Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-25 / 52. szám

ha helyeslem-e, hogy a Győr és Somlyó vidéki tanitói körök egy irott közlöny szerkesztése végett egyesüljenek s ha hajlandó volnék-e ezen közlönybe magam is munkálatokkal járulni? Az elsőre nézve jobbnak tartanám, — ha már az irott közlöny mellett akartok maradni, a mi csak kisebb köröknek való, — ha mindegyik kör külön ily közlönynyel birna, melyeket azután egymással kicserélhetnének, — mert attól tartok, hogy mint még nagyon is újoncok, nagyon hamrr meg fogtoü egymás közt hasonlani; a másodikat illetőleg: mihelyt közlönytök irányával és szellemével megismerkedem s azt nézeteimmel öszhangzónak találom, igen szívesen fogom azt tehetségem szerint gyámolítani, akár közös légyen az, akár saját körötöké. De minden áron azon kell lennetek, hogy nyomtatott közlönyre tehessetek szert, a mi aztán az egész országé leend. Es most, ha akarjátok a viszontalálkozásig Isten veletek, áldása kisérje buzgó törekvésteket. szerető bajtársatok. Pálfy József. Ot— KÖNYVISMERTETÉS. Sárospataki füzetek. Protestáns tudományos folyóirat. Szerkeszti és kiadja Erdélyi Jáuos. Nyolcadik évfolyam, vagy uj folyam első éve. IX. szállítmány. S.-Patak 1864. E becses folyóirat, mely már 8-ik éve végénél áll, de a mely, dacára érdekes tartalmának, életét csak a csüggedetlen kitartásnak, s ernyedetlen buzgóságnak köszönheti, irodalmunkat ismét több érdekes s becses cikkel gazdagitá; melyeknek ismét legalább, pár szóban tartalmukat örömmel sietünk a lapok t. olvasóival megismertetni. 1. Először is Ivőrösi Sándor székfoglaló beszédével találkozunk, melyet pápai jogtanárrá lett beállittatása alkalmával tartott 1864. oct. 19-én. Beszéde első s főrészében egyszerű, világos nyelven ügyesen védelmezi, az ujabbkori külömbféle megtámadások ellen ,,Törvénykönyvünket, és törvényeinketkimutatván, hogy a magyar nemzetnek a Corpus jurisban volt és van törvénykönyve, s voltak folyvást kellő törvényei, nem ugyan valamely száraz jogelméletből folyók, vagy fejezetekre §§-okra ügyesen beosztva levők, hanem olyak, melyeket a gyakorlati élet, az eléfordult szükség, körülmények szültek, s melyekkel a nemzet bölcsesége szükségesnek látta időnként állami szabadságát — melyről a legviharosabb korszakban sem feledkezett meg — biztosítani, mint azt 1527—1848 eső időkből idézett több törvénycikkünk bizonyítja. „Ha valamely törvénykönyvnek külalakját, összeállítását, vagy tartalma beosztását tekintjük — mondja szerző, előrebocsátása után a Corpus jurisunk ellen szórt rágalmaknak: — akkor igaz, hogy nekünk törvénykönyvünk nincs. De ha azt vizsgáljuk, van-e oly törvénykönyvünk, mely az állam s ennek fejének az egyes polgárokhozi viszonyait szabályozta, és ismét az egyes polgároknak az államhoz, és egy más iránti jogait és kötélyeit meghatározta: akkor igenis volt, és van törvénykönyvünk. Ha az lenne kérdés : vannak-e oly törvényeink, melyek némely feketevérü szobatudós elvont elveinek megfelelnek: akkor nincs törvénykönyvünk. De ha az a kérdés, vannak-e olyan törvényeink, melyek őseink jogfogalmainak, hazánk lakói életnesne- és szokásainak megfelelnek : akkor van törvénykönyvünk. Montesquieu mondá: hogy a törvények a fenálló, vagy felállítandó kormány természetével és elvével viszonyban álljanak; az ország természeti állapotához, hideg, hév, vagy mérsékelt éghajlatához . . . szabassanak; a szabadság azon fokára, melyet az alkotmány elviselhet, a lakosok vallására, hajlamaikra, . . erkölcseikre, modoraikra vonatkozzanak. — Ha az a kérdés van-e ily törvénykönyvünk, mely e kellékeknek megfelelne: akkor azt feleljük — van. Egy vadcsoport, egy tribus sem élhet főnöke órai és napi parancsa alatt: vannak bizonyos szokások, melyek az ember magaviseletét vezénylik, mint azon szokás, hogy főnökéinek vakon engedelmeskedjék—mondja lord Brougham „the britisch constitution" müve 302 lapján, ... és egy oly nemaet, mint a magyar . ., el lehetett volna törvények nélkül? volt igen is eldődeinknek, és van nekünk utódaiknak törvénykönyvünk, csakhogy ez Minervaként nem készen ugrott ki valamely tudós agyából, hanem nemzeti életünkkel együtt növekedett vastag kötetté." Beszéde utóbbi részében szerző, az ily alkalmaknál szokásos módon, az iránta nyilvánult bizalomért háláját fejezi ki, üdvözli a hazának oly sok jeles embert nevelő pápai főiskolát, ennek tanárkarát, melynek körébe most ö is, ö „a balsors és csapások iskolájában, de a becsület zászlója alatt felnövekedett" belépni óhajt, üdvözli s buzdítja a fiatalságot. 2. „A stoikusok erkölcstana'' cim alatt érdekes cikket közöl Perlaki Sándor Garoe bevezetéséből Aristoteles erkölcstanához, egy két igen alapos észrevétel kíséretébe. 3. A sárospataki főiskola tanárainak életrajzát folytatja G. Gy. jelesen Szikszai Siderius István, Szepsi Kórotz György, és Lövei György (mind három 1512 és 1617 között tanárkodott) vannak ismertetve. Azon érdeken kivül, melyet ilynemű életrajzok, történelmi kutatások, a korábbi adatok egybehasonlitása, bírálása, vagy összeegyeztetésre szoktak támasztani, bizonyos fájdalommal vegyült örömérzetet ébresztenek keblünkben ugy ezen életrajzok, mint általában az ős magyar protestáns egyház irodalmi tevékenységére vetett pillantások. Minő élet, élénk érdekeltség, ifjúi lelkesültség, férfiúi tevékenységgel párosulva, általában is a tudományos műveltség, de különösen ez egyházi tudományosság iránt. Az iskolavégzett kész küzdeni, szenvedni, kész az útiköltséget ugy koldulni össze, vagy tanárai kérései által kieszközöltetni — mint p- o. a „Tárcában" Szilágyi Sándortól közölt egyik levél mutatja, — csakhogy külföld tudományos helyeit meglátogathassa, és mig egyrészt itt a magyar be-