Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-10-30 / 44. szám
Kezdete nem lévén a darabnak, abban alkalmasint a két első evangelium volt nevezve, mert a fenmaradt töredékben, mely igy kezdődik : „quibus tamen interfuit et ita posuit," e következik : tertio evangelii librum secundum Lucám. Neveztetik ezután János evangeliuma, az apostolok cselekedetei, Pál 13 levele, János 2 levele, Júdás levele és János jelenései. Nem szól a töredék Jakab és Péter leveléről meg a Héberekhez irt levélről. Nevezetes a mi a darab végefelé az egyházban el nem fogadott könyvekről mondatik : „Fertur etiam ad Laudecenses (Laodicenses), alia ad Alexandrinos Pauli nomine finctae (fictae) ad haeresem Marcionis et alia plura, quae in catholicam ecclesiam recepi non potest (recipi non possunt). Fel enim cum melle misceri non congruit." Hermas ,,Pásztorjáról is történik emiilés, mint a melyet „nuperrime temporibus nostris in urbe Roma Herma conscripsit sedente cathedra urbis Romae ecclesiae Pio episcopo fratre ejus." Ez adatból következtette Muratori, hogy a töredéknek irója nem lehet más, mint Cajus, ki 200 körül római presbyter és egyházi iró volt. Azonban ha tekintjük azt, hogy Pius 142 — 157 volt római püspök : akkor egy 50 évvel később élt iró szájában a nuperrime temporibus nostris szók nem igen illők; a miért legújabban Bunsen lovag korábbra teszi a töredék keltét, és Hegesippüst tartja szerzőjének. Lényeges változást, a kanon ügyében a harmadik század sem mutat. E század első felében a nagy tudományu Origenes az, ki tüzetesen foglalkozik a kérdéssel és ebbeli nézetei Eusebiusnál (Egyházt. VI, 25) olvashatók. Szerinte is a kanonban jelenleg is olvasható négy evangéliummal a canonicus evangeliumi kör be van fejezve. Tesz ugyan említést más evangéliumokról is, mint Péter evangéliumáról és r Eftpatouq-féle evangcliumról, de ezeket jól megkülömbözteti a kanonbeliektöl és semmiféle egyházi érvényt nekik nem tulajdonit. Az apostolok cselekedeteit nemcsak hogy Lukács müvének tartja, de ugyanazon helyre teszi, a hol a kanonban ma is van. Uj szövetségi levelek szerzőiül csak Pált, Pétert és Jánost nevezi, Jakabot és Júdást pedig olyanokul nem emliti, s igy ezek leveleinek, bár idézi, kanonicus érvényt nem tulajdonit. De János levelei közt is világos külömbséget tesz; az első szerinte kétségtelenül apostoli, mig a másik kettő nagyon is kétes érvényű. Péter második levelét görög eredetiben fenmaradt munkáiban nem emliti; a Rufinus-féle latin fordításban létező Homiliákban emlegeti (s ez általában első említés, melyet tudtunkkal a régi irók e levélről tesznek ; de igen kétes értékűnek mondja. A Héberekhez irt levélről Eusebiusnál a fentebb idézett helyen igy nyilatkozik : Irmodora Q%apaxTyp ryg Xsgerus) a Héberekhez cimzett levélnek, nem az a dísz nélküli tanulatlan, a milyennel az apostol ön vallomása szerint beszédében élt, hanem e levél a mint minden ember, a ki a stilus mivoltáról Ítélni tud, beláthatja, sokkal tisztább görögséggel van irva. Én tehát — igy folytatja — azt tartom, hogy a gondolatok az apostoltól vannak (ra voyfiara roo ajcoaroXou sort) az előadás és elrendezés pedig más valakitől, a ki az apostoltól valókat jegyezgette és a mester által mondottakat mintegy magyarázta." — A mi végre a János jelenéseit illeti, Origenes azokat minden tétova nélkül apostolinak és kanonicusnak tartja. Ezeken kivül Origenes több oly iratokat idéz, melyeket jelenleg a szent könyvek közé nem számítunk. Igy pl. a „Pásztort" azon Hermas müvének tartja, kit Pál apostol a Rómaiakhoz irt levélben XVI, 14 emlit s azt divinitus inspiratusnak mondja. Azonban más helyt ismét igen kétes kanonicitasu könyvnek bélyegzett Barnabás levelét xa&ofoxfi £7TíöToA;y ~nek jelzi; ellenben a xTjpuypa Jlsrpou-t ugy mutatja be, mint a mely „inter libros ecclessiasticos non habetur, quia neque Petri scriptura, neque alterius cujusquam, qui spiritu dei fuerít inspiratus." Szint igy kimondja kereken, hogy a Tamás, Basilides evangéliumát és a egyptomi evangelium hamis, költött iratok. — Originesnél találkozunk először a xatvy día&yxr] uj szövetség elnevezéssel, mely közös név alatt már az evangelicum és apostolicum együvé volt foglalva. Ezekből látni való, hogy a harmadik század vége felé a kánon ügye már mindennütt közeledett a végmegállapodáshoz. A Héberekhez irt levél, Péter, Jakab, Júdás és Jánosnak eleintén kérdésbe tett levelei mindinkább közönségesekké váltak. Mind a mellett oly annyira szétágazók voltak még általában az újszövetségi kánon feletti nézetek, hogy, midőn a negyedik század elején Eusebius (f 340) a kánon ügyére vonatkozó sok régi tanúságok felhordása után a kérdést tisztába akarta hozni: az egyházi hagyomány ingadozása Eusebiusnak személyes ítéletére is elhatott s ezt annyira megzavarta, hogy a nagyon is bÖ előadásból alig képes az ember magának tiszta fogalmat szerezni, mit tartott tulajdonképen Eusebius a dolog felöl. A főhely az egyháztörténelem 3 k. 25 f. olvasható, rnely 3 k. 31 f. végével össze vettetvén, Eusebiusnak a kánonról szóló nézeteit ekkép állapithatjuk még: A keresztyén vallásra tartozó legrégibb okmányok 3 osztályba sorozhatok. Első osztályba tartoznak 31 f. szerint azok, melyek közönségeseri apostoloktól fenmaradt müveknek lenni ismertettek, 25 f. szerint pedig, melyek az egyházi hagyomány által ellenmondás nélkül igaz és őszinte iratoknak vannak elismerve (raq xara rrjv sxxXrjataoTixtjV napadoaiv aXyd-siq xat anXaarouq xai avcopo-Xoy7jpevaq ypacpaq); ezeket nevezte azért copoXoyTjpevoe, közönségesen elismert könyveknek vagy evdia&yxoi a mennyiben a szent könyvek gyűjteményébe közönséges Ítélet szerint be voltak véve. Ide tartoznak: a 4 evangelium, apostolok cselekedetei, Pál 14 levele, János első levele és Péter első levele. — A második osztályba esnek az u. n. aVTckeyopeva, azaz oly iratok, melyeknek apostoli eredete kérdés alatt volt, nem is voltak közönségesen elismerve és a gyűjteménybe bevéve, azonban sokaktól, mint épületes könyvek használtattak, sőt isteni tiszteleteknél is olvastattak. 31 f. az idetartozó könyveket vo&oc, nem igaz eredetüeknek mondja. Ilyenek voltak, első rangba tartozók: Jakab és Júdás levelei, Péter második levele és János második és harmadik levele; másodranguak: Pál csele-