Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-07 / 6. szám

Magyarázók, kik a nyelvtani, történelmi és lélektani értelmezést ügyesen gyakorolták, a régi egyházban is jó számmal találtatnak. Az antiochiai iskolabeliek voltak olyanok: Tarsusi Diodorus, Theodoretus, nagy részt Chrysostornus, a nyugoti latin egyházban Hieronymus. A legtöbbeknél ellenben hiányzik amaz önmegtagadás, mely megkivántatik, hogy egy iróban elmélyedve, csak annak saját gondolatait lessük ki. Legtöbben az idejükbeli egyházi hitelveket, melyek vagy épen nem, vagy csak csiraként lappangnak a bibliairóban, egész kifejlett alakjukban viszik be abba — a hittani hagyományszerü értelmezés; vagy pedig inkább subjectiv érzelmeik, nézeteik és ötleteik számára keresnek támaszt az irás szavában és a hol ez históriai értelme szerint ellenkezik, átvitt értelemben (allegorice) magyaráznak. Ezen allegoriai értelmezés ellen, melynek elsőbb korú irataiban maga Luther is hódolt, van ennek fentebb idézett szava intézve. Itt-ott ugyan az ő magyarázatában valamint a többi reformatorkéban is a régi egyházi hittan hagyományától való, nem igazolható ftig- , gés észrevehető; gyakran nyelvészeti, itészeti és történelmi segédeszközök hiánya is érezhető, mint a melyeket csak későbbi gyakorlat hozott napfényre. Egészben azonban Luther későbbi bibliamagyarázatiban és még magasabb fokban Kálvin és Bézáéiban oly irásértelmezést nyertünk ? mely akifejtett kívánalmaknak megfelel. Egynek azonban, mind ezen értelmezők, mind az eddigi legtöbb értelmezési iratok híjával voltak. A sok foglalatosságtól elhalmazott férfiak nem tudtak a sz. irás nagy részére terjedő exegetikai míveiknek mély és sokoldalú vizsgálat azon mértékét szentelui, melyet igényel. Az irás valóban olyan mint a természet: a legkisebben is nagy, és a legjelentéktelenebben sokszor kincsek rejlenek. Bizalommal és kitartással kell hozzá közeledni, hogy az ember azt tapasztalhassa, s csak a ki tapasztalta, bírhat a kellő meggyőződéssel; mert a felszin nem is sejteti, mennyi minden van még a mélységben elrejtve. Van ugyan a bibliának valóságos facsarása is, midőn, mint a régiek egyike mondá, az anyai emlő, a szentírás, tápláló tej helyett csak vért ád; de ha egyszer azt tapasztalta az ember, hogy itt épen ugy mint a középkori székesegyházakon gyakran az esetleges és csekélynek látszó épen nem jelentéktelen : akkor kötelességének nézendi a magyarázó, hogy a betűnél is elmélkedve állapodjék meg és sokszor nem hiába teendi. Ahonnan is B e n g e 1, az a bibliamagyarázó, kinek Isten igéje körüli kedvteléses buzgólkodásának annyi jeles mikroskopicus fölfedezéseket köszönhetünk, ezt a szabályt állítja fel: „Engedd magadat egészen oda a szövegnek, alkalmaztasd a szöveget egészen magadra.4

' A mit ehhez Hamann igazítva hozzátesz, a dolognak csak másik oldala: „Hysteron proteronu

van e mondatban. Az elsőnek utolsónak kell lenni. Minél jobban felismeri a keresztyén, hogy e könyvben róla van írva, annál nagyobbá nő benne az ige szavai iránti buzgóság."* — De ily értelmezők, kik a nélkiil, hogy betühüvelyezők lennének és subjectiv szőrszálhasogatásokba keverednének, éveken át való elmélkedés, s az egész múltnak segélye mellett egyes irásdarabokat fenékig kimeríteni törekednének, eddigelé nem léteztek. A laicusnak, ki körülményesebben szándékozik a szent írással foglalkozni, legközelebb a két reformátor, Luther és Kálvin exegeticai írásainak tanulmányozását ajánlhatjuk. Luther irataiból az irás gyakorlati főigazságainak megfejtésén kívül a leghathatósb vallásos serkentést meritendi; Kálvin ellenben az összefüggés mélyebb érteménye és az egyesnek pontosabb felfogásába vezeti be. Már a foglalatjegyzékek (summariák) és bevezetésékben a bibliai könyvekhez, melyeket Luther adott, s melyek több bibliakiadásokban elől kinyomattak, némelyek különösen kitűnők, mint a zsoltárokhoz és a római levélhez való bevezetések. — Magyarázó iratai közül a hitbőli igazulás feletti jeles fejtegetései miatt kitűnő hirben áll a Galatabeliekhez irt levél értelmezése, a hosszabb és rövidebb (Luther munkáinak Walchféle kiadásában 8 és 9. rész.) Mélyen merített vallásos tapasztalatok egés,z kincsét adja a Luthertől oly nagyra tartott hét bucsuzsoltár értelmezése (Walchnál 4. rész), és mint. népszerű, ha nem is szabatos, de mélyen pillantó értelmezés mesterműve kiemelendő a hegyi prédikáció értelmezése (Walchnál 7. rész). A biblia gyakorlati érteményére nézve házi és templomi postillája is gyümölcscsel olvasható. — A sok ismétlések, kitérések miatt szükségessé vált rövidítésekkel Luther