Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-27 / 48. szám

tétnek, — aztán sokszorosan gátolva lenne azon eljárás, hogy a növendékek kíilömbözö előkészületeire raulhatlan tekintettel, ugyanazon kezelésmód a hazai (német) és idegen ojabb nyelvekre, mint szintén a történelemre és természeti tudományokra is alkalmaztassák." — „Kívánatos, hogy minden reáltanodával ha csak lehető két osztályú, egy-egy éves tanfolyamu előkészítő iskola hozassák kapcsolatba, hogy ennélfogva alkalmat nyujtsunk a növendéknek a realtanoda legalsóbb osztályába léphetésre megkívántató elemi ösmeretek megszerzésére." — „Az evangy. vallástanitásra nézve megjegyzendő miszerint a két felsőbb osztályban célnak nem lehet tekinteni azt, hogy vallás helyett theologia tanittassék. Az evangy. üdvtan tárgyalása folytán annak kiinduló pontja s végső beigazolási alapja mindig a szent irás legyen, s a tannak erkölcsi tartalmát, az egyházi közösségre való tekintettel, az egyéniség benső életében gyümölcsözővé kell tenni. A hitvallások váltanai szintén előadandók, hanem azon meggyőződést kell hozzájok csatolni, hogy azokban az illető egyházak fő tantételei és a prot. tanfogalom ép oly kevéssé kimeritőleg vannak kifejezve, mint az istenige összes tartalma. A végre, hogy sz. iratok benső teljes összefüggésükben átértessenek, mi külömben az iskolának fő-fő feladata, az úgynevezett ó- és újszövetségi sz. iratokba való bevezetésekből merített szórványos jegyzetek aránylag csekély becscsel bírnak, s e részben csak a legszükségesebbekre kell szorítkozni. Ugyanez értendő az egyes hitfelekezetekről s azok vita-téteteinek röviden közléséről, — a mennyiben az egyháztörténelmi tanításnak itt saját feladata az, hogy Isteií országának e földöni történetét a legfőbb tételek körvonalozásában és bibliai alapra fektetve adják elő. Az egyházi év egész folyamát összefüggő rendszerességben kell folyvást a növendék emlékezetében fentartani. A minden hét kezdetén s végén tartandó köz-ájtatossági órák e tekintetben kedvező alkalmul szolgálnak egyszersmind a pericopák felhasználására is. — „A német (mely helyett azt értjük most, hogy hazai) nyelvtanítás reáltanodákban kitűnő fontosságú. És pedig nemcsak a szellemképzés alaki oldaláról tekintve, hanem mint erkölcsi tényező is, mely érdemben a reáltanodákra nézve kötelezett francia- és angolnyelv és irodalom tanításával szemközt ez különösen méltánylandó. Ennyiben tehát általa a növendéket be kell vezetni szintúgy az anyanyelv szó- és mondattani szerkezetének, mint az azon lehető legfőbb előadási formák s kiválóan a hazai irodalomnak teljes ismeretébe. Az elméleti tanítással egybekötött feladatok dolgoztatásában gyakorlásnak célja az, hogy a növendék pontosan felfogni tudja a kötött és folyó beszédbeli előadások külön sajátságait, s a nyelv feletti uralmat annyira megszerezze, hogy aztán az akár szóbeli, akár írásbeli előadásnál kellő biztossággal és szabatosan rendelkezésére álljon. A szótani (grammatica) tanitás az alsóbb osztályoknál igen célszerűen összeköthető a latinnal. A mondat-alkotás tana már a közép és felsőbb osztályok tantárgy a s ugyanezeknél igen jól felhasználható, mint különösen ébresztő s fejlesztő hatás, ha t. i. ennek tárgyalása alkalmából a kíilömbözö s a növendék által már ismert idegen nyelvek e nembeli sajátságai összehasonlító viszgálódás útján behozatnak. Ez úton egyfelől a nyelvnek logicai tartalmához közel férkőzhetni, mig másfelől e célra szolgáland a hasonjelentésüek külöinböztetése, a szók és szólás -módok eredeti és közhasználat-beli érielmére figyelmezés, a meghatározásban (definitio) gyakorlása, — mihez járul, — a legfelsőbb osztályban — a fogalomról, Ítéletről, valamint a beosztás, tárgyalás u. m. bizonyítékok s ellentétekről adandó tanitás a nélkül, hogy a gondolkodástan (logica) rendszeres alakban előadatnék. Az ó és közép korbeli hoch deutsch (irodalmi emlékek) különös figyelemmel nem tárgyalandók, hanem a növendékek olvasó-könyvtára kell, hogy alkalmat nyújtson egyes ily darabok, pl. a Niebelungen dalnak ős eredeti alakjában megismerhetésére; ugy szintén a növendékek másnemű magán olvasmányai közt néhány görög és rótnai remekíró mintaszerű fordításának, kivált Homér, Sophokles, Piutarch életiratai, Plató kisebb párbeszédei és Tacitus stb. után, helyet kell találnia. Az alsó és közép osztályok tanórai olvasmányai nyelvtani gyakorlatokkal álljanak szoros összeköttetésben, a két felső osztályéi már ezen kivül irodalomtörténettel is, — mindegyik osztályéi pedig az elolvasottak szóbeli előadásának gyakorlataival. Reáltanoda tantervében a hazai nyelv irodalomtörténetének összefüggő és teljességre célzó előadására hely nem adatik. Ennél szükségesebb az, hogy a hazai nyelv és irodalom fejlődésének rövidre összevont történelme előadása alkalmából a régibb kort illetőleg az előbbi század közepéről s azon innét származott, alak és tartalom tekintetében kitűnő, valamely irodalmi termék, mely a fejlődés menetének alkalmas megjelölésére szolgálhat, oly módon tárgyaltassék, hogy annak alapeszméivel s előadásának sajátszerűségével a növendék kellően s ugyan közelről megismerkedjék. „Az e részben tanodáinknál rendesen követtetni szokott elbánási modor, melynél fogva nem a dolog lényege, hanem annak érdemében hozott kész bírálatok adatnak, hibás annyiban, hogy általa az oda engedő befogadási készség háttérbe szoríttatnék ; az önálló itélethozás akadályoztatik, s bizonyos önelégültségre s könnyelmű elítélésre- kész alkalom nyujtatik." Tisztán beható értelemmel és pontos kiejtéssel fenhangon olvasás, még a felsőbb osztályokra nézve is, egyik legfőbb feladat. A hazai irodalom műremekének értelmezése közben az értelem és összefüggés felfogására kell törekedni ugy azonban, hogy az összes átnézetet, az egészben felfogást apróra tagolás vagy korai birálgatás által ne gyöngítsük. „Költészettan, ékesen-szólás, és irálytan mint külön tantárgyak, a tantervben" nem találhatók s abba fel nem veendők; alkalmilag az olvasmányok tankörében röviden kell érinteni mindezekből a legfontosabbakat. A hazai nyelven dolgozandó fogalma z á s i fe la da t o k n á 1 figyelni kell a növendék korára, szellemi fejlettsége s élettapasztalatai körére, kivált pedig nem ^ragaszkodni az általánosságokhoz. Ne müveitessék kizárólag az elsajátító képesség, a termelőnek rovására. A rendszeres kezelésre, tárgyhoz szabott felosztásra (dis-96