Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-26 / 9. szám

Áz egyházfegyelmi büntetések fokozatai: a) Bizonyos, a gyülekezet tagjait illető jogoktól s előnyöktőli megfosztás. b) Az Úrvacsorátóli eltiltás. c) A gyülekezet közösségéből! kizárás. A kizárásnak soha sem szabad kiátkozássá fajulni, annál kevésbé pedig, mert a kiátkozás ítéletünkben] csalhatatlanságot föltételez, pedig, mint gyarló emberek, káromkodást szólnánk, ha ezt igényelnénk. A kizárás annak egyszerű nyilvánítása kell hogy legyen, hogy mivel az illető a mi keresztyén társulatunk tagjait illető kötelezettségeknek teljesítését megátalkodottan elhanyagolja : megszűnt társulatunk tagja lenni. E kizárás a dolog természeténél fogva semmi természeti vagy polgári viszonyt nem érint, s nem zavar. Itt újra ismétlem, hogy a kizárás a templombeli eltiltást nem foglalja, s nem foglalhatja magában, mert hisz templomaink nyitva kell hegy álljanak, még a pogány előtt is, bár jönne és halgatná az igét. Meg aztán már a fölebb mondottakból is következik, hogy az egyházfegyelmi büntetésből minden olyast kik üszőbőlendőnek tartok, melynek végrehajtása utolsó esetben csak pandúr pálcára vagy szuronyra támaszkodik. Pedig ha a templomból eltiltunk valakit, s mégis eljő: kérdem mit csinálunk V Valakit a templomban bizonyos padról kizárunk, s mégis oda ül: miként bánunk vele? Meglehet kihagyja magát vezettetni, meglehet nem — s ez utólsó eset hova kény szerit ? 6. A gyülekezet közösségéből kizárásnál nem szabad bennünket a tagok száma ke v e s b e d é s é t ől i félelemnek visszariasztani. A fegyelem büntető részét általában, a kizárást meg különösen a legnagyobb óvatossággal s megfontolással kell használnunk a többi fontos okok közül csak azért is, mert a könnyelműn használt fegyver hamar élit veszti; de ha a bűnös magaviselete a legkomolyabb megfontolás után is erre kény szerit bennünket, akkor ne gondoljunk arra, hogy a kizárttal kevesbedünk, mert a mi erőnk nem a számtól íugg, s nemcsak íidvösebb egy, sőt több tag nélkül menni a menyországba, mint a sok taggal a gyehennára: hanem még ez élet szerint is mind a magunk előmenetele biztosabb, mind a mások általi becsültetés sokkal inkább megnyerhető, ha társulatunk 100 valóban jóból áll, mintha 200-an vagyunk, de számunk fele gonosz s a társulattal ellenkező irányt követ. Azt, hogy a kizárttól járandó lelkészi vagy másféle fizetés elvesztésére ne tekintsünk, tán fölhoznom is sértés. 7. A bűntény vizsgálatánál minden, a vétek elkövetésére befolyható ' j környtilállásokat figyelembe kell vennünk, s a t é n y t biztosan kell c o nstatiroz n u n k. Az enyhítő vagy nehezítő környülállásokat még a világi törvény is figyelembe veszi, mennyivel inkább kötelesség ez az egyházfegyelemnél. — Hány van ki elesik, mert a sikamlós úton nincs támasza ? — hány Saulus van, ki Krisztust üldözi, mert még nem érte mennyei világosság? Nem mondom én, hogy az enyhítő körülmények absolut értékűek, de igen is el kell érvényüket ismernünk nekünk, kik magunk is gyarlók s a fegyelemmel is építeni törekvők vagyunk. Ezen igazságból foly, hogy sok tekintetben nagyobb az imputatio a mívelt mint a míveletlen — az elöljáró mint az alattvaló — a pásztor mint a nyáj — a gazdag mint a szegény — a pártfogolt mint az elhagyatott ellen stb. Ezzel némileg kapcsolatban áll amaz igazság, hogy 8. A z egyház fegyelem terén a bű nt'é n y, nagyságának meghatározásában ne a látszat vagy szokás vezessen, hanem annak figyelembevétele, hogy az ember gyarló voltában valamely bűnnel mily ellenállhatási képességet állithat szemközt. Nem minden egyes bűnre való hajlandóság egyenlő erejti bennünk, egyiket végetlenül könnyebben legyőzhetjük mint a másikat. S ha a könnyen legyőzhető bűnös indulat kerül bennünk uralomra, inkább beszámítható, mintha valamely sokkal nehezebben legyőzhetőben esünk meg, mert mig amott szántszándékosnak is vehető a bűn: itt saját erőtlenségünk ismerete csupán emberi gyengeségből, erőtlenségből származottnak tarthatja azt. Ne vigye azonban ezen elvet senki oly túlságba hogy p. a paráznaság, mert a nemi ösztön nehezebben győzhető le, kevésbé beszámítható mint valamelytiltott színű ruha viselése, mert ez meg könnyen eltávolítható; de addig mindenesetre magam is megengedem ezen elv vitelét, hogy p. egy, sok enyhítő körülmények közt elkövetett paráznaság