Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-27 / 48. szám

posilio) előleg tapintatosan bevezetés szintoly érdemes dolog mint a későbbi birálgatás. Különös szigorral kell ostromolni azon hiu lazaságra való hajlamot, mely szerint a saját gondolatokban való szegénység átkölcsönzött szólásformák s mondatok hangzatosságával vagy eltanult izléstani és bírálati okoskodásoknak önmeggyőződéskint behozásával lepleztetni céloztatik, (Folyt, köv.) TANÍTÓI TANÁCSKOZMÁNY. VÉRTESALJÁN. F. hó 9-én egy érdekes dolognak voltunk szemtanúi. Az egész érdekes esemény B i c s k é n folyt le. Nt. Nagy Zsigmond úr ugyanis részint a kötelesség, részint az ügy szentsége által buzdittatva, egy iskolai tanácskozmányt hívott egybe, melyben részben az egyházvidék tanitói és lelkészei, részben a világi elem is képviselve volt. E tanitói tanácskozmányt, mint ntiszt. úr megjegyzé, az idő tette szükségessé, részint a fenforgó tanügyeket tárgyalni, azoknak mélyebb ismeretébe hatolni, a gyakorlati nehézségeket felismerni, végre útat találni ahhoz, hogy miként lehetne, a tanítás mezején a fenforgó nehézségeket, a rögzött előítéletek, s balfogalmak táborát eloszlatni, s ez által a tanügynek jó szolgálatot tenni. Legfőbb figyelmét foglalá el a tanácskozmánynak, a „népiskolai szervezet." Ennek a népiskolai szervezetnek egyik ágazata az is volna, hogy az uj tanmód, s ez által a legújabban kiadott kézikönyvek az iskolákba bevitessenek, s az ifjú nemzedék, mint a kor kívánalmaival és szellemével összeférő segédeszközök forrásából nyerjen táplálékot és oktatást. De hát itt nagy a zökkenő. A szelid és türelmes tanitó urakon nem múlnék ugyan a föladat foganatosítása, hanem hijába ! ők is elmondhatják a mi népünknek, mit Izraelnek mondott Mózes : „En tudom engedetlenségedet és kemény nyakadat . . Általános volt a panasz népünk ellen, hogy az ujabb kézi könyvekkel sehogy sem akar megbarátkozni. Minek az ő fiának természetrajz, természettan, földrajz? Nem lesz abból se pap, se világfutó. Otthonülö csendes polgár lesz, s otthon beéri a heidelbergi kátéval is. Mányon pláne az a história fordult elö, hogy a földrajzot megégették, mert az isten neve nem fordult elö benne. Mind a mellett azonban, hogy az uj tanmód s tanszerek ellen ily balfogalmak merültek föl népünk között, a tanácskozmány nem riadt vissza megkezdett pályáján, s minden erejét megfogja feszíteni, hogy az akadályokat leküzdje. Ugy szintén módot fog keresni arra is, hogy a gyermekek jövőben ne csupán a téli időszakon át, hanem nyáron is iskoláztassanak. Szomorúan kell azonban bevalianunk, a tanitói karnak általános panasza folytán, a szülőknek ama bűnös közönyét, melylyel az iskoláztatás iránt vannak. Már csaknem november közepén vagyunk, s még alig jár 5 — 6 gyermek az iskolába. Mindenütt előbbre való kötelességek szabatnak a gyermek elé az iskola látogatásánál, s igy történik, hogy 3—4 hónapon át a parlagon hevert siheder alig bir magához jönni. Nagyon kívánatos volna, ha a világi gondokba elmerült, világi hatóság figyelnie is kiterjedne e fontos dologokra, s több erélylyel szorgalmazná a kötelesség teljesítésére közegeit, t. i. az elöljáróságot. Fordult még elö—a többek között—e tanácskozmány folyama alatt egy nevezetes körülmény, a mit nekem sem szabad elhallgatni. Tudjuk mindnyájan, hogy nem csupán az egyházi, hanem a világi hatóság is különösen gondjává teszi a népiskolai tanítóknak a fa- és a selyemtenyésztést. E tekintetben a tanitók közül néhányan kísérletet is tettek. Különösen a pátyi és tóki tanitók a selyemtenyésztés terén rendkívüli buzgalmat fejtvén ki, ha Olaszországban lettek volna, kétségkívül, e buzgalom által, nem csupán öntudatuk nyert volna valamit, hanem pénztárcájukban is érezhető domborodás képződött volna. De igy, nem levén Olaszország szülöttei, fáradságuk, küzdelmök, ernyedetlen munkásságuk azt eredményezé, hogy lelkiismeretes vevőkre a selyem dolgában sehol sem találván, a jámboroknak többe került a zsinór, mint a posztó. Igy tehát nálunk egyelőre elmondhatjuk, hogy a selyemtenyésztés dugába dőlt. Az ilyen buzdítás, mely legközelebb fölmerült, nem fog senkinek, egy tanítónak sem ösztönt nyújtani arra nézve, hogy valami mód nélkül neki feküdjék a selyemtenyésztésnek. Inkább mindegyik legyeket csapkod addig a térde kalácsán, mintsem a selyembogarászattal pocsékolja el konventióját. Végre még sok apró tárgy merült fel e tanácskozmányban, a mely a közügyre és erkölcsiségre mind jó, és mind üdvös hatással lesz. Különösen végzésbe ment, hogy ily tanitói tanácskozmány minden évben kettő tartassék, és pedig az esperesség központján, Velencén. Mindezen nemes törekvések központja és szelleme Nagy Zsigmond esperes. Óhajtjuk, hogy az elkezdett munkát sikerrel folytassa, hogy a sikernek gyümölcsét élvezze, szóval, hogy az ifjú nemzedéket, ama tanitói kar által, melyet körébe ölelt, mihamarább bevezethesse az igéret földére. M. S. (BELSŐ SOMOGYBÓL). Nt. szerkesztő úr! Becses lapjába, egy idő óta alig küldetik B. Somogyból cikk, mely kisebb-nagyobb mértékben pelengérre ne állitná az iskola tanitók többségét, — a közelebbi 39-ik számban pedig, már a halál harangot húzza meg egy névtelen, árva fejünk fölött! — Reménylem nagytiszteletü úr igazság szeretetétől, hogy a rólunk közlött ferde fogalmaknak megcáfolására jelen soraimnak szinte helyet adand. /\ igy szói: „tisztelet a csekély kivételnek, ki kell a jelen nemzedéknek pusztulni, s csak egy következő van hivatva a cél felé! mert — a talán 6 év alatt, 68 tanitó közül háromnak adott — 6 darab arany jutalom, — semmit nem lendített népiskolai ügyünkön." — Közlő ugy mutatja itt fel, a t. c. olvasóközönség előtt a b. somogyi tanítókat mint terméketlen rothadt fákat, kiket ki kell pusztüani! '? Bajos dolog az embernek — azaz magának a tanitói karnak — magának lenni védőjének, tanujának: de a józan okosság megengedi a tapasztaltakra való hivatkozást, és a józan itélő, ez esetben megadja az igazságot az önvédelemnek. — A folyó év tavaszán tartott egyh.megyei gyűlésen, nt. esperesünktől, a kan. visitatio alapján, az