindég arányos ez Istenismerettel. Én azoknak nevében, kiket az istentiszteleti ügy komolyan érdekel édes kötelességemnek tartom hálás elismerést nyilvánítani Ivánka Sámuel pataki főiskolai énektanár úr iránt, ki sem időt, sem költséget nem kiméivé egymaga vállalkozott egy oly általánosan érzett egyházi hiányt fedezni, a melyre magának az egyháznak régen kell vala szakértő tagjait felszólítani. Igy állván a dolog nem Ldiete mást várni, mint­hogy I. S. közérdekű vállalata közpártolásban részesü­lend, és Ivánka S. eddig mást alig aratott, mint ajelesek »rendes jutalmát, hideg koruk töviskoszoruját, de egy­szersmind azon erős meggyőződés biztatását, ügyéé a jövő, csak kitartás. I. S. úr a kitartás embere, s nem engedte magát visszariasztatni sem azok által, kik gáncsolásaik által őt az egyszer kitűzött céltői elvezetni törekedtek, sem azok által, kik elég szeretetlenek valának megelőző munkái­tól a megérdemlett elismerés szellemi jutalmát is elvitatni akkor, mikor anyagira ugy is alig gondolhatott, s uj vál­lalatba bocsátkozott, s kiadta jeles karénektárát, mely magában foglalja a magyar- és erdélyországi gyülekeze­tekben használt énekek dallamait négy fő, u. m. soprán, alt, tenor és bass szó Hámok szerint. Azonban e nagyszerű munka költségeinek fedezé­sére sem már előbbi énekirodalmi vállalatai által meg­rendített anyagi ereje, sem az előfizetők csekély száma képes nem lévén, egy áldozatkész pártfogóról kelle gon­doskodnia. I. Rákóczy György a Graduale kiadója, a régi buzgóbb idők embere nincs többé, hogy fejedelmi erejé­vel támogatná az egykor vévérel s vagyonával fedezett egyházi közjót. Lorántfi Zsuzsanna a pataki főiskola édesanyja sincs többé a kiizdelmek földén, hogy dajkálná nagy lel­kének áldásaival egyháza lelkesebb munkás fiait. Elment ő is, de itt hagyta áldott emlékezetét, s a példa örök ha­talmát azok vigasztalására, kik az egyház iránt lelke­sedni valaha képesek leendenek. S a nemes példa hatott, s kegyeletes tisztelőre talált napjainkban is.Ivánkának nagy költségű munkáját oltalma alá vette Pálóci Horváth Mária ö nagysága, hogy egy nemes példával több legyen ismét feljegyezve utó­daink számára a hálás emlékezet és kegyelet könyvében. 0 nagyságának már több az egyház javára tett kegyes adományai között a karénektárra kiadott 800 uj forint­nyi összege nem foglalhatja el ugyan az első helyet; mert amazok ennél sokkal tekintélyesebbek, de már ez magá­ban is elegendő arra, hogy szerencsét kívánjunk az egy­háznak, melynek ily leányai vannak, és a kornak, melyet gyermekei súlyos körülmények között teljesített áldoza­tuk által tesznek emlékezetessé. Én midőn I. S. karénektárát az illetők figyelmébe ajánlani bátorkodtam, nem mulaszthattam el Palóci Horváth Mária ö nagysága áldozatát tisztelettel felem­líteni azokért, ki a nemes tetteket az utókor lelkesitése végett feljegyezni kedves kötelességüknek tartják. Sárospatak, febr. 1. 1865. Dr. Heiszler József, főiskolai hittanár. HALLJUK, MIT SZÓLNAK TÚLFELŐL. *) Nt. szerkesztő úr! A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. évi 7. számában egy cikk jelent meg JBartalus István úr­tól, melyben az Ivánka úr által irt „K arénektár s Vezérkönyvet" ismerteti, vagy ajánlja, vagy bírálja, mert mind e háromról van valami a cikkben, de tüzetesen egyik sincs kifejtve. *•) A mire azonban Bartalus úr bizonyosan meg fog felelni. Szer k.

Next

/
Thumbnails
Contents