Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-18 / 51. szám

ban előforduló tárgy neveket (főneveket); tegyétek át az olvasmányban foglalt tárgy neveket többes számba; - tegyétek át az alapszót és modományt többes számba; — tegyétek át a jelentő mondatokat kérdő alakba, stb. Szakismeretekből: „írjátok fel az olvasmányban előforduló növényeknek alkatrészeit; — nevezzetek meg 8 — 10 — 12 növényt; írjátok fel nevét 6 fának; — írjátok fel: mi nő a fákon ? — mi nő a bokrokon ? stb. -a-Ezekből kitetszik : miszerint az olvasás-tanitás — ha már a gyermekek készséggel olvasnak is — nem oly könynyü dolog, melynek kezelése gyermekjáték, mely alatt a tanitó pihenhet, vagy a melyet Lancaster és Bell modora szerint tanonctanitókra bizhat. — Sőt inkább ezen felsőbb fokú olvasás a tanoncoknak, — az olvasás-tanitás 3 tanítónak testi és szellemi tevékenységét is igen-igen igénybe veszi. Mert a tanoncnak teljes hangerélylyel, tudattal és értelmi figyelemmel kell itt olvasni; a tanítónak az olvasót fáradhatlan lélekéberséggel követni: csak igy válik az olvasás a lélekerőit kifejtő és képző munkává. — A felületesen és hanyagul kezelt olvasás mellett a tanonc szellemi tétlenségbe merül el, és csak gépszerűen hajtván végre az olvasást, hangokat, szavakat, egész sorokat elnéz, kihágy, hozzátold; s a helyett, hogy mind inkább biztosságra, tökélyre jutna az olvasásban — hanyatlani fog. — Az olvasás-tanitásnál való kényelemkeresésből származik a hanyag és üres olvasás, 'mely eltompítja előbb a gyermek szellemi élénkségét; azután még testi tevékenységi ösztönét is. Minden tanitás — tehát az olvasás-tanitás is kell, hogy áthassa a tanonc szellemét, folytonosan elfoglalva tartsa lelki és testi tevékenységét: igy válik ő azután már az iskolában erélyes és tevékeny emberré! Végszóm ezek után csak ez: vajha, a mily jóakarat vezérelt engemet ez adatok felkutatásában, összegyűjtésében, önök mindnyájan szinte oly jóakarattal igyekezzenek ezeket elsajátítani és felhasználni — a legszentebb közügy előmozdítására. — E reménynyel — az Istennek áldását és kegyelmét kérem önökre és terhes, de fontos munkásságukra. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházrajz Egyházmegyerajz. Szerkesztette Batizi András, marmarosugocsai esperes és técsöi ref. lelkész. Korunkban, mely a szellemi és anyagi előhaladás kora, a művelődés előmozdításának egyik fötényezöje a statistika ; a világ leggyakorlatibb nemzete az angol a statistikai dolgok, statistikai táblázatok előállításában semmi fáradságot nem kímél, semmi költséget nem sajnál; mert jól tudja, hogy ez mind a reáforditott fáradozást, mind pedig a pénzbeli költekezést dús kamatokkal fizeti vissza; mivel alig van valami, a mi a statistikai adatoknál jobban megismertetné velünk, hogy mily előhaladást tettünk, miben maradtunk el, s ezeket már csak ismerni is nagy nyereség, mert tudva előhaladásutik fokát s azt, hogy miben vagyunk hátrább mint kellene, legalább tudni fogjuk azt is hova kell irányoznunk egész működésünket, s csalálmokkai többé nem ámíthatván magunkat, megfeszítjük lelki erőnket ott, hol különben tétlenek maradtunk volna. A ki kerületi és egyházmegyei gyülésünkön megfordult vissza fog emlékezni, hogy igen sokszor a legüdvösebb indítvány csak azért bukott meg, mert az indítványozó és a vele egy véleményüek nem tudták egész biztossággal, hogyan állunk a felvett dolgot illetőleg; mindez azonban nem fog megtörténni, ha minden egyházközségben, egyházmegyében hitelesen lesznek feljegyezve minden még kevésbé fontosabb mozzanatok is, mert csak fel kell nyitni az illető könyvet, megmondja, s számokkal mutatja az ki a valót, s valamint igaz az, hogy a jól alkalmazott számok nem hazudhatnak, ugy igaz az is, hogy a számok senki fiának sem hízelegnek, s igy remélhetjük, hogy közművelődésünket előmozdító indítványok érvénybe juttatására nem csekély hatása lészen az előttünk fekvő két könyvnek. Maga a szerző megmondja, mily célt akart elérni e munkája által: először, hogy legyen minden egyházközségben egy statistikai könyv, melybe nemcsak az illető egyházközség kül- és belélete, a benne felmerült emlékezetre méltó események, hanem az illető egyházmegyében, egyházkerületben történt s a protestantismust érdeklő nevezetesebb események hitelesen bejegyeztessenek. Másodszor, hogy mindig az illetők szeme előtt legyen, mennyire vannak hátra a vallást és népnevelést illetőleg. Harmadszor, hogy ez által az egyházlátogatást az eddigi időnek egynegyedrésze alatt a legnagyobb pontossággal és minden hiány nélkül véghez lehessen vinni. Az egész két kötetnyi munkát részletesen ismertetni nagyon hosszadalmas volna, és sokakat untatna, mert csak az egyes rovatok címét, s olt hol kell ezeknek magyarázatát hozhatnék fel, ezekben pedig semmi tanulság nincs. Azonban, hogy a t. olvasók e könyv béltartalmát illetőleg legalább némileg tájékozni tudják magokat, a főbb rovatok cimeit mind elsoroljuk; s egy rovatot, hogy a többire is lehessen következtetni, részletesen fogunk ismertetni. A 11 — 14. lapon a főrovat címe: „A vallási élet'c melynek ismét két alrovat felel meg u. m. 1. „annak előnyei" és 2. „annak hátrányai." A „vallási élet előnyei cimü" alrovatnak ismét következő cimü rovatok vannak alárendelve: „Tartatik e mindennap s hány templombari közistenitisztelet?-' „Hitet vallott növendékek (confirmatusok);" „felső-, alsó elemi, gymnasiumi iskolák száma." Hány fi- és leánytanuló járt minden osztályban kölön és együttvéve. „Mikor kezdődött az iskolatanitás a mult, mi-