Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-23 / 43. szám

a természet metaphysikája az erkölcsök meta­physikájától. IV. A Kantféle philosophia e rövid körvonalo­zására vetett első tekintettel annak legköze­lebbi problémájául az emberi észnek az eredeti tehetségek sorozatára való szétosztását látjuk! Ámde ama tehetségek nem sokak-e, s mindegyi­kük a többitől elzárt önálló? mikép lehet az a mi egy, egyszersmind sok? mikép lehetnek egy dolognak sok tulajdonai, egy alanynak sok erö'i? Vájjon nem a legvilágosabb ellenmondás-e ez? Az ellenmondás legelső' logikai tana szerint is vájjon nem gondolhatatlan-e ez ? Ha igy Ítélünk a kritika-philosophia fölött; annak végén oly eredményre jutunk, a mely előttünk teljesen gondolhatlannak látszik. Az emberi léleknek egy önmagában ellentmondó fo­galmát nyerjük; egy oly psychologiánk leend, a mely a logikával sehogy sem egyez meg. Ha­sonló ellenmondások a természetrőli fogalmaink­ban is vannak ugyan, (p. o. az egyazon anyagi dolog különböző tulajdonságainak és erőinek képzetében), de épen ez az oka, hogy a termé­szettudományok is civódnak a logikával. Tehát mindenek előtt a fogalmakat kell megviszgálni, ellenmondásaiktól megszabadítani, s a logikával összeegyeztetni, szóval, gondolhatókká tenni, Épen igy ítél Herbart a Kantféle philosophiáról, s épen igy határozza meg saját metaphysikájá­nak a feladatát. Azonban a kantféle philosophia kifejlődésé­nek történetében ez a felfogás nem a legköze­lebbi lépés volt. Ugyanaz az ellenmondás lett érezhetővé, de megoldása másnemű. Az emberi ész az eredeti tehetségek sorozatára oszlik! Ezek a tehetségek mind az észben, az egy ugyan­azon észben foglaltatnak benn. Vájjon nem kell-e tehát mindnyájuknak gyökerükben egy nek len­niök ? Ennélfogva legközelebb arra törekedtek, hogy ez egységet fogják fel, és a tehetségek kü­lönbözőségét amaz egységből származtassák le. A sokféle tehetségek az egy észben azonosak. Az azonosság lőn most a jelszó. A problé­mát az azonosság fogalma által kell megoldani. A megoldás minden előre tett lépésével átha­tóbb, és tágabb körű lőn. Az ész követelt egységének ellenében áll: elsőben is az elméleti ész körén belől az érzéki­ség és értelem között levő ellentét; azután az ész egész körén belől az elméleti és gyakorlati tehetségek — azaz, az ismeret és akarat között levő ellentét; végre az egész világegyetem kö­rében a természet, mint az elméleti, és a szabad­ság, mint a gyakorlati- ész tárgyai között levő ellentét. Az érzékiség és értelem egysége föllelhető a képző vagy képzelő-tehetségben. A képzet ép annyira érzéki mint értelmi. Mind a szemléletek, mind a fogalmak képzetek. Mindkét ismerő te­hetséget egy elvből leszármaztatni, érzékiséget és értelmet a képző okosságban azonosul ismerni föl, elsőben Reinhold kisérlette meg „elemi böl­csészetében" (Elementarphilosophie.) Az elméleti és gyakorlati ész magasabb egy­ségét, az észnek mint olyannak alapmunkás­ságában — az öntudatban vagy én-ben találhat­juk fel. A tudást, mint olyat, az ész-bői, mint a philosophia egyetlen és egyedüli elvéből szár­maztatni le, Fichte kisérlette meg „tudomány­tanában." Végre a termeszet és szabadság legfőbb, — absolut egysége, a szorosabb értelemben úgyne­vezett azonság philosophiájára vezet, a melyet Schelling természetbölcseletileg, Hegel logikailag alapított meg. Ekkép vőn a kritika philosophia már Rein­holdban az azonság tanára vezető irányt. Ez az azonság-elve, a melyet Reinhold a képzetben, Fichte az én-ben, Schelling a teremtő természet­ben, Hegel az öntudatos észben s annak önkifej­lődésében akart fölfedezni, e philosophok soro­zata szerint érvényesült lépésről-lépésre mind tá­gabb körben; legkorlátoltabb Reinholdnál, leg­tágabb körű Hegelnél. Mi lett a kritika-philosophiából e kifejlődése folytán ? Oly ismeretté lőn, a melynek tárgya az azonság, azaz az ész és a világ egysége. Ugy az ismeret- mint a dolgok legfőbb elvének tudo­mányává lőn, azaz metaphysikává s mint ilyen a priori ismeretté. Azonban még az azonságbölcsészetének körén belől is lehet az azonság felfogása és alakja fölött vitatkozni. Ha megengedjük is, hogy minden tüneményeknek egy elv szolgált

Next

/
Thumbnails
Contents