Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-25 / 52. szám

szolgáltattak alkalmat. Ily formán lehetnének a tanitói körök szűkebbek és tágabbak. A szűkebbeket csupán az egym?s hoz közelebb lakó tanitók képeznék, s ezek volnának a működő körök, a tágabbak pedig kiterjeszkedhetnek egy egész megyére, vagy akár többre is, s ezek volnának az irányadók. Önként következnék azután, hogy az egymástól függetlenül fenálló tágasb körök közös célok elérése végett egymással érintkezésbe tennék magokat, s talán ezek ismét ha nem is országos, de legalább egyházkerületi körré alakulnának. Az ily tanitói körök működésének terét általában a népnevelés fogalma határozza meg. Valami ehez tartozik, a mi általában a népnevelésnek nagyobb lendületet adhat, mind arra kiterjeszkedhetik s kell hogy kiterjeszkedjék a tanitói körök figyelme. Ide számítom névszerint: a) az önképzést, b) a népiskolai oktatást, c) a népnevelést szorosabb értelemben, d) a népiskolatanitók külső állását. Ha valakinek, ugy a népiskolatanitónak nem szabad azzal soha megelégedni, a mit tud ; neki szüntelen szeme előtt kell tartania azon apostoli mondatot: „nem hogy immár elértem volna a cétt, hanem törekszem, hogy valamikép megközelítsem azt." A ki mást tanitaní akar, annak magának jártasnak kell lenni mind abban, a mit másokkal közölni akar. S melyik iskolatanitó mondhatná el magáról, hogy a tökély oly magas fokára jutott már el mind abban, a mi köréhez tartozik, hogy magasabbra emelkedni már nem lehet ? Tökéletes mester (ne szégyeneljétek, kedves barátim e nevet, ennél szebbet sohasem viselhetnétek) csak egy volt e világon. — A tanitói körök kedvező módot szolgáltatnak az önképzésre, miután lehetővé teszik a hasznos könyvek megszerzését, melyeket egyeseknek lehetetlen volna megszerezni; alkalmat szolgáltatnak az éltes tapasztalt tanítóknak, hogy ezek tapasztalataikat a fiatalabbakkal közöljék, s a fiataloknak, hogy ezek tapasztalatait felhasználhassák ügyességeiket maguknak elsajátítsák. Az iskolai oktatásban, — valljuk meg csak, — nagyon hátra vagyunk. Gyermekeink az iskolát nagyon rendetlenül látogatják; iskoláink nincsenek ugy rendezve, hogy a különben ügyes és szorgalmas tanitó is kellő sikerrel taníthatna bennök ; iskolai könyveink nincsenek s a melyek vannak, többnyire hiányosak; tanmódunk melyet eddig követtünk a kor igényeinek nem felel meg. Hajdan reá ért a gyermek 15 — 16 éves koráig iskolába járni, s a tanítótól nem kívántatott egyéb, mint hogy olvasni megtanítsa s a vallás elemeibe bevezesse öt; ha ezenfölül írni és számot vetni is megtanult már igen sokra vitte. — Most sietni kell a gyermeknek, hogy minél előbb választott életpályájára készülhessen ; az elemi iskolában 12 éves koránál tovább nem maradhat, sőt szerencse, ha már 9 — 10 éves korában ki nem fogják onnan; s ezen idő alatt sokkal többet kívánnak a tanítótól, minthogy csupán olvasni, irni és számot vetni megtanítsa a gyermekeket, s vajmi kevésre menne, ha a régi modor mellett akarna megmaradni. A tanitói köröknek mind ezen bajokra is ki kell figyelmöket terjeszteniük, azok orvoslása iránt módokról gondoskodniok. Miután továbbá az iskolatanitó hatásköre nem szorítkozik kizárólag az iskolára, hanem kiterjeszkedik mind arra a mitől a nép jólléte feltételeztetik ; miután az ő hivatása a nép mind szellemi életének, mind anyagi jóllétének emelésen dolgozni; a tanitói köröknek jut az a szép feladat, módok és eszközök felöl gondoskodni, hogyan felelhessen meg a tanitó ezen apostoli hivatásának minél inkább. A tanitói köröknek szükségképen ki kell végre figyelmöket terjeszteni a tanitói hivatal külső állására is, mely fájdalom épen nem mondható fényesnek, akár az anyagi jutalmat tekintjük, melyben a tanitó fáradozásaiért részesül, akár a polgári állást, melyet a társadalomban foglal el. Ez nem maradhat igy, nem szabad igy maradnia, el kell az időnek jőnie, a hol a tanitó érdemeihez illő jutalomban és tiszteletben részesüljön! S hogy ez az idő minél hamarább bekövetkezzék, tőletek függ leginkább, szeretett bajtársak. Magatoknak kell azon állást kivívnotok, melyre magatokat méltán érdemeseknek tartjátok. Ha arra akartok várni, hogy mások tegyék ezt helyettetek, soká fogtok várni. — S im itt ismét egy szép és jutalmazó tér nyilik tevékenységieknek I Foglaljátok el, tisztelt barátim, e tért bátran, ha sokat kellene is rajta küzdenetek, ha nem jutnátok is azonnal óhajtott eredményhez, azért ne csüggedjetek, a bátoré a pályadíj. Csak magatok közt legyetek, egyek a célra nézve, mely után törekesztek, egyek a szeretetben, egyek a lankadatlan törekvésben a kitűzött cél után, — győzni fogtok. Még egy pár szót, — (bocsánat ha már igen is hoszszura terjedt levelem), — az általatok tervezett „N é piskolai Közlönyre" vonatkozólag. Hogy a népiskolának is legyen közlönye, azt nagyon célszerűnek, sőt okvetlen szükségesnek tartom, nem azért, mivel az korunkban már igy van szokásban; — ha van a gazdászatnak, borászainak, agarászalnak, — hát miért ne legyen a népiskolának is közlönye, — hanem azért, mert ezt valóságos életkérdésnek tekintem, — Ez fog még csak életet árasztani a népiskolai körökre. Ez fogja a tanítókat elszigeteltségökből kiragadni, az szolgáltat nekik módot nézeteiket egymással kicserélni, ez fogja a közönség figyelmét is a népnevelésre irányozni; szóval a tanitói karok csak akkor fognak eredménynyel működhetni, ha közlönyük leend. — De írott közlönyök a célnak csak kevéssé vagy épen nem felelhetnek meg. Az ilyenek irálygyakorlatoknak megjárják, de a népiskola életébe vágó eredményeket nem 'idézhetnek elő. — Azon kell tehát lennetek, hogy nyomtatott közlönyre tegyetek szert, ha eleinte csak minden két hétben jelenik is az meg. Itt egyik oka miért a tágabb tanitói köröknek közelebb kell egymáshoz vonulni, hogy egyesült erővel legyenek képesek létre hozni azt a mi kisebb köröknek lehetetlen volna. — Hogyan legyen ezen közlöny szervezve; arról ugy hiszem, még elég időm marad, nézeteimet veletek közölni; csak azon kérdésre,