Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-25 / 39. szám

mellőzvén) — azt emliték föl, miszerint a szülék, látva hogy gyermekeiknek a magyar nyelvtan mint „rendszeres,tehát önálló ,,tudomány-ág" kezdett itt-ott előadatni, ily formán vélekednek : „ugyan mire való magyar gyermeknek magyar nyelvtant tanítani? Hiszen az ugy is tud magyarul." — Hogy a nép ezen naiv előítéletének könynyebhen elejét vehessék a tanítók, s hogy a magyar nyelvtan állandó taníttatásának eszméjét megkedveltethessék: igen alkalmas időben ajánlá jelen volt n.-körösi lelkész tiszt. Czira Kovács Lajos űr, hogy a magyar nyelvtant a népiskolába mindenkor az olvasással kapcsolatban észrevétlenül bevinni, s minden gyermeknek adandó nyelvtani kézikönyv kikerülésével mintegy „belopni" kell, hogy a gyermek kezdetben épen ne, — csak utólagosan tudja meg, mikép őt sajátlag — „nyelvtanra" tanították. S tiszt, úrnak e meggyőződése, melyet mint maga mondá, saját egykori tanitói gyakorlatából merített, közhelyesléssel találkozott, és követésre méltó elvül fogadtatott el; — s még itt a helyesírás tanítására ajánltatván nagy suly helyeztetni, — a nyelvtani kérdések körül jelen alkalommal megállapodás jött létre. Ennélfogva ideje lön az értekezletnek visszatérni a délelöttről mostanra maradt gyámintézeti ügyre, fölolvastatván azon dél óta készített szerződés illetőleg kötelező-irat, melynek a jelenlevő tanítók, délelőtti határozatukhoz képest aláirandók voltak. — Mig ez javitva az ülés ideje alatti tisztázás végett V. J. n.-körösi tanitó űr kezén volt (s azon záradékkal láttatott, miszerint: csak azon esetre lesznek kötelezők a rávezetendő aláírások, ha a nt. egyházmegye-gyűlés a kötelezett belépést illetőleg ez értekezlet óhajtása szerinti erélyes határozatot hozna, — ellenkező esetben pedig eo ipso érvénytelenek leendvén) — tek. Nagy László és tiszt. Cz. Kovács Lajos urak vállalkoztak amaz aláírásokkal ellátandó kötelező-iratnak , valamint az értekezlet ülési idejének lejárata után is ennek tagjai állal egyetértöleg még mindig javithatóknak nyilvánított gyámintézeti rendszabályok minden meg nem jelent tanítóhoz föesperesi úton eljuttatásának közbenjárásukkali kieszközlésére, — mi is örömmel lön fogadva. Alkalmilag tek. elnök úr fölolvasta nt. főesperesünk M i skolczy Szigyártó István tírnak hozzá intézett levelét, melyből nt. föesperes úrnak a gyámintézet iránt is hő rokonszenve tűnt ki ugy a jelenre, mint a jövőre hatólag, s melyben tisztelettel nevezett nt. föesperes úr (ki iránt, neve említésekor, a jelenvoltak legőszintébb éljenzéssel nyilvániták méltó tiszteletöket) sajnálatát fejezi ki a felett, hogy bokros teendői miatt nem jelenhetett meg értekezletünkön. — Ezután megtörténtek a kötelező iratra vezetett aláírások, 18. ért. tag. tehát a többség részéről; az ügynek azonban szintoly pártolói azok is, kik nem vélték lényegbe vágónak lenni ezen aláírási tényt, a mely szerintünk meg : a célhoz már magában figyelemre méltó positiv közeledés, s annak mindenesetre előbb mozditója. A folyvást csüggedetlen kitartásu értekezlet most tek. Ballagi Károly úr n.-körösi képezdei tanár, s ismert tanszaki írónk „Magyarok története népiskolák számára" cimü munkájára irányzá figyelmét, mely nemcsak tiszt. Varga Pál ceglédi tanitó úr írásban tett véleményzése, de több hozzászólottak nyilatkozata szerint is mint igen hasznavehető mű ajánltatott az illető tanítók figyelmébe. E munka, mely egyet, tanügyi bizottságunk helyeslését is kinyerte volt, mint szerző ez értekezleten jelenté, első kiadásban elfogyott, s legközelebb adatik sajtó alá ennek javított második kiadása. — Ugyancsak t. Varga Pál úr adott írott véleményt tek. Nagy László űr „Beszéd és értelemgyakorlatok" cimü pályanyertes, s mondhatni országos elismerésben részesült munkájáról gyakorlati kezelés tekintetében, — mig L e n k e y Sándor kecskeméti tanitó e munka hasznosságát általánosabb szempontból tárgyalta, hasonlag Írásból. Az ily véleményadó Írásbeli értekezések jegyző által megőriztetni határoztattak. Örömmel látta az értekezjet nt. F ö r d ö s Lajos kecskeméti lelkész urat, mint már egy év óta tiszteletbeli tagját — egész nap huzamosabb ideig szokott érdekeltségével figyelemmel kisérni körünkben az ügyeket s olykor azokban hozzászólólag is részt venni, — valamint nt. Filó Lajos, j'tiszt. Cz. Kovács Lajos, tek. Warga János és tek. Ballagi Károly urakat tevékenyen buzogni, kik is most, az ülés végének közeledtekor alelnök úr indítványára közfelkiáltással tiszteletbeli tagokká választattak. Ezekután tek. Warga János és tiszt. Cz. Kovács Lajos urak szívélyes szavaikra következve, az iránt tétetett kérdés: hol és mikor tartassék a jövő értekezlet? — A kecskeméti tanítók készséggel jelenték, hogy most Kecskeméten a sor, s ezt szerencséjüknek tartják, — azonban Abony ^tanitói kara magának igényié jövőre az értekezlet tagjainak elfogadását, mely nemes vetélkedő buzgalmát az értekezlet jó szívvel vévén, s testvéries meghívásának engedvén, kimondatott: hogy a jövő értekezlet Abonyban fog tartatni, jövő 1865. évi september elején. A n.-körösi helv. hitv. nt. egyháztanács illő figyelembe véve saját tanítóinak korlátolt jövedelmi állását, számukra, mint hitelesen értesültünk, egyenként 2 o. é. frtot határozott értekezleti úti költségül, s ezt jövőre eszközlésbe veendi; — óhajtandó, hogy e derék példa az illető helyeken mindenütt követtessék, — A jövő értekezlet tárgyai lesznek: a) értek, elnök és jegyző-választás, b) véleményadások a számtan- és történelem gyakorlati kezelése felett, c) folytatólag a gyámintézet ügye. — Mely megállapítások után a XC. Zsoltár 9-ik verse: „Szolgáidon láttassad dolgaidat stb." s a „Hymnusz" énékeltetvén el, osti 8% órakor eloszlott az értekezlet. Megjegyzem, hogy a gyámintézet célja: tanítók özvegyeit, árváit segélyezni, elaggott, s munkára képtelenné vált tanítókat nyugpénzben részesitni. — Mint maximum 12 frt évi tagsági díj az, melyet nevezett feltételekhez képest annak idején megfizetni e napon ama 18 egyén magát kötelezte. - Az értekezleti vidéki tagokat oly szíves magyar vendégszeretettel látta el a helybeli tanitói kar, hogy ennek emléke azok előtt a késő jövőben is valóban kedves lehet. — Adja Isten hogy a jelen értekezleten elhintett jó