Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-04 / 49. szám

ben e téren is az erők tömegesítése és a munka lehető megosztása által emelkedik óriás mérv­ben ; mi addig a vagyon- és tanerők szétszórása s a munka összehalmozása által — tengődünk. Időnként felbuzduló törekvéseink legtöbbnyire az által nyilvánulnak, hogy mint nyári eső után a gomba, ugy teremnek elő uj meg uj iskolák, megannyi változatlan kiadásaiul a régieknek. — Ha tehát anyagilag többet nem tudunk áldozni, a kiteremtett vagyonerővel pedig nem vagyunk képesek minden létező iskoláinkat a kor követel­ményeinek, a tanodák valódi céljának megfelelő­leg állitani ki, vájjon nem az volna-e a józan gazdálkodás által parancsolt kötelességünk, hogy a vagy 50-ötvenhárom protestáns gymnasium és cimzetes akadémia helyett, ugyanennyi erővel rendezzünk be kellően tizenötöt ?! Nem volna-e előnyösebb a vagy 12 pensumot magoltató böl­csészeti , theologiai és jogi főiskoláink helyett három vagy négy oly akadémiát állitani, a me­lyekben a tudomány köreinek megfelelő, s ki­egészült facultasok dolgoznának, a mely akadé­miáknak azután a tudomány fejlesztésében lenne jelentőségük. Ez centralizálni akar! — hallom, mondják szent borzalommal. — Nyugodjanak meg uraim, én magának a tudománynak érdekében sem óhaj­tom azt, hogy minden prot. tanintézet Pesten vagy Debrecenben vagy Patakon fölállítandó egyetlen egyetemmé olvasztassék össze, ez na­gyon megszűkitené a különböző tudományos irányok kifejlődhetését, s az általuk eszközöltetett szabad versenyt, a mi a tudomáuyos életnek nél­külözhetlen feltétele. Hanem igenis az idő eluta­sithatlan követelésének tartom, hogy valahára legyünk elég emelkedettek pusztán partialis ér­dekeinket létünk "egyetemes érdekeinek aláren­delni tudni. Halaszthatlan életszükségnek tartom, hogy erőinket tömegesitsük, s ha máskép nem lehető, hát intézeteinket kevesbítsük azon fokig, a mig a mit föntartunk, azt ugy rendezhetjük be, a hogy az nemcsak Pápának, vagy Kőrösnek kényelmesebb, lianem a mint köztudományossá­gunk érdeke parancsolja. Fontosabb ellenvetésül hallom itt azt, hogy úgyde minden tanintézet a műveltség terjeszté­sének egy-egy tenyészháza, s minél több vidé­ken, minél számosabb tanodáink vannak, annál hatalmasabban terjed a köztanultság. Én egész horderejében belátom a külömböző vidékeken minél számosabban levő tanintézetek nagy be­csét a köztanultság extensiv terjesztésére, de is­métlem, nem az egyes vidékeknek hanem köz­tudománosságunk intensiv fejlesztésének érde­kében szólok. Nálamnál senki sem üdvözölné nagyobb örömmel, ha minden városunkban, min­den nagyobb gyülekezetünkben egy-egy tanoda volna; ha telnék, azaz, ha azok ugy volnának ellátva, hogy célszerűségüket, s életrevalóságu­kat tudományunk emelésében kimutatott termé­kenységük által bebizonyítanák. De ha ez nem lehető, ugy a legelső feladat, önálló hazai tudo­mányosság megalapítása, a tudomány intensiv gazdagítása, és csak a második feladat lehet a producáltnak elterjesztése. Előbb teremtsük elő magunk azt, a mit azután elterjesszünk, mert kü­lönben intézeteink csak könyvárusai, legfölebb commentatorai a mások szellemi termelésének. Es azután igaz mivoltában nem is választ­ható el a tudománynak külterjes növelése annak belterjes művelésétől. Igy p. o. e tekintetben sem nagy hasznot látok én abban, hogy a Ki­rályhágón innét van ugyan 4 ref. jogakademiánk, de jelenleg is a négyben alig van ötven rendes jogász, mig az idegen intézetekben egynehány száz ref. joghallgatót tudok kimutatni. Vájjon nem volna-e minden tekintetben előnyösebb ha az ösz­szesen 7, (2 — 3 r. jogtanárral diszlő) prot. jogaka­démia helyett, egyenkint 8 vagy 10 r. jogtanárral berendezett oly két vagy három prot. jogi facultást állítanánk föl, a melyek a bennök kifejthető tevé­kenységnél fogva magában a tudományban suly­lyal biiganak, s a melyek iránt ezért minden testület *l ( csak tisztelő elismeréssel kényteleni­tetnék viseltetni , s másfelől megnépesitenék intézeteinket. — A dolog természetéből folyik, hogy a prot. szellemnek, a prot. és hazai tudo­mánynak mind fejlesztésében, mind terjesztésé­ben két ily akadémia több sikert mutathatna föl, mint a jelenlegi szervezettel tizenkettő. Van itt a dolognak egy másik oldala is, a mit csak alig egy szóval lehet érintenem, de a t. olvasó ki fogja olvasni soraim közül gondolataimat. — Ha mi a helyett, hogy iskoláinknak csak sokasi­tására ügyelve azoknak gyenge ellátása által a támadásoknak és kifogásoknak magunk nyitunk

Next

/
Thumbnails
Contents