Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-23 / 43. szám

iskola és az egyház közt, de ne legyen versengés! Ám tegyen túl a pap a tanítón, vagy a tanító a papon, de kiki nemes értelemben, cs kiki a maga hatáskörében. De farkasszemet ne nézzenek ! A tanitó panaszkodik a papuralom ellen, a pap pedig az ellen, ha a tanitó uralomra vágy. Holott mindkettejöknek tudnia kellene uruk, mesterük tanácsát, melyet az elsőség felett versenyző tanítványainak mondott (Márk. IX., 35.) : „A ki első akar lenni, mindeneknél utolsóbb legyen és mindeniteknek szolgája." A protestantismusnak — úgymond tovább — két iker-magzatja van: az egyház és az iskola. Egy test az egész, de két kéz, kar. Melyik a jobb, melyik a bal ? annak vitatása célhoz nem vezet! Legyen bár az iskola bölcső, az egyház pedig dajka; legyen az iskola gyökér, az egyház pedig a törzs vagy korona ; legyen az iskola alap, az egyház pedig a ház maga, de mindig egy célja, egy feladata, egy rendeltetése van mindkettőnek: a népnevelés. Vita helyett jobb és hasznosabb tenni, itt is, amott is; mert csak a jó munkán van Isten áldása. Tehát iskola a templommal, a tanitó a pappal karöltve egy közös cél felé, a nevelés célja felé, haladjon. A népnevelést hátráltató második akadály, a köznépnek a régihez való ragaszkodása. Ha a tanitó a tudomány terén élénkebben mozog, iskolájában valamit újítani akar, vagy más tanítási módszert használ, mint előde, — ez nem tetszik. Az illető elöljáróságnak, mint községi gyámnak köréhez tartoznék, kiverni ama rögeszmét a köznép fejéből „hogy minek lennénk mi jobbak apáinknál !" Ezen parlagi okoskodás ismét egy hatalmas ellene minden újításnak, és megölő betűje a szellemi fejlődésnek. A tanitói állásnak csekély méltánylásából eredő hátrányra ezt mondja az elnök : „Ne csüggedjenek ! távol legyenek azt mondani „aminő a fizetés, olyan a szolgálat.u

Sőt inkább, ha nincs is jelen az óra, mely az igéret földére, a boldog Kanaánba elvezérelné önöket, de ne mondják, hogy nem is hisznek benne soha! Az érdem, az igazak keblében mindenkor talált méltánylásra és elismerésre. Avagy egy tanitó. ki 25, 30 éven át hűségesen sáfárkodott, egy községben nem tisztelet s becsület tárgya-e? Csak ne csüggedjenek! ha az Isten meghallgatja a nép kérését „jöjjön el a te országod :u

akkor önök kérését is meg fogja hallgatni: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!" Oh te régen panaszkodó, régóta homályban világosságért imádkozó néptanító ! fogd fel helyzetedet, fogd fel magasztos hivatásodat ! Es ha iskoládra nem is fog tornyot építeni a község, mint épít a templomára; légy te magad a torony, a melyen az óra maga az idő legyen, és a mutató maga az időnek szelleme. Olvasás és tanulás legyenek menyországod kulcsai, mert csak ezekre nyilik meg a szellem világa. És a kulcsok kezedben vannak !" Ezután következett „az alkalmi beszéd" elmondva Dobronyovszky János péteri tanitó által; a mult évi jegyzőkönyv hitelesítése, pénztári számadás és a könyvtári jelentés. Az értekezések közöl kiemelendők: Pacsesz Mihály cinkotai tanitóé ,,az éneklés betanításának célszerű módjáról. Csorba Endr<» péceli tanitóé „az ütenyirásról" és a „zárszó" Greszler Sámuel fóthi tanitó által előadva. Jövőre pedig elhalasztattak : .^Slikép kell sikeresen a kezdő iskolásokkal elbánni ?" a leányok és az ifjak neveltetését az iskolán kivül tárgyazó értekezlet, és a nevelés általános módszerének megfejtése. Tétettek még különnemű indítványok — a többi közt az is, hogy egy esperességi tanitói konferencia megtarthatásáért a nt. esp. gyűléshez fognak folyamodni. Végre a könyvtár részére nyújtott szerény adakozások után a tanácskozmány a legszebb rendben befejeztetett. — Közli Dy. — K. TANÍTÓI ÉRTEKEZLET. (A vasi közép e v. egyházmegyei magyar ajkú tanitók egyletének értekezlete,) Századunk az egyleteknek százada; jelszava: egyesüljünk ! Korunk ez intő szózatát megértették ugy az iparosok, mint a kereskedők; ugy a természetbúvárok, mint a bölcsészek; — ők mind egyesültek, kölcsönös eszmecsere által vélik egyengethetni s egyengetik is az útat, mely céljukhoz visz. Megértették ez intést azok is, kik az emberiség testi lelki jólétének alapját vetik meg, — a népnevelők, kik magasztos célúkat tanitói egyletek alakítása által megközelíteni iparkodnak. Vasi közép evang. egyházmegyénknek tanitói már 1848 előtt egyesültek a soproni alsó evang. esperességi tanítókkal, közös értekezleteket tartván, közös tanitói könyvtárt alapítván. A forradalom mint sok mást, ugy azon köteléket is elszakitá, mely buzgó tanítóinkat egyesité ; s midőn ujabb időben sok áldozattal szerzett könyvtárukat kerestük, annak csak egyes romjaira akadtunk. Egyházmegyénknek tanitói 1860-ik évi september hóban újra kezet fogva egymással, tanitói egyletet s ennek számára tanitói könyvtárt alapítottak. Ez egyletnek tagja minden tanitó, ki esperességünk körében hivataloskodik. Ez általános egylet évenkint egyszer, az egyházmegyei gyűlést megelőzőleg, tartja értekezletét, melyben a nt. esperes úr elnököl. De egyházmegyénk, részint nagy külkiterjedésénél, részint a gyülekezeteiben uralkodó nyelv külömbségénél fogva, szükségesnek találta az általános értekezletet két részletesre; a vend- és magyar ajkú tanitók egyletére osztani, melyek külön külön egyszer tartják évenkint gyűlésüket, s melyek egyesülve évenkint egyszer tartanak általános értekezletet. Magyar ajkú tanítóink f. é. september hó 15-én Doroszlóban, a nemes-csóvi anyagyülekezet fiókegyházában, tárták alulírottnak elnöklete alatt ez évi értekezletüket. Jelen voltak az egylet rendes tagjain kivül a nt. esperes úr, a helybeli lelkész, a buzgó helybeli felügyelő, t. Torkos Ferenc, ülnök a kerületi táblánál, a kőszegvárosi elemi és gymnásiumi tanár urak, és sok egyéb buzgó hívek. A gyűlést a tanítókból álló