Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-26 / 9. szám

melyet kifejez a szőlőmíves midőn azt mondja: elébb megkapálom s megtrágyázom a terméketlen fát. Mivel azonban az egyházfegyelem terén szo­katlan ezen első fokozat, világosság okáért nevez­zük azt közvetett e g y há z f eg y e 1 em 11 ek. Ezekből folyólag az egyházfegyelem első ré­sze a bűn forrásainak elhárítása, melyet esz­közlünk. a) A közvetett egyházfegyelem — azaz a jónak megismertetése s megkedveltetése által. Ez pedig mint fegyelmi eljárás ennyit tesz: A ki nem ismeri a gyülekezeti jogok s kötelességek fontosságát, s e miatt azok elhanyagolására haj­landó, annál ne elégeljük, hogy iskolába járt, s az igehirdetést, hallgatja, hanem neki különösen is. a még nem vétkesnél sokszor csak dacot nemző in­tés vagy dorgálás elkerülésével, magyarázzuk meg e jogok s kötelességek fontosságát, lelki ja­vunkrai előnyös befolyását. A jónak megkedvelte­tését az által eszközöljük, ha nemcsak magunk igyekszünk mindenkor a kötelesség teljesítésben azok fontosságát s az iga gyönyörűséges voltát nyilvánvalóvá tenni: hanem e mellett a köteles­ségét hívebben teljesítőnek több jogot, s némi — nem annyira az illetőnek dicsvágyát legyező, mint inkább másokat is hasonló hűségre serkentő — kitüntetést adunk. Ilyenek p. hogy az iskoláit szorgalmasan végzett s rendesen contirmált gyer­mekeknek bizonyítványt adunk, — a magukat kitüntetett lelkipásztorok s tanitók fölött egyház­megyei gyűlésen emlékbeszédet tartunk stb. — S csak ezen eljárás után következhetnek helye­sen a bunforrása elhárításának további eszközei: b) A négyszemközti megintés, c) Tanuk előtti megintés, d) Gyülekezet előtti megintés. 5. A fe gye 1 em tulajdonképeni bü 11-t e t ő réseének gyakorlásában soha sem szabad positiv, hanem csak ne­gatív nemű büntetéseket alkalmazni, azaz a bűnösre nem valami büntető törvény­könyvi s az egyház körén kivül eső büntetéseket kell rá diktálnunk, lianem oly egyházi jogokat kell tőle negálnunk, melyben az egyházilag nem bűnös, hasonló helyzetű egyháztag részesül. Az ily büntetés nemcsak, hogy végrehajtásában a legkényelmesebb, mert mig a positiv büntetés végrehajtásához, ha a bűnösnek legkisebb ellen­szegülési szándoka van, mindig assistentia, testi fegyver kell, mig a negálásnál egyedül a negáló a tényező: hanem egyszersmind az egyházi élet­hez alakjában is legalkalmasb, mert soha nem szorul amaz igazság megtagadására, bogy fegy­vereink nem testiek. Mielőtt tovább mennénk itt a következőket jegyzem meg: Bizonyos esetek­ben alkalmazhat az egyházi testület positiv bün­tetést p. pénzbírságot, de ez a fegyelem határán kivül eső egyházi törvény, s mint ilyent is bi­zony igen csínján kell alkalmaznunk. Midőn azonban egyházi szolgálatért fizetést húzó egy­háztag fosztatik meg bizonyos időre e fizetésétől, ez már az egyházfegyelem körébe vágó tény, s negatív büntetés. A ki ezen állítást igy kimondva meg nem értené vagy következetlennek tartaná, annak következő felvilágosítással szolgálok: lia én Kis Pál egyháztagot bizonyos mulasztásért 5 frt kárpótlás lefizetésére büntetem, meglehet jo­gosan cselekszem, mert mulasztása csakugyan okozott az egyháznak 5 frtnyi kárt — de nem egyházfegyelmi természetit az ellenei eljárás, ha­nem polgári törvényszerű — s csak olyan mintha A. és B. polgárok közt kártérítési kereset kérdése fordul elő. A büntetés is nem negatív, hanem po­sitiv. Mert én Kis Pál egyháztagtól nem olyan jogot negáltam, a mi őt mint egyháztagot illeti, hanem az őt mint embert és polgárt illető va­gyonból veszek el 5 frtot. S midőn azt mondtam, hogy ily positiv büntetést csínján alkalmazzunk, az sem többet sem kevesebbet nem tesz, minthogy csak oly esetben mondjon ki olyat az egyház, melyben a büntetendő ellenében a positiv polgári törvények szerint is világos igaza van. Egészen más azonban az eset ha Kis Pál fizetéses egyház­tag, p. lelkipásztor, mert ekkor egyházi kötelessé­gei teljesítéséért ad neki az egyház jogot lelkészi díjjá élvezésére, s ha ez esetben elmulasztja az egy­ház iránti bármi kötelességét — melyeknek egyike a feddhetlen élet is — ekkor az őt mint egyházta­got illető jogot veszem el = negálom tőle, ha lel­készi díjjából vonok le, mert hisz ezen jog, a lel­készi fizetés csupán egyházias kötelezettségekért csupán az egyháztól adott jog, mely őt csak is mint lelkipásztort azaz egyháztagot illeti, s mint embert vagy honpolgárt épen nem. Itt már aztán az egyházfegyelem körében járok, s büntetésem is nem positiv, hanem negatív.

Next

/
Thumbnails
Contents