Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-26 / 9. szám

érthető, valamint az is, hogy e részben az összehasonlító nyelvészet elemei, mint a.szellemi képzésnek hataltalmas tényezője, különös figyelemre méltatandók. Mindenek felett arra kell szoktatni es abban edzeni a növendék szellemi erejét, hogy a lelki éietben szintúgy mint a természetben előforduló nehezebb változatok és nyomatékosabb jelenések felett utángondolkozzék s azoknak alapokát és törvényeit feltalálni, megfejteni tudja. Mert elvégre is művelt ember a tudatlantól leginkább ez által külömbözik, hogy tisztább öntudattal és fensőbb fokú szellemi szabadsággal bir- melyeknek segélyével mind a természeten mind önmagán és körülményein, elhatáro zásain teljesen uralkodni képessé lesz. Erre aztán megkívántatik, hogy minél pontosabb és élethű bevezető ismereteink, tájékozó alapfogalmaink legyenek a világ felől — a mint az tényleg áll most, a mint fejlődött jelen a múltból és alakul jelenből a jövő. Igy már az is ki van mendva, miben áll a reáltanodai növelésnek alaki sajátszerűsége. Ez az, hogy a növendékeket a világ és a tudományok közvetlenül szemléléséhez kell juttatni s arra szoktatni, mig a gymnasium az övéit közvetett vagyis történelmi fejlődtetés útján legközelebb az ókorhoz, az emberi életnek önmagában teljesen zárt és befejezett műveltségi és tudományi álláspontjához vezeti, hogy e szerint a tisztán emberit felismertetve és éreztetve, a valódi humanitás céljainak megközelítésére utalja, illetőleg fölemelje." (Vége köv.) KÖNYVISMERTETÉS. NYILATKOZAT - I. S. KARÉNEKTÁRA ÜGYÉBEN. Hogy a prot. Istentisztelet lényeges része, az ének, művészi alakját elvesztvén, építő erejét is elvesztette, azt bizonyítani mai nap felesleges. Nem lehet azért elegendőleg magasztalni azoknak fáradozását, kik istentiszteletünk ezen részét megmenteni, s tiszteletessé tenni törekesznek, miután áll minden időben, hogy az istentisztelet mindég arányos ez Istenismerettel. Én azoknak nevében, kiket az istentiszteleti ügy komolyan érdekel édes kötelességemnek tartom hálás elismerést nyilvánítani Ivánka Sámuel pataki főiskolai énektanár úr iránt, ki sem időt, sem költséget nem kiméivé egymaga vállalkozott egy oly általánosan érzett egyházi hiányt fedezni, a melyre magának az egyháznak régen kell vala szakértő tagjait felszólítani. Igy állván a dolog nem Ldiete mást várni, minthogy I. S. közérdekű vállalata közpártolásban részesülend, és Ivánka S. eddig mást alig aratott, mint ajelesek »rendes jutalmát, hideg koruk töviskoszoruját, de egyszersmind azon erős meggyőződés biztatását, ügyéé a jövő, csak kitartás. I. S. úr a kitartás embere, s nem engedte magát visszariasztatni sem azok által, kik gáncsolásaik által őt az egyszer kitűzött céltői elvezetni törekedtek, sem azok által, kik elég szeretetlenek valának megelőző munkáitól a megérdemlett elismerés szellemi jutalmát is elvitatni akkor, mikor anyagira ugy is alig gondolhatott, s uj vállalatba bocsátkozott, s kiadta jeles karénektárát, mely magában foglalja a magyar- és erdélyországi gyülekezetekben használt énekek dallamait négy fő, u. m. soprán, alt, tenor és bass szó Hámok szerint. Azonban e nagyszerű munka költségeinek fedezésére sem már előbbi énekirodalmi vállalatai által megrendített anyagi ereje, sem az előfizetők csekély száma képes nem lévén, egy áldozatkész pártfogóról kelle gondoskodnia. I. Rákóczy György a Graduale kiadója, a régi buzgóbb idők embere nincs többé, hogy fejedelmi erejével támogatná az egykor vévérel s vagyonával fedezett egyházi közjót. Lorántfi Zsuzsanna a pataki főiskola édesanyja sincs többé a kiizdelmek földén, hogy dajkálná nagy lelkének áldásaival egyháza lelkesebb munkás fiait. Elment ő is, de itt hagyta áldott emlékezetét, s a példa örök hatalmát azok vigasztalására, kik az egyház iránt lelkesedni valaha képesek leendenek. S a nemes példa hatott, s kegyeletes tisztelőre talált napjainkban is.Ivánkának nagy költségű munkáját oltalma alá vette Pálóci Horváth Mária ö nagysága, hogy egy nemes példával több legyen ismét feljegyezve utódaink számára a hálás emlékezet és kegyelet könyvében. 0 nagyságának már több az egyház javára tett kegyes adományai között a karénektárra kiadott 800 uj forintnyi összege nem foglalhatja el ugyan az első helyet; mert amazok ennél sokkal tekintélyesebbek, de már ez magában is elegendő arra, hogy szerencsét kívánjunk az egyháznak, melynek ily leányai vannak, és a kornak, melyet gyermekei súlyos körülmények között teljesített áldozatuk által tesznek emlékezetessé. Én midőn I. S. karénektárát az illetők figyelmébe ajánlani bátorkodtam, nem mulaszthattam el Palóci Horváth Mária ö nagysága áldozatát tisztelettel felemlíteni azokért, ki a nemes tetteket az utókor lelkesitése végett feljegyezni kedves kötelességüknek tartják. Sárospatak, febr. 1. 1865. Dr. Heiszler József, főiskolai hittanár. HALLJUK, MIT SZÓLNAK TÚLFELŐL. *) Nt. szerkesztő úr! A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. évi 7. számában egy cikk jelent meg JBartalus István úrtól, melyben az Ivánka úr által irt „K arénektár s Vezérkönyvet" ismerteti, vagy ajánlja, vagy bírálja, mert mind e háromról van valami a cikkben, de tüzetesen egyik sincs kifejtve. *•) A mire azonban Bartalus úr bizonyosan meg fog felelni. Szer k.