Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-10-30 / 44. szám
telenül tapadt mind az, mi a tisztviselőt és államférfit képezi. De ha sokakat mélyen husit is ezen állapot, ne essék senki kétségbe! s legyen meggyőződve, hogy a vér, vizzé nem válik — s csak legyen alkalom és ne riassza el, elnézés hiánya, meg fogja helyét állani az ujabb nemzedék. És most, midőn újra kifejezném hálás köszönetemet, a bennem helyzett nagybecsű bizalomért, magamat a n. t. egyházmegyének kegyeibe ajánlom/' E lelkes szavakat — a jelenvoltak részéről éljen követvén, a hangosan éltetett a közöröm nyilatkozatai közt foglalta el tanácsbirói székét. Ez megtörténvén — ezután két üresedésben volt tanácsbirói szék betöltésére vonatkozó, s az egyházakból beérkezett szavazatok bontattak fel — melynek folytán zsólcai lelkész Kállai Lajos, és a világi részről Zsoldos Imre urak nyervén többséget, tanácsbirókká elválasztattak — s az eiöbbi hivatalos esküjét is letette. Érdekesnek tartom még a jegyzőkönyv 6-ik pontját nyilvánosság elébe hozni — mely is igy hangzik: „Megilletődve és sajnálkozó részvéttel említtetett fel, hogy ez évben Miskolcon tartott tavaszi gyűlés alkalmával, egyházmegyénk általános örömére tanácsbiróvá elválasztott Kazinci Gábortól nem sokára elválasztása után — még mielőtt gyűlésünkben csak egyszer is részt vehetett volna — mindnyájunk fájdalmára egyházmegyénk halál által véletlenül megfosztatott. Inditványoztatott azért, hogy a korán elhunyt jeles férfiú iránt — kit már e.megyénk oly örömmel sorozott tanácsbirái közé — a közös részvét és sajnálkozás érzése jegyzőkönyvileg is kifejeztessék. Az indítvány, mely nem csak egyéni kegyeletes megemlékezést, hanem a jelenvoltak mindnyájának óhajtását is tolmácsolta— egyhangúlag elfogadtatott. Midőn azért Kazincy Gábornak tanácsbiróvá lett elválasztásán nyilvánult egykori örömünk ; jelenben az ö elhunytán való méltó sajnálkozássá változik : egyházmegyénk is felölti a gyászt, s a hamvadó nagy ember ravatalát könyezve körül állott hazafiak seregéhez csatlakozva, kijelenti az ö elvesztése feletti szánó részvétét — se részvét folytán egyszersmind, áldást mondva az egy személyben hü hazafi, kitűnő szónok és e.megyei tanácsbiró bült poraira, Kazincy Gábor nevét és érdemeit jegyzőkönyvileg ekként kifejezett emlékezéseiben kívánja örökíteni." —s —u. NYILATKOZAT FELSŐ-BORSODBÓL. *) A f. borsodi e megyének sept. 14-dikén Yelezden tartott őszi közgyűlésében, nevezett e. megye kormányzó testülete részéről oly határozat téttetvén e lapok 22-dik számában „viszhangok f. borsodból" cím alatt közlött cikkre vonatkozólag, mlyelyel ez ügynek — talán egynémelyek méltatalan nyugtalanitásával s bizonyára soknak *) E nyilatkozat már három héttel ezelőtt küldetett be hozzánk és kérelmére közöltetik. Szerk. méltó kedvetlenségére — ismét a nagy közönség eleibe hurcoltatása céloztatik; hogy e kellemetlen ügy minden a nagy közönség előtt történhető forcirozása feleslegessé tétessék, mind a mellett is, hogy pironkodva kell beösmernem: miszerint egynémelyek elfogult epés és ferde adataik által tévűtra vezettetve közleményem sok tételeiben távol estem a valótól, s ennek folytán jó hiszemüleg bár, de minden esetre könnyelműen tett felszóllalásom következésének egész súlyát viselnem kelletik: tartozom vele az igazságnak, jellem és becsületnek — minden a nevezett e. megye részéröli lépések megelőzésével — azon közeg által és közönség előtt, hol a felszóllalás történt, nyíltan kijelenteni, hogy a „viszhangok f. Borsodból" cimü közlemény szerzője senki más, hanem egyedül én vagyok. ifj. N é m e d y József, dédes tápolcsányi hely. lelkész. TÁRCA. MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. LXXIT. Sept. 22-én reggeli kilenc órakor indultam a Messéna nevü tengeri gőzösön Gralactól Konstantinápoly felé. Rég vágytam megtenni ezen útat, hallván hogy Konstantinápolyban számosan vannak magyar testvéreink, kik a közei mult események következtében ott megtelepedtek s családot alkottak. Miért indultam ezen útra, midőn, — az eddig alapított egyházak s iskolák folytonos jelenlétemet igénylik, habár mindenütt van egyén ki néhány hétig való távollétem alatt helyt áll : elég legyen csak annyit említenem, hogy ezt a kétségig szegény ügyünknek minden pénzbeli kiadása nélkül tehetvén: az angol s amerikai missiók állásáról működéséről biztos tudomást vágytam szerezni, vélvén, hogy valamely tapasztalatot vagy ide át tanulok tölök, mely nekem miután az ügy vitelével magamra vagyok hagyatva: mindenesetre némi tájékozást nyújthat. Ezen szándokkal indultam el. Merész vágyak fogtak körül, hogy karjai a sok mindennapi küzdelem közül ha csak kevés időre is szabadabb mezőre ringassák lelkemet. Elhatároztam, meg fogom becsülni az utazás idejét, melynek változatosságába pályám keserű érzései nem vegyülnek. Az első állomás, melyet értünk egy pár ezernyi lakost számláló város Tulcsa, hol mintegy három óráig állván a hajó, én ezen időt felhasználni el nem mulasztva néhány magyart kerestem, s találtam, elfeledve elhagyatva. Ki viseli e néhány elhullt levélnek gondját ? Ezek meg nem menthetők. Mit értök tehetünk legjobb esetben annyi, hogy évenkint a vallás vigasztalásában részeltessük, s gyermekeiket, midőn már annyira nőttek, szép szóval tőlök elkérve iskolainkba fogadjuk, s rólok gondoskodjunk. Tulcsán van egy amerikai missionárius is, s pedig methodista. A methodisták tudjuk, hogy a prot. egyházhoz tartoznak. Számuk nem