Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-10-23 / 43. szám
dalárdának öszhangzatos éneke s a helybeli lelkész úrnak imája előzte meg. Miután nt. Ráhner Máté esperes úr alulírottat az egyletnek bemutatva hivatalába ünnepe'lyesen beiktatta, a közbizalom útján választott uj egyházi elnök beszédjében az egybegyűlt tanitókat üdvözölvén s elnöki székét elfoglalván, az értekezletet megnyitotta. Erre Kiss Zsigmond főjegyző előadván, mikép hivatalát három éven át viselte, az alapszabályok 19-ik pontjának értelme szerint hivataláról lemond. A jelen volt tagok még a gyűlés folyama alatt beadván erre vonatkozó szavazataikat, a közbizalom e hivatallal újra a volt főjegyzőt tisztelte meg, ki azt három évre ismét elfogadni szíveskedett. Mellőzve a könyvek köröztetése, az értekezlet s a tanvizsgák tartásának ideje iránti tárgyalásokat, örömmel jegyezem meg, hogy a meszleni tanitó, Grosch Dániel, által indítványba hozatván, miszerint az egylet egy irott nevelés-oktatásügyi szaklap szerkesztéséről gondoskodjék, — ez indítvány elfogadtatott, s a lap vezetésével nevezeti indítványozó bízatott meg. Mily hathatós eszközévé lehet ily tapintatteljesen szerkesztett szaklap a népnevelés mezejen gyűjtött tapasztalatok s eszmék kicserélésének, — világos. Cserepéldányok közlése állal ily úton a többi egyházmegyékkel is, hol ily lapok léteznek, folytonos összeköttetésben lehetnénk. Hallottunk e gyűlésen ,,a népiskola s néptanító feladatát" fejtegető értekezést is; mely szerzője, a r. bogyoszlói tanitó, szorgalmáról s méltánylandó igyekezetéről győzte meg a hallgatókat. Megállapittatván az egyházi egyetemes és — kerületi gyűlés által kiadott, illetőleg jóváhagyott „Utasítás" nyomán a jelen 1864 /5 -ik iskolai évre a tanrend, — s megbízatván alulírott elnök, hogy gyűléseinkről az „Egyh. s Iskolai Lappban referáljon, — az értekezlet több rendbeli csekélyebb érdekű tárgyalások után befejeztetett. A gyűlést közebéd követte ; derült társalgás és lelkes felköszöntések által kedélyeink felvidulván, csak este felé váltunk el egymástól, kiket a közös igyekezet s a közös cél egy lelki családdá egyesit. Meszlen oktober hó 14-én 1864. Poszvék Sándor, meszleni evang. lelkész, mint a vasi közép evang. egyházmegyei magyar ajkú tanitók egyletének egyházi elnöke. -»Or— KÖNYVISMERTETÉS *) Olvasókönyv gymnásiumi és reáltanodai I. és II. osztályok számára. Szerkesztette Dl hányi Zzigmond, tanár. Pest. Kilián György, magyar egyetemi könyvárus tulajdona. 1885. (Ára?) Maga a szerkesztő adja keszünkbe előszavában a mértéket, melyet felhasználva megismerhetjük, megfelel-e *) Arra, hogy tanuló-ifjaink minden tudományban kellőleg előhaladhassanak, okvetlenül e három szükséges : célszerű tanrendszer, szakavatott tanárok, és e szerkesztmény a szerkesztő által kitűzött kellékeknek. Az előszó két első pontja szórói-szóra, irási jelről irási jelre igy van : ,.A meljí magyar olvasókönyvek, jelesül az I. és II. osztályt illetők, eddigien kezeimen megfordultak : (?) nagy hiányt éreztetnek oly prózai olvasmányokban , melyekben, tiszta hibátlan folyékony csinálatlan nyelv mellett, a tartalom, mig az illetők korához és fölfogásához simulna, addig elég alkalmas is volna: (?) szívókét nemesitni, gondolkozásukat fejleszteni, tudásukat gyarapitni, tágítani. Ez azon hiány, melyről jelen gyűjteményben tenni, legalább saját tanítványaim érdekében, igyekeznem tisztemben állott.'1 E szerint a célszerű olvasóköny kellékei közt első helyen emliti szerkesztőnk a tiszta, hibátlan, folyékony és csinálátlan nyelvet (talán szabatosabban : előadásmódot vagy irályt ?) Mit ért azonban a „hibátlan" és „csinalatlan" nyelv alatt, nem tudom, csak sejtem. A „hibátlan" jelzőt ugyanis vagy szorosabb vagy szélesebb értelemben vehetjük. Szorosabb értelemben, ügylátszik, nem jelenthet mást, mint a szótani és mondattani hibák elkerülését; ugy de ez, nézetem szerint, a tisztaság fogalmában benfoglaltatik: és igy e kifejezésével a szabatosság ellen vét szerkesztőnk. Szélesebb értelemben véve pedig az irály minden kellékeit magában foglalja a hibátlanság: mihez képest e kifejezésében legalább is az érthetőseg vagy értelmesség szabályára nem ügyel a szerkesztő; sőt kétségessé teszi vájjon ismeri-e az egymásmellé rendelt fogalmak logikai szabályát. A „hibátlan" nyelv helyett tehát, talán inkább szabatos és értelmes nyelvet kellett volna a szerkesztőnek szájába vennie és előszavában is használnia. — A ,,csinálatlan" jelző pedig nemcsak két, — de három értelmű is. Jelent ugyanis 1.) mindent, a mi nincs megcsinálva, nem kész ; 2.) a mi nem csinálva vagy készítve, hanem teremtve vagy teremve van (p. csinálatlan virág, domb, szó, szórend stb.) ; jelenthet 3.) erőtetés nélkülit, mesterkéletlent, mely értelemben ugyan, tudtommal, nincs közönséges használatban: és igy a „csinálatlan" szónak ez értelemben alkalmazása, a mi nekem a szerkesztő részéről leghihetőbbnek látszik, épen azon hibába ejti öt, a melyet az olvasókönyvekben, melyek „eddigien minden szakból használható tankönyv; lapunknak, mely nemcsak vallási, hanem tudományos lap is, különösen a tankönyvek minőségére kell kiváló figyelmet fordítani; azértis mi örömmel adunk helyet minden szakavatott és részrehajlatlan bírálatnak, még akkor is, ha az az ismertetés alá vett könyvnek csupán árnyoldalait tünteti elő; mert a hibák felemlítése által az illető szerzőnek alkalom nyujtatik arra, hogy azokat a netaláni második kiadásban kijavíthassa. A fenebbi bírálat igen szigorú, s miután a fencimezett olvasó-könyv több iskolákban vagyon kézikönyvül elfogadva, igen kérjük az illető tanférfiakat, kik célszerűnek találták e kérdéses olvasókönyvet a felügyelésök alatti tanulók kezeibe adni, szíveskedjenek okadatolt bírálatokkal, melynek lapunkban teljes készséggel adunk helyet, a fennebbi könyv használható voltát bebizonyítani, Szerk.
