Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-27 / 48. szám

tétnek, — aztán sokszorosan gátolva lenne azon eljárás, hogy a növendékek kíilömbözö előkészületeire raulhatlan tekintettel, ugyanazon kezelésmód a hazai (német) és ide­gen ojabb nyelvekre, mint szintén a történelemre és ter­mészeti tudományokra is alkalmaztassák." — „Kívánatos, hogy minden reáltanodával ha csak lehető két osztályú, egy-egy éves tanfolyamu előkészítő iskola hozas­sák kapcsolatba, hogy ennélfogva alkalmat nyujtsunk a nö­vendéknek a realtanoda legalsóbb osztályába léphetésre megkívántató elemi ösmeretek megszerzésére." — „Az evangy. vallástanitásra nézve megjegyzendő mi­szerint a két felsőbb osztályban célnak nem lehet tekinteni azt, hogy vallás helyett theologia tanittassék. Az evangy. üdvtan tárgyalása folytán annak kiinduló pontja s végső beigazolási alapja mindig a szent irás legyen, s a tannak erkölcsi tartalmát, az egyházi közösségre való tekintettel, az egyéniség benső életében gyümölcsözővé kell tenni. A hitvallások váltanai szintén előadandók, hanem azon meg­győződést kell hozzájok csatolni, hogy azokban az illető egyházak fő tantételei és a prot. tanfogalom ép oly kevéssé kimeritőleg vannak kifejezve, mint az istenige összes tar­talma. A végre, hogy sz. iratok benső teljes összefüggé­sükben átértessenek, mi külömben az iskolának fő-fő fel­adata, az úgynevezett ó- és újszövetségi sz. iratokba való be­vezetésekből merített szórványos jegyzetek aránylag cse­kély becscsel bírnak, s e részben csak a legszükségeseb­bekre kell szorítkozni. Ugyanez értendő az egyes hitfeleke­zetekről s azok vita-téteteinek röviden közléséről, — a mennyiben az egyháztörténelmi tanításnak itt saját feladata az, hogy Isteií országának e földöni történetét a legfőbb té­telek körvonalozásában és bibliai alapra fektetve adják elő. Az egyházi év egész folyamát összefüggő rendszeres­ségben kell folyvást a növendék emlékezetében fentartani. A minden hét kezdetén s végén tartandó köz-ájtatossági órák e tekintetben kedvező alkalmul szolgálnak egyszer­smind a pericopák felhasználására is. — „A német (mely helyett azt értjük most, hogy hazai) nyelvtanítás reáltanodákban kitűnő fontosságú. És pedig nemcsak a szellemképzés alaki oldaláról tekintve, hanem mint erköl­csi tényező is, mely érdemben a reáltanodákra nézve kö­telezett francia- és angolnyelv és irodalom tanításával szemközt ez különösen méltánylandó. Ennyiben tehát ál­tala a növendéket be kell vezetni szintúgy az anyanyelv szó- és mondattani szerkezetének, mint az azon lehető leg­főbb előadási formák s kiválóan a hazai irodalomnak teljes ismeretébe. Az elméleti tanítással egybekötött feladatok dolgoztatásában gyakorlásnak célja az, hogy a növendék pontosan felfogni tudja a kötött és folyó beszédbeli előa­dások külön sajátságait, s a nyelv feletti uralmat annyira megszerezze, hogy aztán az akár szóbeli, akár írásbeli előadásnál kellő biztossággal és szabatosan rendelkezésére álljon. A szótani (grammatica) tanitás az alsóbb osztályok­nál igen célszerűen összeköthető a latinnal. A mondat-al­kotás tana már a közép és felsőbb osztályok tantárgy a s ugyanezeknél igen jól felhasználható, mint különösen ébresztő s fejlesztő hatás, ha t. i. ennek tárgyalása alkal­mából a kíilömbözö s a növendék által már ismert idegen nyelvek e nembeli sajátságai összehasonlító viszgálódás útján behozatnak. Ez úton egyfelől a nyelvnek logi­cai tartalmához közel férkőzhetni, mig másfelől e célra szol­gáland a hasonjelentésüek külöinböztetése, a szók és szólás -módok eredeti és közhasználat-beli érielmére figyelmezés, a meghatározásban (definitio) gyakorlása, — mihez járul, — a legfelsőbb osztályban — a fogalomról, Ítéletről, vala­mint a beosztás, tárgyalás u. m. bizonyítékok s ellentétek­ről adandó tanitás a nélkül, hogy a gondolkodástan (logica) rendszeres alakban előadatnék. Az ó és közép korbeli hoch deutsch (irodalmi emlékek) különös figyelemmel nem tárgyalandók, hanem a növendékek olvasó-könyvtára kell, hogy alkalmat nyújtson egyes ily darabok, pl. a Nie­belungen dalnak ős eredeti alakjában megismerhetésére; ugy szintén a növendékek másnemű magán olvasmányai közt néhány görög és rótnai remekíró mintaszerű fordításá­nak, kivált Homér, Sophokles, Piutarch életiratai, Plató ki­sebb párbeszédei és Tacitus stb. után, helyet kell találnia. Az alsó és közép osztályok tanórai olvasmányai nyelvtani gyakorlatokkal álljanak szoros összeköttetésben, a két felső osztályéi már ezen kivül irodalomtörténettel is, — mindegyik osztályéi pedig az elolvasottak szóbeli elő­adásának gyakorlataival. Reáltanoda tantervében a hazai nyelv irodalomtörténetének összefüggő és tel­jességre célzó előadására hely nem adatik. Ennél szüksé­gesebb az, hogy a hazai nyelv és irodalom fejlődésének rövidre összevont történelme előadása alkalmából a ré­gibb kort illetőleg az előbbi század közepéről s azon innét származott, alak és tartalom tekintetében kitűnő, valamely irodalmi termék, mely a fejlődés menetének alkalmas meg­jelölésére szolgálhat, oly módon tárgyaltassék, hogy annak alapeszméivel s előadásának sajátszerűségével a növendék kellően s ugyan közelről megismerkedjék. „Az e részben tanodáinknál rendesen követtetni szokott elbánási modor, melynél fogva nem a dolog lényege, hanem annak érde­mében hozott kész bírálatok adatnak, hibás annyiban, hogy általa az oda engedő befogadási készség háttérbe szoríttat­nék ; az önálló itélethozás akadályoztatik, s bizonyos ön­elégültségre s könnyelmű elítélésre- kész alkalom nyujta­tik." Tisztán beható értelemmel és pontos kiejtéssel fenhan­gon olvasás, még a felsőbb osztályokra nézve is, egyik legfőbb feladat. A hazai irodalom műremekének értelme­zése közben az értelem és összefüggés felfogására kell törekedni ugy azonban, hogy az összes átnézetet, az egészben felfogást apróra tagolás vagy korai birálga­tás által ne gyöngítsük. „Költészettan, ékesen-szólás, és irálytan mint külön tantárgyak, a tantervben" nem találha­tók s abba fel nem veendők; alkalmilag az olvasmá­nyok tankörében röviden kell érinteni mindezekből a leg­fontosabbakat. A hazai nyelven dolgozandó fogal­ma z á s i fe la da t o k n á 1 figyelni kell a növendék ko­rára, szellemi fejlettsége s élettapasztalatai körére, kivált pedig nem ^ragaszkodni az általánosságokhoz. Ne müveites­sék kizárólag az elsajátító képesség, a termelőnek rovására. A rendszeres kezelésre, tárgyhoz szabott felosztásra (dis-96

Next

/
Thumbnails
Contents