Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-01 / 18. szám

alatt kezemhez adott, melyről tartozom számot adni, számot is adok, azért Szombat Andrásnét Csatári Katus aszszonyt ne háborgassa senki se törvénynyel, se akármivel, mert semmi kezéhez nem ment egyébb az fejér ruházatnál az Inventarium szerint, ismét kezetői kiadott valami darab vászony hálra maradván, és ezen föllyül egyébb nem ment az ö kegyelme kezéhez, hanem az, mit] tartására és ruházatjára az mit adtam esztendönkint ö kegyelmének az leányra való költsége. Idem qui supra nolatus. 1650. 12 die February. (Pécsi János ezen maga által kiadott s aláirt okmányt a győri káptalan előtt felmutatta és jegyzőkönyvbe vétetni kérte, mely kérése teljesíttetett is, 1. a X. jk. 53 lapját.) XXVI. 1671. Saal János Veszprém megyei Takácsi prédikátor. (Győri kápt. orsz: It. 58 fiók.) XXVI-XXIX. Ekei, Aranyos és Vízvár református gyülekezetek. 1671. September hó 10-dikén a protestánsok ellen Komárom városában vallatások eszközöltetvén, különösen arra kellett a tanuknak felelni, tudnak e arról, hogy a protestáns papok második növel is öszszeadják a feleséges embereket ? Egygyik tanú Szabó Pál komáromi vajda igy magyarázta ezt, hogy a prédikátorok azt tartják, miszerint „ha valakinek neje a mozlim hitre tért, elveszettnek tekintendő s akkor férjének más nőt venni szabadságában áll." Vallomásaikból még az is kitűnik, hogy a Komárom vidéki lelkészek ez időtájban mindég E k e 1 e n tárták gyűléseiket, synodusaikat. Világosan említtelenek végre az Aranyos és Vízvári református prédikátorok is. (A győri kápt. orsz. lt. XIV. 40. 1794 sz. a.) XXX. 1698-ban Gyöm őrei Ábrahám volt a császári prédikátor Komárom megyében, idejére nézve 55 éves ember. (A győri kápt. orsz. lt. XIV. 40. 1794 sz. a.) -Ofv— ISKOLAÜGY. NYÍLT LEVÉL az új szervezet ügyében egy lelkész barátomnak. Beszélgessünk tisztelt barátom elvekről. Az elvek feletti vitákat nem zárja ki az autonomia még a bevégzett tényéknél sem. Sőt maga a superintendentia is szereti Ítéleteit elvekhez szabni, előre megállapított, kimondott, helyeselt elvekhez. Beszélgessünk nyugottan, sine ira et studio>

legyen társalgásunknak teljesen ártatlan szelleme. Minden polemicus színezet, minden nagyobb emotiókat okozható vita, minden keserű labdacs, mely akármelyikünk tollából folyhatna, legyen szigoruan kerülve. És ne legyen e társalgás egyéb hideg száraz boncolgatásnál, olyan például, mintegy orvosé, ki a kezíe alá került tetemnek izomjait szeldeli, metszi, és vizsgálja figyelmes tudománynyal, okulás végett. Hisz a protestantismus teljesen egyértelmű a szabad vizsgálódással. Nincs oly ténye, melyet tökéletesnek tartana, nincs oly rendelete, melyen változtatást ne engedne. Nem ismer más tökélyt az istenségen kivül, nincs magasabb elve a haladásnál. Szervezetébe minden belefér, a stabilismust kivéve, s dogmája semmit sem utasit vissza határozottabban, mint a csalhatatlanság tanát. — „Természete a protestanlismusnak, mondja egy első rangú francia iró, hogy még azokra is éltető befolyást gyakorol, kik legkeserübben hányják szemére, hogy nem hajol meg az egyház uralkodó tekintélye előtt. A szabad vizsgálódás elve még azon szellemeket is mozgalomba hozza, és ébren tartja, melyek ellene mint a lázadás és fejetlenség elve ellen küzdenek; önkénytelenül a megtámadott szabadság és védelmezett tekintély tanulmányozására vezeti őket." — S ki is fogná közülünk a szabad vitatkozás üdvös voltát tagadni? ki ne látná ebben a haladás első rangú feltételét? Soraink közt olyan ember nincs. Csak a korlátokra nézve, melyek közt az gyakorlandó, lehet véleménykülönbség. És itt is ki mondja meg, hol az igazság határa, melyen túl menni nem szabad ? és hol a zárpont, melyen innen kell az eszmék küzdelmében maradni? Hát nem tudjuk-e, hogy az orthodoxus geleji Katona István püspök, a protestantismus egyik leglényegesebb kormányzati közegéről, a presbyterianismusról, a kanonok előszavában, melyekben kénytelen volt ennek engedményeket tenni, igy ítélt: „salius longe, consultiusque esse ecclesias a pastoribus ipsis, in sacris literis probe versatis, quam ab liominibus plebejis ut plurimum illiteratis gubernari ?" S mégis ki fogná ma azt mondani, hogy a presbyteri kormányzatnál jobb a h'erarchia ? és ki merné azt állítani, hogy a presbyteri igazgatás ismert és elfogadott alakja módosulhatlan, melyen sem lúl sem innen nincs út az üdvösség felé ? A szabad vizsgálódás egyik lényeges feltétele az egyén szabadsága. Én például mint professor az egyház szolgája vagyok; más körben működő, mint a lelkipásztor — de szint oly önálló. Mit érne nekem, ha a szabad vizsgálódás meg volna engedve az egyházi szervezet körül, de meg volna tagadva az iskolai szervezetben ? Mit érne nekem az egyház önkormányzata, ha azon tudatot kellene táplálnom, hogy az iskola azon szolgai alárendeltsége, melybe az uj szervezet hozta, azon pillanattól fogva, hogy az határozatilag elfogadtatott, a pátensek megmásíthatatlan jellemével bir? De még egy feltűnőbb példát akarok felhozni épen ezen szervezet életéből — mert tisztelt barátom, a mint tudod, ezen szervezetnek már is van élete. 1861-ben telt közzé a superintendentia egy ideiglenes szervezetet, leginkább csak kisérletképen, mint a tanügyi bizottság javaslatát. Ez a dunamelléki superintendentia iskoláira nézve kötelező erővel birt ugyan, de merev keresztülvitele nem sürgettetett; és te is jól tudod tisztelt barátom, itt is, ott is, amott is alkalmazták a helyi viszonyokhoz. A mily arányban azonban idő és viszonyok engedékenységet pa-