Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-17 / 42. szám

I. 1 olvassuk: „külömb az elődök körme az utódok hasánál." — A nyilvános élet mély sülyedésére mutató e világnézet nagy befolyással volt a szent iratok gyűjteményének* mint ős régiségnek minden képzeletet felülhaladó túlbecslésére. Számba vették annak majd minden betűjét, mint a melyekben mély titkokat hittek rejleni és erről mondták aztán keleti fellengősséggel, hogy „hajszálon függő hegyek cwn D^n DW" Szükséges-e mondanunk, hogy a józan tudománynak az ily elfogultsággal szemben nehéz állása van és csak óva adhat hitelt a tűlfeszitett állításoknak. De nemcsak a keletkezésre nézve nem világosak a zsidó kanonróli adatok, hanem más tekintetben is ingadozó itt minden. Azt sem lehet határozottan megmondani, mely könyveket és micsoda rendben számítottak a kanonhoz. Flavius 22 könyvet emlit, a azokat ugy osztályozza, hogy 5 Mózesé, 13 prófétai és 4 hagiographa. írásaiban elszórt idevonatkozó nyilatkozatai után indulva a 13 prófétai könyv e volna : 1. Josua, 2. Birák könyve Ruththal, 3. Sámuel 2 könyve, 4. Királyok 2 könyve, 5. Krónikák 2 könyve, 6. Ezdrás és Nehemiás, 7. Eszther, 8. Ézsaiás, 9• Jeremiás és a Siralmak, 10. Ezékiel, 11. Dániel, 12. A 12 kis próféta, 13. Jób. — A hagiographákhoz tartozó 4 könyv pedig: 1. Zsoltárok, 2. Példabeszédek, 3. Prédikátor, 4. Énekek-éneke. Ettől eltérőleg a thalmud 24 könyvet D^tPg) számit és igy osztályozza : 5 Mózesé, 8 prófétai és 11 Hagiographa. Á prófétai könyvek Tract. Baba bathra 1. 14 szerint ily rendben következnek : Jósua, Birák, Sámuel, Királyok, Jeremiás, Ezekiél, Ezsáiás s a 12 kisebb próféta ; a hagiographák pedig ugyan olt ily rendben számittatnak elő : Ruth, Zsoltárok, Jób, Példabeszédek, Prédikátor, Énekek-éneke, Jeremiás siralmai, Dániel, Eszther, Ezdrás Nehemiással és a Krónikák könyve. A maszorethák szám és osztályzásra nézve a thalmud d a 1 egy nyomon járnak, de az egyes könyvek rendezésében tetemesen eltérnek. Nevezetesen, a 3 nagy prófétát korrend szerint igy sorozzák: Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, a hagiographák közül pedig az öt kisebb darabot (tfön ni öt tekercs) együvé rendezik, minélfogva a hagiographák ily sorozatban jönnek: Krónika, Zsoltárok, Jób, Példabeszédek, Ruth, Enekek-éneke, Prédikátor, Jeremiás siralmai, Eszther, Dániel, Ezdrás. A maszorethák rendét követik a spanyol kéziratok. A görögül beszélő egyptomi zsidók kebelében a K. e. 2-ik században a bibliai könyveket görögre forditották le s ezen Septuaginta neve alatt ismeretes fordításhoz, a mint tudjuk, az u. n. apokryphok is toldattak. Némelyek tehát ugy vélekednek, hogy a palaestinai kánonon kivül, melyről most szólottunk, ama bővebb alexandriai görög gyűjtemény is el volt kánonul ismerve. — Azonban, ha jól megértettük, miként támadt a kanonicitás fogalma a palaestinai zsidók közt, könnyen tisztába jöhetünk az állítólagos alexandriai kanonra nézve. Nem hogy bővebb kánoni tartottak volna a görög zsidók, hanem inkább semmi kanont nem ismerlek el, legalább abban az értelemben nem, melyben a palaestinai zsidók vették azt. Palaestinában a múltnak azon túlbecsülése, mely az elődökről azt tartotta, hogy azok Istennel közvetlen érintkezésben voltak és a mit irtak, közvetlen Istentől vették, azt szülte, hogy az ihletett könyvek szerezhetésének határául a prófétai dtado^yj megszakadását tették, *) E nézet a görög míveltség közepett felnövekedett zsidók között nem fejlődhetett, itt inkább a haladás elve lett uralkodó, a mint hogy a 2o<pia SaXcjficjv, 7, 27 világosan mondja : „a bölcseség a nemzetek közt a szent lelkekre szállván, Isten barátivá és prófétákká teszenAlexandriai Philo pedig (Quis rer. div. haer. §. 52.) egyenesen kimondja, hogy a koyoq, mint ép/uyveus (értelmező) e

's únoyrjzeoq rou &eou (Isten jósigefejtegetője) valamint a régi isteni férfiakban, ugy f o 1 y v á s t minden bölcsben és kegyesben most is munkás, és felavatja prófétául. Nem mondhatni azonban, hogy a szent iratoknak az egyptommi zsidóknál kisebb tekintélye lett volna, mint a palaestinaiaknál, hanem e tekintély nem volt oly kizárólagos természetű, hogy a fejlődő tudománynak mellette hely ne adassék. Innen lön az, hogy nemcsak az egészet máskép osztályozták, történelmi, költészeti és prófétai könyvekre, s az egyes darabokban tetemes változtatásokat tettek ; hanem későbbi irodalmi termékeket is minden tartózkodás nélkül hozzá ragasztani nem átallottak. Az "legyes könyvek sorozata a Septuagintában ekkép következik: Megnyitja a sort Mózes öl könyve, aztán jő Jósua, Birák Ruththal • erre Sámuel és a Királyok könyvei „a királyok négy könyve" nevezete alatt, következik aztán a Krónikák két könyve TtapaXenzofieva (maradványok) cimmel, aztán Ezdrás és Nehemiás, Eszther, T o b i á s és J u d i t h s némely kiadásokban aMakkabaeusok két könyve; seza biblia történelmi része. Most következnek a költészeti könyvek: legelöl a zsoltárok, Jób, aztán Salamon iratai neve alatt: a példabeszédek, a prédikátor, az énekek-éneke, S i r a c h J é z u s könyve és a bölcseség könyve. Utoljára soroztainak a prófétai könyvek: a 12 kisebb próféta, Ezsáiás, Jeremiás a siralmakkal, 6 aruch és Jeremiás levele, Ezékiel, Dániel a toldalékokkal. Némely recensiókban a Makkabaeusok két könyve a gyűjtemény végéhez van ragasztva. Vallásunk isteni szerzője az ő küldetését az ó-szövetségi könyvek tanuságtételére alapította és a Palaestinában forgalomban lévő ó-szövetségi iratok egész gyűjteményét nemcsak ismerte, de arra folyvást hivatkozik is. „Mert szükség beteljesedniük — igy szól Luk. 24, 44 szerint — *) A később keletkezett könyvek csak ugy nyerhettek helyet a szent irati könyvek gyűjteményében, hogy korábbi szerzők címe alatt voltak forgalomban, igy a Prédikátor Salamon neve alatt stb.