Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-02-26 / 9. szám
könyörületet a mi Urunktól, a mennyire szolgatársaink iránt mi is könyörülök vagyunk (Mát. XVIII: 23 — 35.); — arra int hogy: Vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy a szálkát a te atyádfia szeméből kivesd — (Mát. VII: 5.) s ismét: A ki ti közületek bűn nélkül való, az vessen először követ a bűnösre. (Ján. VIII: 7.). Sőt hogy szívünkbe vésse, miként ama niegkötözési s föloldási magasztos jog gyakorlatában kiválóan annak lelki javára nézzünk, a kin azt gyakoroljuk, a terméketlen figefáróli példabeszédében okulásunkra mondja: Uram hagyj békét a terméketlen fának, mig nem megkapálom és ganajozom, és ha gyümölcsöt terem jó, ha nem, az után vágd ki (Luk. XIII: 8.). S midőn ezen intésben a megkötözendő iránt mi elénk szab kötelességeket . . ama mondatában meg, melyben az őt befogadni nem akaró Samaritánusok büntetését sürgető tanítványoknak szól, hogy: nem elveszteni, de megtartani kell a lelkeket (Luk. IX: 54 — 56.), a megkötözés s föloldás magasztos célját adja elénk. Hogy pedig a megkötözésnél ne csak az egyszerű bűntényt, hanem annak indokait, könnyítő vagy nehezítő környíilállásait is lelkiismeretesen figyelembe vegyük, azt parancsolja: Ne ítéljetek külső ábrázat szerint, hanem igaz ítélettel Ítéljetek. (Ján. VII: 24.) Ha aztán valamely gyülekezeti tag botránkoztató élete bennünket ezeknek figyelembe vétele mellett is oda kényszerit, hogy ellene a föntebb mondottakban engedett légsúlyosb lelki fegyvert használjuk, hogy akkor a kivágástól vissza ne rettentsen bennünket a kevesbülésünk miatti aggodalom, ő mondja bátorítólag, de egyszersmind illetőleg: Jobb neked hogy a te tagjaid közül egy elvesszen, hogy nem mint az egész tested a gehennára vettessék (Mát. V: 29, 30.). Ezen intések és parancsok megujjitását találjuk az apostoli levelekben, midőn mondatik: Hagyjuk pedig ti nektek Atyámfiai! a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében, hogy megvonjátok magatokat minden atyafiutói, a ki rendetlenül viseli magát és nem a tanított tudomány szerint, melyett vett mi tőlünk. Hogy ha valaki nem enged e levelünk által való beszédeknek, azt megjegyezzétek és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön, de ne tartsátok ugy, mint ellenségteket, hanem intsétek mint atyátok fiát. (II. Thess. III: 14,15.) Es ismét: Most pedig irtam nektek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki, holott atyafiunak neveztetik, parázna vagy fösvény vagy bálványimádó vagy szidalmazó vagy részeges vagy ragadozó, az ilyenekkel mondom, hogy ingyen se egyetek. Vessétek ki azért a gonosz embert közületek (I. Kor. V: 11, 13.). L)e hogy itt is saját gyarlóságunk ismerete szelídítse eljárásunkat; tudtunkra adatik hogy: Nincsen csak egy igaz is —• (Rom. III: 10.), s hogy: ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, magunkat csaljuk meg, és nincsen igazság mi bennünk (1. Ján. I: 8.). Ezért intetünk, hogy: Alázatossággal tanítsuk azokat, kik ellenkező értelemmel vannak (II. Tim. II: 25.). Hogy pedig túl ne ragadjon a hév a kellő határon arra taníttatunk: Elég az ilyen embernek (t. i. a bűneit megbánónak) a mindenek által lett közönséges dorgálás. Ugy annyira, hogy inkább viszontag meg kell jen engednetek, és őtet vigasztalnotok kell, hogy valamikép a felettébb való szomorúságtól meg ne emésztessék az ilyen ember. Azért kérlek titeket, hogy erősítsétek meg az ő hozzája való szerelmeteket (II. Kor. II: 6—8.). A mellett hogy a fenyíték soha személyes indulatoskodássá s boszuállássá ne fajuljon, azt a parancsot veszszük: Magatokért boszut ne álljatok, hanem adjatok helyt Isten boszuállásának (Rom. XII: 19.). És hogy azon intés félreértése által: némelyeket pedig rettentéssel tartsatok meg, mintegy tűznek lángjából kapván ki azokat (Júdás: 23.) — fegyelmi eljárásunk erőszakoskodássá ne váljék, világosan megmondatik, hogy: A mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek (II. Kor. X: 4.). A fegyelem gyakorlásának föladatául pedig kitüzetik hogy: Az Úr építésre adta a hatalmat s nem rontásra. II. Kor. XIII: 10.). Ezen mtések befogadására, követésére kárhozat terhe alatt köteleztetünk, mert maga Jézus fenyeget ekként: Könnyebb leszen Sodornának dolga, hogy nem annak a városnak, mely az evangélium beszédét megveti (Mát. X: 15.). Nem arra kell hát tekintenünk, hogy lesz-e gyors és nagy sikere fegyelmi eljárásunknak, hanem az Úr parancsolatai szerint szent kötelességünk érzetében plántáljunk, öntözzünk, Isten kegyelmétől várván az előmenetelt (I. Kor. III: 7.).