Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-17 / 42. szám

mutatta, hogy azok eredetileg a Krónikák könyvének kiegészítő részeit képezték és különszakitásuk később koru. Mikur, és mikép jutott az ó-szövetségi gyűjtemény jelenlegi teljes befejezettségéhez ? erre nézve következő adataink vannak: 1. Sirach Jézus, az ifjabbik, ki körülbelöl 140-ben élt Kr. e., nagyatyjának példabeszédes könyvét a görögül beszélő egyptomi zsidók számára héberből görögre fordította, s a könyv előszavában említést tesz nemzetének szent könyveiről: „Az én nagyatyám Jézus, miután szorgalmasan adta volna magát a törvény s próféták s egyéb könyvek olvasására (eí's re rrjv TOO VO/IOU, xac TOJV T: po<p7)T(I)V xac TOJV aXÁcov narpjojv ftcftÁuov avayvojacv^), melyek nekünk atyáinktól hagyattak, ö is akart olyasmit irni a mi a tudományhoz és bölcseséghez tartozik." — Itt tehát legelőször találkozunk az ó-szövetségi kanon 3 alkatrészének együttes felemlitésével, de figyelemre méltó, hogy a 3-ik rész oly általános jelöléssel említtetik (xac ra aXXa narpca (icftfoa) hogy egésaen kétes marad, hogy vájjon befejezettnek tekintették-e már akkor e 3-ik részt vagy nem ? 2. Határozottabban emlékezik az ó-szöv. kánonról az apostolok idejében élt Flavius Josephus „Contra Apionem" cimü munkájában (1 — 8). Flavius a zsidó történetírás hiteles voltát akarja bebizonyitni a Hellenek ellenében. E tekintetből azt hozza fel, hogy a Helleneknek soha sem voltak olyan nyilvános feljegyzéseik (dy/ioocac avaypacpac) mint a zsidóknak. Ezeknél az a próféták és papoknak volt tisztök, s a papok e tisztet nemzedékről nemzedékre adták, kik ama feljegyzéseket szorgalmasan megőrizték. „Nincsenek nekünk — igy folytatja — számtalan öszhangzatlan, egymásnak ellentmondó könyveink, hanem egyedül huszonkét könyvünk, melyek az egész idő történelmét magokba foglalják, és joggal istenieknek tartatnak (ra dcxacws dsca ntncaTeopeva). Ezek közül 5 könyv Mózestől való, melyek a törvényeket s az emberi nemzetségről Mózes haláláig szóló tudósításokat tartalmazzák. Ezen idő közel háromezer évet foglal magában. Mózes halálától Artaxerxes haláláig ki Xerxes után volt perzsa király, a Mózes utáni próféták mind azt, mi az ö idejökben történt, 13 könyvben írták le. A többi 4 könyv dicsénekeket tartalmaz Istenre g rendszabályokat az emberek számára. Artaxerxes után a mi időnkig szinte megíratott ugyan minden, de nem tartatik többé annyira hitelre méltónak, mint a mi elébb íratott, mivelhogy a próféták egymásután következése nem oly biztos többé (dca xo prj YEVESDAC TTJV TCDV NPOCPIJTTOV AXPC^7J DCADO^V.)%

I Ezen idézetből kettő a tanulság a fenforgó a kérdésre nézve. Egy az hogy Flavius idejében a nevezett 22 könyvön kívül héber könyvet az Artaxerxes ideje előtti korból nem ismertek; mert hisz épen ez a Flavius okoskodásának veleje, hogy a zsidóknak nem voltak számtalan, hanem csupán csak 22 de hiteles könyveik. Más az, hogy a mi Artaxerxes haláláig történt, mind próféták által lett följegyezve, s ez okon hitelre méltó; a mi pedig Artaxerxes után lett, szinte fel lett ugyan jegyezve, de ez már nem bir oly hitelességgel, mert akkor már a profeták egymásután következése meg volt szakadva. Általában azonban az egész idézetből csak azt látjuk, hogy milyen volt Flavius idejében a szent irati gyűjteményről a hagyományos vélemény, mely, hogy a valóságnak is mennyire felelt meg, azt a Kanonban levő legkésőbb koru könyvekből , Sirach fentebb felhozott idézetéből és Flavius tanúságából együtt következtethetni. Ujabb vizsgálatok bebizonyították, hogy Dániel könyve Antiochus Epiphanes (176 —164) üldözései közt íratott; ugy szintén a zsoltárok nagyrésze a Makkabeusok korából valók. E szerint a Makkabeusok korában a kanon még nem lehetett berekesztve, mert akkor nem volna megmagyarázható mikép jutottak a mast nevezett munkák abba bele. S ennek nem mond ellent a Sirách idézett helye sem ; mert, a mint láttuk ott, a szent írás 3-ik osztálya igen általános kifejezéssel van említve, és még „ő is olyasmit akar irni mi a tudományhoz és bölcseséghez tartozik" s igy nyilván ö is számot tartott rá, hogy az ö munkája még a kanonban helyet fog találni, a minthogy kétségkívül célt is ér vala, hogy ha a héber eredeti el nem vész. Hogy azonban Flavius idejében a kanon már be volt rekesztve, ez a fentebb felhozott idézetből világos. E szerint hát a kanon berekesztésének szükségkép 140 Kr. e, és Krisztus születése közti időre kell esnie. Ne csudálkozzunk egyébként azon, hogy oly fontos történelmi tény emlékezete nem lett pontosabban megőrizve ; mert ha magunkat készakarva ámitni nem akarjuk, azt kell mondanunk, hogy valamint alakulása a kanonnak csak lassanként történt, ugy szentesittetése és azon nézetnek érvényre juttatása, hogy be van fejezve csak a fejlődő körülmények müve volt. A mint ugyanis Krisztus ideje felé a zsidók nyelve változik és a szentnek tartott tiszta héber nyelv (t^Típn helyibe az Aramaei dialectus lép, a nemzet jobbjai fájdalommal tapasztalták, hogy a nemzeti nyelvvel együtt az elődök dicsőitett szelleme is kimúlni kezd, s szemlátomást uj világ-hódító szellem, a görögségnek szelleme foglalja el a lelkeket. — Hatás ellen hatást szül, és a zsidó honfiak annál nagyobb hévvel fordultak a nemzet dicső múltja felé, minél komorabb színben mutatkozott mindenfelől a jelen, s igen természetesnek találjuk, hogy ha ily körülmények közt az atyák drága hagyománya, a nemzeti irodalom, honnan az elődök nyelve és szelleme mintegy boldogabb regiókból feléjök zengett, különös cultus tárgyává, s kiváltképen a vallásra nézve szabályozóvá (kanonszerüvé) lett. Hogy mily fellengős magasságban képzelték a régieket az ujabbakhoz képest, erről a thalmudban igen sajátságos nyilatkozatokra akadunk. Tract. Erubin 1. 6 ez mondatik: „Az elődök szíve olyan volt, mint a templom ajtaja, az utódoké olyan mint a tüfoka." Tract. Sabat 1. 15 meg ez van: „Ha az elődök angyalok fiai voltak, mi emberek fiai vagyunk, ha pedig azok emberek fiai voltak, akkor mi olyanok vagyunk mint a szamarak." Végre Tract. Joma