Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-04 / 49. szám

réseket; ismétlem e helyeit teljes erőnkből azon törekednénk, hogy csak annyit állitsunk föl, a mennyit megbirunk, de azt ugy rendezzük be, hogy a tudomány igényeinek minden oldalról megfeleljen, s ellene — legalább a kor tudományos követeléseinek szempontjából igazolt — kifogásokat tenni ne lehessen ; ez által haladásunkban sokszorosan gátló, folytonos védekezésre kényszerítő számtalan kellemetlenségektől volnánk biztosítva, s kimenekülnénk abból a szégyenitö állásból, hogy időről időre mégis a támadások következtében kénytelenittetünk a tanáraink számát növelni. Ez által, a folytonos védekezés és mentegetődzés helyett, tanodáink positive valódi hatalommá válhatnának a hazai értelmiség és tudomány emelésében. Fejtegetésem eredménye tehát röviden az; hogy ha nem akarunk a protestáns világban tudományos tekintetben legutolsó helyet foglalni el, ha nem akarunk a protestáns tudományosságnak legfölebb csak terméketlen fogyasztói lenni, először is főtanodáinkat kell a tudomány korszerű, alkalmas organumaivá tenni. — Es vagy képesek vagyunk minden létező tanodáinkat igy átalakítani, ekkor ez halaszthatlan kötelességünk. — Vagy kénytelenek vagyunk beismerni hogy ez nem telik tőlünk, akkor kötelesek vagyunk azokat kevesbíteni, s az erő összesítése által tölteni be feladatunkat. A ki megakar ^cáfolni, annak vagy azt kell bebizonyítania , hogy önálló tudományosságra nincs szükségünk, hanem illő dolog a mások konyhájáról élődni; vagy azt, hogy ezt mindenek előtt nem a tanodák eszközlik, (s ekkor egész nyugoteurópa tudományosságának történetét kell megcáfolnia), vagy pedig végül azt kell bebizonyítania, hogy a feladatnak tanodáink eddigi s jelen szerkezetükben is megfeleltek s megfelelnek, és igy van önálló tudományunk. Ez utolsót pedig egyedül azáltal bizonyíthatja be, ha kitudja mutatni azokat a tudományrendszereket, azokat a tudományos irányokat, az egyes tudomány ágakban azokat az iskolákat, és felfedezéseket a melyek háromszázad alatt a magyar protestantismus kebelében és tanodáiban születtek meg. Sőt megelégszem azzal is, ha ki tudja mutatni, hogy az a tudományos irány és rendszer a melynek tanodáinkban és irodalmi termékeinkben nyomára akadhatunk, nem mind a külföldinek töredékes besugárzása volt. CFolyt. köv.) BIBLIATUDOMÁNYI TANULMÁNYOK. Az u j szövetségi kanon. (Folytatás.) Az emberi ismeretek messzelerjedo mezején alig van egy-egy disciplína, mely forrásánál zavarosb, lefolyásában kevésbé tisztuló lenne, mint a kánon tana. Eddigi hosszas tárgyalásunkban mindenképen azon voltunk, hogy fölkeressük, hol vette a kánon eredetét és mikép módosult annak kiterjedése a külömböző idők és felfogások szerint történelmileg, és utoljára is, mi lett az eredmény? Valljuk be őszintén, hogy elég körülményes fejtegetéseink után az ember sem azt nem tudja, mi az tulajdonképen, a mi által azon irodalmi gyűjtemény az öszszes világirodalomból kivált, és a vallás különös kútfejévé lett, sem azt mi okozta amaz irodalmi termékek közül némelyeknek kiszorittatását, másoknak meg fölvétetését. Látnivaló, hogy ezeknek megfejtése végett a kérdés azon oldalát kell tekintetbe vennünk, melynélfogva az a vallással áll szorosabb összeköttetésben. E tekintetből a keresztyének egyhangú Ítélete szerint a szentírás oly okmányok gyűjteménye, melyekbe ihletett férfiak által az isteni kijelentés azon igazságai lettek hitelesen följegyezve, melyek az emberek üdvözitésére szükségesek. E meghatározás által már a dolog bensejébe vezettetünk, hol is mihelyt az egyes fogalmakat szorosabb szemügyre vesszük, az ellentétek önként és szükségképen tűnnek elő, s akkor tán sikerül azokat felfogásunkban kiegyeztetni, gondolhatóvá s ezzel szellemünk igazi sajátjává tenni. Az ó-dogmatika az alapot, melyre az irás különös szentségét építhetni hitte, készen találta. — Az ó-szövetségi iratokban, hol minden nevezetesebb esemény Isten közvetlen intézkedésére vitetik vissza, folyvást szó van a ''4 : '1 Isten igéjéről, mely szólott eleintén az ősatyákhoz, azután Mózeshez s azontúl folyvást a nemzet választottaihoz, a prófétákhoz és igy amaz iratok, mint isteni szózatoknak följegyzései, teljes joggal viselték az isteni iratok cimét. E felfogás folytatásának tekinthető az, hogy az evangéliumi hirdetés is, a mint az Jézus és az apostolok szájából jött, Isten igéjének mondatott és kétségkívül méltó okok volt rá az első keresztyéneknek, hogy a Jézusról szóló örvendetes hírt is isteninek tartsák, miután annak üdvözitő hatását széltire tapasztalták, vagy az irás szavaival élve isteni hatalomnak lenni tapasztalták, azoknak, kik bevették üdvösségükre, azoknak pedig, kik tőle elfordultak, kárhozatukra. Midőn később az egyházban az evangelium hirdetésére vonatkozóitokat, melyek sok ideig az isteni tiszteleteknél épületes olvasmányokul szolgáltak, összegyűjtötték, igen