Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-18 / 51. szám

özekben álí az olvasásnak és olvasás-tanításnak felsőbb foka, melyet értelemmel olvasásnak nevezünk; s melyben annál képesebbnek mondható az olvasó: minél inkább tud ugy olvasni, hogy olvasás hözben Önmaga is, a hallgató is az olvasmány tartalmának belátására és megértésére jut. — E végre a tanítótól megkívántatik: a) Tiszta és biztos tudata az olvasmány tartalmának ;. — b) Képesség az olvasmány érdekes elbeszélésére; C) Képesség annak példányszerü elolvasására ; d) Az olvasás szabályainak ismerete; e) A szakismeretekben és nyelvtanban jártassága, minthogy az olvasás itt már eszközzé válik szak és nyelvtani ismeretek közlésére. Az értelemmal olvasás tanításánál következőkre kell ügyelni: 1. Minthogy itt az olvasmánynak jó értelmezésétől és példányszerü előolvasástól függ legtöbb : a jó tanitó minden olvasmányhoz eleve jól elkészül, tanulmányozván annak tartalmát, átgondolván otthon, miképen lehet a tanoncok értelméhez legkönnyebben, legbiztosabban vezetni, — s otthon gyakorolván be magát a minta olvasásba. 2. Minthogy az értelemmel olvasás mellett a tanoncokat a készséggel olvasásban való képesség magasabb fokára is kell hozni iparkodni: azért minden értelemmel olvasandó olvasmányt előbb gépszerűen kell elolvastatni; miben az olvasót félbeszakasztani csak akkor kell, ha a készséggel olvasásban hibát ejtett. — Végig olvastatván njra felvétetik darabonként (nein mondatonként, hanem befejezett gondolatonként); és a tanitó az elvásott darabnak gondolkodástani elemezése s az előforduló ismeretlen fogalmaknak, képes kifejezéseknek szabatos fejtegetése által annak megértésére képesítvén az olvasót, mással tovább olvastat a gondolat befejezéseig, s az olvasottat igy elemezi, értelmezi; — mig az olvasmány végére nem jár. — Ezen elemezés, értelmezés, egész gondolatra, egyes mondatra, egyes szavakra vonatkozzék az olvasó tanonc kisebb vagy nagyobb képessége szerint kötő vagy bontó tanmenetben; ugy, hogy a tanitó vagya gondolatkifejezésröl egyes mondatra, erről egyes szóra menjen által (bontó tanmenet); vagy megfordítva, kötő tanmenetben elemezzen s fejtegesen, — mi gyengébb gyermekeknél mindenkor ajánlandóbb. — A tan-alak legyen k é rd e z k e d ö, minthogy az iskolai olvasmányok tartalma majd mind olyan, mit a tanonc öngondolkodás ával is megismérhet, ha arra célszerűen vezéreltetik. — Csak akkor, ha a gyermek igy az olvasottat egészben és részeiben jól megértette — lehet várni tőle, hogy az olvasmány tartalmát szabadon, habár nem saját, hanem inkább, mint tőle lehetséges — a könyvből vett szavakkal elmondja; — az egyes gondolat csoportokat szintúgy, mint az egész olvasmányt, a tartalomhoz!; megkívántató megállapodásokkal, hanglejtéssel, tehát jó kifejezéssel elolvassa. — De a végre szükséges még különösen • a) hogy a tanitó maga beszélje el erdekes, kellemes hangon, szabadon az olvasmánynak tartalmát ; mindenkor utánbeszéltetvén azt, előbb a képesebb, azután gyengébb tanoncaival: mi azért hasznos, sőt szükséges, minthogy a gyermeknek könnyebben esik természeti kifejezéssel beszélni mint olvasni. — b) Hogy a tanitó maga az olvasmányt példányszerűen előolvassa ; s erre képesebb és gyengébb tanoncokkal utánolvastassa. — Hogy pedig a tanoncok a jó kifejezésben annál bizonyosabban képesittessenek, szükséges C) hogy a tanitó kutassa velők az olvasásnak szabályait, sa feltaláltak alkalmazásában őket gyakorolja. — Az olvasás szabályai röviden a következőkben foglalhatók össze: Hosszú hangok hosszan, — rövid e k röviden, •— mély hangok mélyebb, — magasak emeltebb hangon ejtetnek ; — szóban a tagok minden megállapodás nélkül mondatnak ; — származott szavakba n -imiridenkor az eredeti szóra — a gyökre esik a hangsúly; — Összetett szavakban az elsőre fektetendő a hangsúly, minthogy ez határozza meg a másikat; — Mondatban a mondományra, — kiképezett mondatban a határozó szavakra esik nagyobb hangsúly; — A jelentő mondat mélyebb, — a parancsoló emeltebb hangon ejtetik ; — Kérdő mondatban az igére vagy a kérdő szavakra esik az emelt hangnak súlya ; — Az idézet lebocsátott hangon mondatik az azt megelőzőkhöz képest; — Az ellentétet kifejező szavak különösen hangsulyozandók, p. o. sokat beszél, k e v es e t tesz; — Pontnál a gondolat befejezettsége hangleszállitással jelöltetik. — Röviden : — ,,a beszédnek ama részei — legyenek azok szavak, mondatrészek, vagy mondatok, melyek a jelentékenyebb képzetet vagy gondolatot kifejezik, meghatározzák — az olvasás hangja által kiemelendök ; hang által lehetvén azt mit az értelem felfog — érzékiteni, kifejezni." 3. Az olvasmánynál addig kell időzni, mig az általában jól nem olvastatott: azért egyes mondatot, sőt egyes szót is, ha szükséges, tizszer, húszszor is ismételve el kell olvastatni. 4. Igen jó, ha a tanitó néha szántszándékkal roszul olvas, és a gyermekekkel ezt észrevéteti: — ez által a jó és rosz olvasás biztosabb megítélésére képesittetnek. 5. Semmiféle olvasmányt egy huzamban végig olvastatni nem kell, s erre a következőt és igy a többit, mig az egész könyv végig olvasva nincs. — Tömegben vagy pontonként sem kell olvastatni, hanem egyenként mindaddig, mig netn az olvasás jól sikerültnek tartható. — Ha ez minden részben megtörtént: 6. Akkor lehet az egész olvasmányt összefüggésben megszakasztás nélkül előbb ügyesebb, aztán gyengébb olvasókkal végig olvastalni, hogy a gyermekek az egész olvasmány hatását érezni s visszaadni képesittessenek ; sőt a több tanonc által sikerülten olvasott olvasmányt lehet tömegben is utánol vastatni, hogy a gyengébbek is a képesebbek által az érielemmel olvasásba belehozassanak. — Igy befejeztetvén az olvasmány. 7. A nyelvtani és szakismeretek összefoglaltatnak, áttekintés és elsajátítás végett a tanoncuk értelméhez vezettetnek, szókból végre anyag választalik önmunkálkodtalásra a palatáblán ily formán : ..írjátok fel az olvasmány-