Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-07 / 6. szám
gyóntató atyától van függővé téve és szűk korlátok közé szorítva (I. Hegelmayer, „Geschichte der Bibelverbote1 4 Ulm 1783). — A tridenti zsinatnak negyedik, regulája is in indicem librorum proh ibitor um a laicust, ki a gyóntatóatya világos engedelme nélkül honi nyelvű bibliafordításokat használ, habár ezek katholicusoktól származnak is, az absolutio megtagadásával fenyegeti; azonban VII. Pius csak a római széktől nem approbált bibliaforditásokat tiltotta el. A katholicns nép tömege azért, különösen a nem-német országokban, annyi bibliai ismeretre van szorítva, a mennyit épen a perikopák lectionariumaiból és a zsoltárok antiphonariumaiból nyer. Ezzel ellentétben a protestáns egyház a laicus számára is kivívta az egész biblia bántatlan használatát és annak megértését az üdvösségre valókra nézve váltig vitatja. El kell ismerni, hogy az irás főigazságai mélyebb vallásos érzület mellett a laicusnak emberi magyarázók nélkül is érthetők lehetnek. Azonban a nehézségek oly elszigetelt kutatásnál nagyok és a tévelygés veszélyei közel fekvők. A mint fentebb ki lett fejtve, az egyház épségéhez egészben az egyházi tudomány is tartozik, s ez a legrégibb századoktól fogva szent lélekkel és tudományos segédeszközökkel majd gazdagabban, majd szűkebben felkészülve az értelmezés művét mindig gyakorolta. A jelentékenyebb bibliaértelmezők mindegyikének szellemi és tudományos készültségéhez képest bizonyos oldala az igazságnak lett kinyilatkoztatva: — helyeselhető volna-e tehát, ha az önhitt egyes maga elszigetelésében azon világosságra szorítkoznék, melyben ő egymaga részesült s a másoknak lett kegyadományokat elhanyagolná? Inkább azt mondja Pál I. Kor. 12, hogy valamint a testi szervezet tagjai, ugy a gyülekezet szervezetének tagjai közt is különböző kegyadományok vannak felosztva, melyekkel azon tudatban, hogy egy testhez tartoznak, egyik a másiknak szolgálni köteles (1. Efez. 4,16.). Ennélfogva az egyház egyes tagja, ha ép egészséges hite van, szívből áhitani fogja, hogy az irásértelmezés terén is lehetőségig éldelhesse azt, a mi más -felvilágitott tagoknak adományoztatott. Ha a protestáns keresztyének mind elejétől fogva át lettek volna e meggyőződéstől hatva, bizonyosan kevesebb lett volna köztük a tévedés és szakadárkodás. — Meg volt már jegyezve, hogy a kátéban való oktatás és prédikátió is arra valók, hogy a laicust az irás értelmezésében elősegítsék. Ujjabb időben úgynevezett bibliai órák rendeztettek jó sikerrel e célra; de mind a mellett ily szóbeli magyarázó előadások korlátolt volta az egész bibliára kiterjedő értelmező iratokat feleslegesekké nem tehették. Mi ez alkalommal, ha az olvasót egyelőre a' szentírás ép egészséges felfogásának főelveire röviden figyelmeztettük, a laicusok számára leghasznavehetőbb bibliamagyarázati iratok elősorolását fogjuk adni. „Sensus grammaticus litteralis," ez teszi, mondá maga idejében Luther, az az, azon értelem az igazi, melyet nem a magyarázó visz be az irásba, hanem a melyet ebből kihoz. „Csak az az igazi philosophia — mondja Baco — mely a világ hangjait adja leghívebben vissza, s mintegy a világ nyelvezetén van írva.'4 Ugyan ez áll akármely iró helyes értelmezéséről. A ki tehát ezt akarja, annak szorgosb kötelessége nincsen, mint az, hogy magát az íróval lehetőleg azonosítsa. — Nem csak a nyelv alapos ismerete általában szükséges, mely nélkül a nyelvtani értelmezés nem lehető ; hanem a kor, hely és a körülmény, melyek közt a szerző irt, szem elibe állitandók és ez képezi a történelmi értelmezést. De az iró sajátságos lelkületébe, alapelvei, részletei és érzelmeibe is be kell nyomulnia és e munkája a lélektani értelmezésnek a legtöbb nehézségekkel jár, minthogy tulaj donképen szellemi rokonságot igényel vagy ennek hiányában legalább a reproductiv képzelet gazdag mértékét. r Jánosról, mint azon apostolról, ki az Ur értelmét legmélyebben fogta fel, azt mondja Origenes, hogy Jézus keblén pihenve másik Jézussá vált. A távol múltból való mély vallású Íróknál tehát, minők a bibliabeliek, csak ugyanazon szellemtől lelkesített, ugyanazon vallásbeli tapasztalatok és nézletekkel megismerkedett theologus, ki egyszersmind a tudományos segédeszközökkel is rendelkezhetik, lehet sikeres értelmezővé. Az értelmezés is művészet és annak elveiről való tudat csak lassanként tisztult az egyházban, különösen a reformatio ideje óta.
