Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-26 / 9. szám

első esetben kevésbé imputálható, mint egy kön­nyen teljesíthető kötelesség megátalkodott, azaz többszörös elhanyagolása. Azonban a nehezen le­győzheti) bűnökbei többszörös esés már teljes mértékben imputálandó, miután a fegyelem javitó részét épen arra kell irányozni, hogy a bűnöst az erős hajlandóság legyőzésére vezessük. S ha még ekkor is sem e bűn gonosz következményeinek ismerete , sem ama keresztyéni kötelességér­zet serkentése, hogy minél nagyobb a bűn an­nál nagyobb gondot kell annak leküzdésére is fordítanunk, a bűnöst a bűn eltávolítására nem határozza el: akkor már nem az ellenállhatási képesség, hanem a bűn általi botránkozás nagy­sága határozandják meg az imputatió fokát. Az első esetben ama számtalan intéseknek kell ben­nünket vezetni, melyek saját gyarlóságunkra em­lékeztetnek ; — a második esetben irányadónk amaz elv: minél nagyobb a botránkoztatás,annál inkább kell azt körünkből eltávolítani. (Folyt, köv.) TANULMÁNYOK AZ APOSTOLI KOR TÖR­TÉNETE KÖRÜL. Pál apostol élete. (Baurnak és iskolájának nyomán.) (Folytatás.) Pál apostolnak második missi­ó j a. — Pál a jeruzs. gyűlés után egynéhány nap múlva második téritői útjára indul el, mely alkalommal Kis-Ázsiát, Macedóniát es Görögországot bejárja. Midőn Barnabástól Márkus miatt elszakad, Silas kíséretében beutazza Syriát és Ciliciát; innen' Derbébe és Lystrába jut, mely utóbbi helyen Timotheust körülmetéli, azután Phrygián, Galacián és Mysián keresztül Troásba érkezik, a honnan álomlátás következtében Macedóniába megy s annak fővárosában Philippiben föl is lép. — Mielőtt az apostolt tiritöi útján tovább kisérnők, állapodjunk itt meg, és vessünk egy pillantást a lystrai és philippibeli ese­ményekre, mint a mely pontok figyelmünket leginkább magokra vonják. Pál Lystrában Timotheuson, egy görögnek és egy zsidónőnek a fiján, a körülmetélést végrehajtja csupán azért, hogy a zsidóknak ne csináljon azzal botránkozást, ha egy körülmetéletlent venne maga mellé utitársul (16, 1—3). — A jeruzs. gyűlésen Jakab apostol a törvényt a született zsidókra nézve tovább is érvényesnek nyil­vánította ugyan, de Timotheusra annak nem lehetett kötelező ereje, mert annak atyja, következőleg ő is görög volt; körülmetélkedetlensége pedig legerősebb bizonyitéka görög eredetének és neveltetésének. A tör­vénynek Timotheusra való alkalmazása tehát a jeruzs. határozat álláspontjáról sem érthető, ha annak léte­zését és érvényre lett emeltetését egyelőre elfogadnók is. De a dologban az a feltűnő, hogy Pál apostol hajtja végre egy görögnek fiján ! a zsidóktól féltében ! a körül­metélés actusát! ! Hogyan értsük ezt ? Hát gondolható az apostol felől, hogy apostoli munkásságának egész el­vét, mely mellett teljes életén keresztül küzdött, most egyszerre megtagadja még pedig,mondhatni,minden szük­ség nélkül ? Hallgassuk csak, miként ír ő a körülmetél­kedésről! „Imé, én Pál mondom nektek — igy szól az apostol a galatabeliekhez, — hogy ha körülmetéltettek, a Krisztus semmit nem fog használni. Mert bizonyságot tészek ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy az köteles az egész törvénynek megtartására. A Krisztus Jézustól kirekesztettetek, valakik a törvény által akartok idvezülni, és a kegyelemből kiestetek (Gal. 5, 2—4)." Azt kérdem most, vájjon Pál apostol, a ki a kö­rülmetélkedésről nemcsak itt, hanem egyébütt is hasonló szellemben nyilatkozik, végrehajthatta-e azt Timotheu­son anélkül, hogy magával a legszembeötlőbb ellenmon­dásba ne jöjjön'? alkalmazhatta-e Timotheusra a törvény szigorát, hogy, világosan kifejezett nézete szerint, őt a Krisztus kegyelmébeni részvételből kizárja ? Lehetetlen. Az a Pál, a kinek igazi képét a történelemből ismerjük ezt nem tehette. Itt egy alternatíva áll előttünk : vagy az apostolnak jellemét, vagy a Csel. előadásának hiteles­ségét fel kell adnunk. Mi a föntebbiek után csak ez utóbbit tehetjük, és arra teljesen jogosítva is leszünk, mihelyt az előadásban az irónak az igazságot elferdítő apologetikai célját fölismerjük. Könyvünk ez esetben Pál apostol törvényhezi ragaszkodásának példáját akarja adni, a kit a zsidóskodók követelései iránti tekintetből ugy tüntet föl, mint a ki azon zsidó előítéletet, hogy a körülmetélkedés a messiási üdvre nézve föltétlenül szük­séges, nemcsak osztja, sőt annak érvényben tartását tényleg is megbizonyítja. A Timotheuson végrehajtott actus, a mint látjuk, híven megfelel az író céljának, de nem a történeti igazságnak. Az apostol Troasból álomlátás következtében Ma­cedónia földére lép. Az álomlátás megtörténtét (16, 9) határozottan nem állithatjuk, mert nincs okunk rá — mi­ért'?; de ép ugy annak megtörténtét tagadni sem áll jo­gunkban. — Macedóniában az első hely Philippi, a hol az apostol föllép. A Philippiben történt események a leg­csudálatosabbak, a miket a Csel. könyve Pál életéből följegyzett. Pált és Silást — ez az elbeszélés foglalatja — egy jövendőmondó szolgáló leánynak meggyógyítása mi­att, annak urai a város bírái elé vezetik, a kik őket, a nép is fölindulván ellenök, megvesszőztetik és börtönbe vettetik. Éjfél táján a két fogoly buzgó imádságára a föld megrendül, a börtön ajtaji felnyílnak és a foglyok­ról a bilincsek lehullanak. A börtönőr álmából fölserkenve, a foglyok elszabadulását gyanitván, meg akará magát ölni, de az apostoloknak szavára felhagy szándékával, és ő

Next

/
Thumbnails
Contents