Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-10-30 / 44. szám
bözó'ségét illeti, erre nézve az én nézetem az, a mit tanítványaim előtt is szívesen és gyakran ismétlek, hogy: az igaziproblemák is igazságok. Közli: Molnár Aladár. BIBLIATUDOMÁNYI TANULMANYOK. Az uj szövetségi kanon. (Folytatás.) Athenagoras Pálnak a Kor. I. levelét idézi, s ugy látszik, hogy Pál iratait általában ismerte ; ellenben állítólag az evangeliomokból felhozható idézetei mind olyanok, hogy semmit sem bizonyítanak. Gyakoriabb hivatkozásokkal találkozhatni akanonbeli újszövetségi könyvekre Theophilus antiochiai püspök irataiban. Autolyeushoz intézett 3 könyvében többször szól evangéliumokról, söt János evangéliumát névszerint is emliti; a rómaiakhoz irt levélből valamint a Timotheushoz irt első levélből is ó •d-ecog Xóyog xeXeoec v. didáoxet bevezető szavakkal idéz. A tanulság, melyet az eddig felhozott adatokból meríthetünk az, hogy valamint kétségtelen, miszerint a második század elejétől kezdve egyes apostoli iratok és evangéliumok szent irati tekintélyre kezdtek emeltetni, ugy másfelöl bizonyos, hogy ama század második feléig közérvényüleg elismert uj szövetségi könyvek gyűjteménye még nem létezett. A második század vege felé azonban egyszerre határozott nézeteket látunk felmerülni az uj szövetségi kánon ügyében. Különböző országokban, egymástol távol eső vidékeken élt egyházi atyák, kik alig ha érintkeztek egymással, mint Irenaeus, ki 177—200 püspök volt Lyonban, AlexandriaiKelemen és karthagobelí T e r t u llian egyhangúlag 4 evangéliumot, apostolok cselekedeteit, Pálnak 13 levelét, Péternek 1 levelét, Jánosnak 1 levelét és János jelenéseit ugy emlegetik, mint a szent iratokhoz tartozó könyveket és azokat az ó szövetségi iratokkal egyenlő rangba helyezik. "*) Megegyeznek továbbá abban is, hogy mind a hárman az uj szövetségi gyűjteményt két részre osztják, melynek egyike „Evangelicum," másika „Apostolicum" nevet visel. Az evangelicum a 4 evangéliumot, az apostolicum pedig az apostolok cselekedeteit és a leveleket foglalta magában. Tertullián már mind a két gyűjteményt közös névvel is jelöli és nóvum instrumentum v. testamentumról szól, megkülönböztetésül a vetus instrumentum vagy testamentumtól. Több később szinte az uj szövetségi kanonhoz számított könyvekre nézve eltérők voltak a vélemények.j A Héberekhez irt levelet Irenaeus (Eusebius szerint) használta ugyan mint szent könyvet, de nem tartotta Pál müvének; ellenben Al. Kelemen azt Páltól eredettnek mondja, •*) Alexandirai Kelemen Strom. III. p. 455. ed. Sylburg ezt irja : vopog de bpoo xat npo<prjrat aov to) eoay-Yeha) ev ovopare /ptgrou eig ptav auvayovrai yvojaiv. csakhogy eredetileg héber nyelven volt irva és Lukács fordította görögre. Végre Tertullián tisztelettel emlegeti ugyan a levelet, de nem Pál apostolt tartja szerzőjének, hanem Barnabást. — Mind a hárman egyformán hallgatnak Péter második leveléről, Jakab leveléről, és Jánosnak harmadik leveléről; ellenben János második levelét Irenaeus, Júdás levelét pedig Kelemen és Tertullián emlegetik. Tagadhatatlan tényképen állithatjuk tehát, hogy a nevezett egyházi atyák az uj szövetségi kanont már csaknem teljes jelenlegi kiterjedésében ismerék, és — a mi szinte figyelemre méltó — az elfogadott evangéliumokat szigorúan megkülönböztették az apokryph evangéliumoktól; de más részről az is tény, hogy némely jelenleg az apokryphokhoz számított iratokat pl. Péter jelenéseit, Hermas „Pásztor" könyvét és Barnabás levelét az uj szövetségi kanonicus könyvekkel egyformán idézik. Hol és ki által történt a kánonnak olyforma összeállítása, a mint azt a most nevezett atyáknál találjuk, azt, történeti adataink nem lévén rá, nem mondhatjuk ; de hogy mi szolgált zsinórmértékül arra, hogy valamely irás a kanonba fölvétessék, azt Tertulliánnál igy találjuk kifejezve : Si constat, id verius, quod prius, id prius, quod ab initio, ab initio, quod ab apostolis : pariter utique constabit, id esse ab apostolis traditum, quod in ecclesia apostolorum fuerit sacro-sanctum." A második század vége felé tehát, a mint látjuk, az uj szövetségi kánon ügye befejezéséhez már közel járt; azonban nem lévén még törvény által szentesitett megállapodás egyes könyvekre nézve, még mindég fenmaradt némi ingadozás. Az első szentirati gyűjtemény, mely egyházi szentesítéssel jött létre, volt a harmadik század elején készült syriai fordítása az ó- és uj szövetségnek, mely „Pesito" nevet visel, és mint az egész syriai nemzeti egyház számára készült mü méltán tarthat igényt hitelességre. E szentirati gyűjtemény már a Jakab levelét és a Héberekhez irt levelet is tartalmazza, ellenben ki vannak hagyva az ó-szövetségi apokryphok és az újszövetségből János jelenései, a katholikus levelek közül mind össze 3 van : Péter 1 levele, János 1 levele és Jakab levele. * Felette sajnos, hogy a már akkor tűlnyomóságra vergődő római egyházban használt sz. irati gyűjteményről biztos tudósításunk nincsen. — M u r a t o r i (a majlandi „Ambrosiana" nevü könyvtár őre és olaszország legnagyobb történésze) Antiquitates Italicae medii aevi III, p. 854 közöl a mult század közepe táján általa az Ambrosiában fölfedezett régi kéziratot, mely nézete szerint a második század vége felé kelt és az uj szövetségi könyvek jegyzékét adja. Ez a római egyházban akkor használatban volt kanon ügyére sok világot deríthetne, ha egyfelől be lehetne tökéletesen bizonyítani, hogy a jegyzet nem hamis, másfelöl a darab szövege oly nagyon romlott és hibás nem volna. A darabnak felirata Muratorinál ez : „Fragmentum acephalurn Caji ut videtur Romani presbyteri, qui circiter anno 196 floruit^ de Canone sacrarum scripturarura,"