Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-18 / 51. szám

kor a jelen évben ?" „Öszhangzatos éneklés taníttatik e ?" „Van-e vasárnapi ismétlő iskola és vasárnapokon oktattatik-e a két nemíi ifjúság a vallásb an ?" „Hány darab könyv, földkép, történelmikép, ásvány, növény, állatkép vagyon? s hány darabbal szaporodott e tárgyak mindenike a jelen évben." ,,A lelkipásztor, a presbyterium és gondnok, az iskola ügyelöség az egyház- és iskolaügy vezetésében : kitűnő ? Dicséretes? vagy legalább középszerii-e?" „Az iskolatanitóban a képesség, a szorgalom, az előmenetel: kitűnő? dicséretes? vagy legalább középszerü-e?" „Ki tért hozzánk más hitfelekezettöl ? s melyiktől „Kegyes adományozó és adománya." — A vallási élet „Hátrányaihoz" pedig következő rovatok vannak mellékelve: „Miért nem tartatik mindennap közönséges isteni tisztelet; miért nem tartatik vasárnapokou iskolázás és a melegebb évszakokban az ifjúság vallásbeli oktatása; miért nem tartatik öszhangzatos énektanítás?" „Hány van a gyülekezetben közisteni tiszteletet kerülő? hány külön élő házaspár? Hányan tartják vissza gyermekeiket a köznapi, v. vasárnapi iskolától ?" Megintettek-e ezek négy szem között? két vagy három ember elölt? avagy egyháztanácsilag?" „Iskolakötelezett de iskolába nem járó gyermekek." „A lelkipásztornál, az iskolatanitónál, az elöljáróságnál, a helybeli iskolaügyelöségnél az egyház és iskolaügy vezetésében és kezelésében tapasztalható hiányok oka." „Törvénytelen agyból született" „Ki tért át más hitfelekezetre ? Ki adott reversalist ?" íme t. olvasók, ha csak ez egyetlen rovatot komolyan áttekintjük is, meggyőződhetünk e munka célszerűségéről és életrevalóságáról; mert alig hiszem, hogy volna valami, a mit még a felvett: „egyházi élet előnyei és hátrányai" cimü rovatba fel kellene venni, de az is igaz, hogy abból ha csak egyetlen rovatot kihagyunk is, mindjárt érezhető lesz a hiány, szemmel látható a hézag; ha csak ez egyetlen rovatot komolyan átnézzük is, meggyőződhetünk arról, hogy e mü több évi tapasztalat és lelkiismeretes foglalkozás sikeres eredménye. E munkában következő főrovatok fordulnak még elö: I. Mult évi népességmozgás. II. Létszám. III. Belhivatalnokok. IV. Külhivatalnokok. V. Egyházkormányzat. A VI. rovatban a fenebb részletezett „Vallási élet előnyei és hátrányai"- foglaltatnak. VII. Fekvő javak. VIII. Ingó javak. IX. Gazdálkodás. X. Belhivatalnokok évi díja és díjlevele. XI. Egyházkormányzati főhivatalnokok. XII. Egyháztörténelmi jegyzetek. Mind e rovatok hasonló részletezéssel vannak felvéve, mint az ismeretes Vl-ik rovat; az egész mü nagy figyelemmel, kellő gonddal és dicséretes szorgalommal van kidolgozva; csak a VIII. főrovat ellen van kifogásunk, hol az „Ingó javak" cime alatt vannak megemlítve az egyházi épületek és kerítések is, véleményünk szerint ez hibás ; mert ingó javak alatt csak olyakat értünk, melyeket kár nélkül más helyre lehet vinni, tehát sem az épületek, sem azok kerítései e rovat alá nem eshetnek ; ez az egy hiba épen semmit sem von le az egész munka becséből. Az egyházmegyerajzban a fenebbieken kivül van még egy külön rovat, melynek cime : „EGYHÁZ" Ennél korszerűbb munka egyházi irodalmunk mezején nem jelenhetett volna meg; nem hisszük, hogy a két magyar hazában volna egyházközség, egyházmegye, mely e nagy hiányokat pótló munkát meg ne szerezné magának, annál inkább, mert ára külön-külön a két kötetnek csak 80 krajcár. Megjegyzendő, hogy az „Egyházrajz" magában is használható. Ií. M. —jO BELFÖLD. VÁLASZ A TOLNAI EMLÉKIRAT ÉRTELMEZÉSÉRE. Soká késtem válaszommal. Nehezen esik békét szerető lelkemnek egyházam ügye felett hírlapi vitatkozás terére kilépni. Ez egyetlen lapunk van, melynek hasábjait a vallás annyi közfontosságú tárgya veszi igénybe, ez egyet is meddő vitatkozásokkal elfoglalni, tudom közel áll a bűnhöz. Azonban felhivatva lévén, kénytelen vagyok e vitatkozás sorompóiba lépni, bármennyire tudom is, hogy jellemére s érzelmeire féltékeny embernek ez a legnehezebb feladatok egyike. Nagytiszteletü Schneiker Jakab tolnámé-' gyei nyugalmazott esperes űr e lapok 41-ik számában, ez évi Pápán tartott dunántúli kerületi közgyűlésünkről tolnai esperességet illető közlésemre egy cáfiratot közöl. Azon ügyes vivó fogásával él a cikkíró, ki máshová vág, mint a hová néz, mert bár látszólag közlésem adott alkalmat az érintett cikk megjelenésére^abban azonban az egyházkerület ellen emeltetnek súlyos vágások. Személyemet illetőleg teljes elismeréssel kell kiemelnem, hogy egész vitatásán azon testvéries érzület vonul át, mely méltó azon álláshoz mit közlő elfoglal, vív sértegetés nélkfi!, mikép egy magas érzésű férfiutói várni lehet. Setét érzésekkel, de nyugodt kebellel lépek válaszoló soraimmal e szellemi küzdtérre. Érzem e tárgyban szólani oly nehéz, mint hallgatni, de egyházkerületem iránti tiszteletem szigorú kötelességemmé teszi, — hogy a tolnai emlékiratot s nt. Schneiker úr értelmezését az olvasóközönség előtt a valóság világításába mutassam be, — a téves állításokat valódi értékükre leszálitsam , különösen pedig az egyházkerület ellen szórt nyilakat, ha vissza nem hajítom is — legalább az igazság paisával felfogjam. Nt. Schneiker esperes úrnak egész cikkén egy nagy téveszme, és számos tévedések sora húzódik keresztül, melyek a mélyebb vizsgálat előtt élesen tűnnek fel. A nagy téveszme az, hogy nt. Sch. úr a tolnai esperességet nem a superintendentiában lévőnek tartja, mint annak kiegészítő részét, — de a superintendentia mellettinek képzeli, s azzal egy színvonalon álló külön résznek kívánja tekintetni. E téves nézet hangosan nyilvánul azon követelésében, midőn a tolnai esperességet megillető osztályos részről beszél azl állítván, ha a superintendentia állított főtanodát Sopronban állítson a tolnai esperességnek is Sz. Lörincen, s ennek fentartására vessen