Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-07 / 6. szám
/ minianusok értelmét kárhoztatta, minek következtében mintegy 300 világi és papi követőik kivándorlásra kényszerittettek, s általában az egész felekezet az egyház kebléből kizáratott. Szándékosan kissé bővebben adtam e vitatárgyat-elő, mint olyan tényt, mely a symbolumok kényszerítése- és a szellem nyomásának következéseit, mint szintén az által eszközölt protestáns hierarchiát tanúsítja. Erdélyben a Fiuistenségének kérdése zaklatta a kedélyeket, s ott az unitáriusok jogát, vallásos szabadságát az ország világos törvényeinek dacára, söt azoknak tapodásával háborgatui, nyomni nem átallották. Már a 16. században Báthori Kristóf fejedelem idejében (1576 — 1582) a tudós de változó eszii, s vallását könnyen változtató Dávid Ferenc unitárius superintendens, valamint a mondott hitet Erdélybe bevivö Blandrata György, fejedelem János-Zsigmond egykori udvari orvosa köztt versengés támadott Kristus imádása s nevének segítségül hivása felett, mit az utolsó szükségesnek állított, mig Dávid Ferenc azt tagadta és 1578-ban kezdette nyilván tanitn1 s a szent székből is hirdetni Kristus nem imádását. Az új tan következtében nagy zaj és heves vitatkozás keletkezett az unitáriusok között, Dávid Ferenc febr. 24-re 1579-ben a vitaügyben Tordára egyházi gyűlést hirdetett, Blandrata azt megakadályozni akará, s miután neki az unitárius superintendens nem engedett, mint újítót a fejedelemnek feladta, kinek rendeletéből az előbb házi fogságba tétetett, majd a junius elején Gyula-Fej érváron tartott országgyűlésen örökös börtönre Ítéltetett, s a dévai várba záratott, hol azonban nemsokára, u. m. már azon évjuniusa 6-án elméjében megháborodva kimúlt. Mintegy hatvan évvel azután, u. m. 1638-ban I. R á -kóczi György fejedelem alatt a türelmetlenség és üldözés lelke az unitáriusok egész felekezete ellen kitört. Alkalmat adott arra a kolozsvári magyar és szász unitárius egyházak közötti versengés, mit püspökségre vágyó kolozsvári * szász unitárius pap R a v vagy Szőrös Mátyás nagy mértékben élesztett, ki, miután 1636 B e k e Dániel választatott superintendensnek, a kolozsvári magyar unitáriusok, mint újítók ellen fellépett s az ügyet több társával együtt a fejedelemnek feljelentette. Hogy a vád éppen a Krisztus nem imádására vonatkozott, abból világos, mivel az unitárius superintendens és a kolozsvári magyar unitár, papság a fejedelem rendeletéből az 1638-ban julius 1-jére D é é z s r e hirdetett országgyűlésre megidéztetvén, a nevezett superintendens arra beadta az 1579-ben készített és elfogadott hitvallást, ily cim alatt: „Consensus ministrorum unitariae receptae Religionis a D. 1579 2-a julii Claudiopoli congregatorum, de divinitate, adoratione et invocatione, regnoque Christi." Miután a mondott országgyűlés végzéséből előbb egy szombatos vagy z s i d ó z ó — judaizans — megköveztetett, az unitáriusok vitaügye egy ugy nevezett C o m p 1 a n ati o v al eligazittatott, melyben az unitáriusok hitvallása és ritusa felől országos intézkedés tétetett. B o d Péter „Smirnai sz. PoIikárp"-usában körülményesen leírja ez unitárius vitaügyet s közli a h i t -szabályozó és theologizáló erdélyi rendeknek időt jellemző végzését. A Complanatio két első pontja szóról szóra igy volt: 1. ,,A miképpen Dávid Ferenc condemnáltatása után, Demetrius Hunyadi püspöknek idejében az unitaria religion lévő ministerek ezen megegyeztenek: hogy az ÚrJézus Kristusnak az Atya Istentől adatott istenségét vallani, igaz Istennek hirdetni kell, és imádni, és segítségül hívni, segédséget tőle kérni. Ez ellen pedig senki se nyilván ne tanítson, se ne szóljon, söt a szerint tanítson, prédikáljon és énekeljen. Az Ur Jézus Kristust pedig isteni tisztelettel imádják és directe segítségül hívják, ugy mint kinek hatalma vagyon idveziteni és elkárhoztatni.u 2. ,,A Sacramentomok administrálásában is légyen a recepta unitaria Religio és ecclesiastica disciplina szerint: a kisded gyermekek Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében kereszteltessenek meg. Az Úr vacsorájában a pohár a communicansok kezébe adassék, magok igyanak belőle, mint az unitaria magyar ekklézsiáhan." Ez nem volt elég, de a déézsi országgyűlés után, annak rendeletéből készített unitárius hitvallást vagy kátét a Fejedelemnek és a Tanácsnak benyújtották, s azon könyv megvizsgálás végett Geleji Katona István református püspöknek adatott át, ki arról olyan ítéletet tett, ,,hogy az a katechézis nem elégséges a keresztyén vallásnak megtanulására semmiképpen." — Nem kevésbé ez országgyűlésen notáztatott mint zsídózó, a keleti nyelvekben, mint tudományokban jártas Pécsi Simon, fejedelem Bocskai István titkára, Bethlen Gábor idejében cancellárius, ki alatt már fogságot szenvedett. Benkö József (Transsilvania Tom. II. p. 241.) a zsidózókat igy jellemzi: „Judaizantes, sive Sabbatharii ii sunt, qui neglecta diei dominicireverentia, Sabbathum Judaeorum more colunt, suilla non vescuntur, et Uni Deo Patri divinos honores praestant." A mint Haller Gábor N apló"-jában feljegyezte, Pécsi Simon leányai is notáztattak; a cancellárnak minden jószágai, Szent Péter falun kivül elkoboztattak. — A judaizansok legelébb 1618-ben, azután többször is notáztattak. (Approb. Part. I. Tit I. art. 4. és Part. I. Tit. IV. art. 1.) M ) — Itt legyen még mint a szellem nyomása röviden említve, az ugyancsak Erdélyben fejedelem I. ApafiMihály idejében Coccejus leydai tanár értelmének, s Cartesius philosophiájának tanításáért három református tanár ellen a radnóti zsinaton 1673-ban hozott büntető Ítélet, melyben az unitariusokkal egyetértéssel is vádoltattak.") M) Bod Péter „Smirnai Polikarpusa'n" kivül (77—82 1.) az unitáriusok elibe hitvallást szabó déézsi országgyűlésről s az vitaügyröl 1. még: Székely Sándor „Unitaria vallás történetei Erdélyben" Kolozsvárit 1839. 8. 135 — 139 1. — Kár hogy e munka 1848 előtt íratott: a derék szerzőnek, kolozsvári unitárius hittanárnak, s egyházi főjegyzőnek, azután superintendensnek sokat el kellett akkor hallgatni, minek közre-bocsátása ma semmi akadályra sem találna. Sz. F. **) Ez ügy bővebb előadása Bod Péter után a „Függelékében C alatt olvasható. Sz. F.