Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-23 / 43. szám

ellenfél azt vitatja, hogy az egyedül helyes felfogás az övé. Ez az ellentét kétség kivül nem jelentéktelen probléma a német bölcsészetben, sőt a jenai bölcselők között a legfontosabb. Jenában Reinhold alapitolta az első, Fries az utolsó kánti iskolát. A Jenából származott e két iskola között folyt a harc, melyek utóbbika Appelt boldogult tisztársunk kora halálával legkitűnőbb képviselőjét veszté. III. Az egész feladat e kérdésre megy ki: mi akar lenni, és mi lehet egyedül az ész-birálata ? Mi viszonyban van a bölcsészet rendszeréhez ? Micsoda bölcsészeti tudomány az ? A kritika philosophia alapitója különbséget tett az ész b i r á 1 a t a és az ész rendszere között. O ez utóbbi alatt a minden tiszta észbeli ismeretek öszfogalmát akarta érteni; vagyis az ő bölcsészeti nyelvhasználata szerint; a minden a priori ismereteknek — egy szóval minden metaphysikai fogalmaknak — az összességét. — A metaphsika forgott kérdésben, azt kellett újból megalapitani. Minden emberi ismeretek között ez a legnehezebb, mondja Kant még birálata előtt egy iratában, hanem még eddigelé egy sem Íratott. Az eddigi metaphsika minden rendszerei alaptalanok; s pedig azért, mivel mindezen rendszerekben hiányzik az ész önvizsgálata, mivel felállították és megalkották őket, a nélkül, hogy előbb az ész lényegét, ismeretképességeinek természetét és határát alaposan megvizsgálták és belátták volna. Az ész ez önbirálatát nevezé Kant a philosophia kritikai működésének, s ezt ő keresztül vitte a „Kritik der reinen Vernunftu

-ban. Kant észbirálata az ismerést akarta kimagyarázni, és a helyes megfejtés által újból megalapitani. Tehát ki kellett mutatnia azon feltételeket, a melyekből az ismeret következik, és az ismeret tényezőit. A feltételek megelőzik a tényt, és a tényezők az eredményt. A tényre nézve a feltételek képezik a priust. Ennélfogva az ész bírálatában minden törekvés ennek a priusnak az emberi ismeretre vonatkozásában való szabatos megismerésére irányul. Ezt a „prius"-t nevezte Kant találóan annak, a mi „a priori" van, s az ennek megismerésére irányuló vizsgálódásokat „transcendentalis"-nak. És a transcendentalis philosophia semmi egyébre sem törekszik, mint ama feltételeknek átható felfogására, a melyek nélkül semmiféle képzet, semmiféle ítélet, és semmi ismert sem jöhet létre; ez, a mi a prioristicus tehetségeinknek, a tiszta észnek megismerése. Ekkép lőnek a tér és idő tiszta „szemléletekíil" fölfogva, a melyek nélkül bármely adott tárgyról sem lehet semmiféle képzetünk sem. Igy lőnek a kategóriák (különösen a causalitas) tiszta értelemfogalmakul fölismerve, a melyek nélkül semmiféle Ítélet, semmiféle tapasztalás, és semmi természetismeret nincs. Ekkép lőnek az eszmék, — s különösen a szabadság — oly észcélokul megismerve a melyek nélkül semmi erkölcsi cselekvés sines. Mindezen feltételek a leggondosabban el lettek egymástól különítve. Egészen más a szemlélet, más a fogalom, és ismét más az eszme. A szemléletek csak érzékiek, a fogalmak csak logikaiak, s az eszmék csak gyakorlatiak. Valamely tértani mérés szabatosságával lőn elkülönítve az érzékiség az értelemtől s mindkettő az okosságtól, mint a gyakorlati képességtől. Igy az emberi ész, midőn önmegvizsgálását bevégezte, önmagát több eredeti tehetségek csoportjaira szétválasztva, fölosztva látja, s mindegyik tehetség tartománya önkiszabta határok közé zárkózik. Az ész el van osztva elméleti- és gyakorlati észre, s az elméleti ismét érzékiségre és értelemre különítve szét. A szemlélet kizárólag a terjedségre, — az értelem csupán a tapasztalásra, — irányulhat, és a gyakorlati ész egyedül az erkölcsi cselekvésekben és az azokra alapított vallásos hitben lehet munkás. — A szemlélő (érzéki) észre nézve csupán nagyságok (terjedség) vannak; az értelemfogalmakkal ítélő értelemre nézve egyedül természeti tünemények; a gyakorlati ész számára kizárólag célok és eszmények, s az érző okosságra nézve csak aesthetikai tárgyak léteznek. Valamint már az ész a tehetségeknek ily rendszerére különül, hasonlóul oszlik föl az ismeret is, a melynek tárgya az ész; azaz a kritika, philosophiai tudományok rendszerévé válik. A mint az ész-birálatában el van különítve az elméleti ész a gyakorlatitól, azaz az értelem az akarattól, ép ugy különül el az ész-rendszerében 85*