Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-25 / 39. szám

ISKOLAÜGY. TANÁRI ÉRTEKEZLET. NAGY-KÖRÖS, sept. 8. 1864. Tisztelt szerkesztő úr! Tegnap tartotta itt, mint ez évre kitűzött ülési-helyén a kecskeméti egyházmegyei helv. hitv. tanitói kar fennállása óta negyedik értekezletét, a főiskola egyik földszinti nagy termében. — Harminckét (32) tanitó jelent meg ez értekzletre, kik is d. e. 8 órakor a mondott helyen egybegyűlvén, általuk mindjárt bemenetkor gyönyörű énekünk a „Jövel S z. Lélek Úristen" lön buzgón elzengve, s ezt Böszörmén y i Mihály értekezleti alelnök, kecskeméti tanitó úr rövid alkalmi imája követé. — Mely után értek. Elnök tek. Nagy László képezdei. igazgató tanár úr, tartalomdús beszéde folyamában, örömét nyilvánítva a viszontlátás felett, körültekintöleg emlité föl tanügyünk szemlátomásti elöhaladását, melynek egyik momentuma az is: hogy „tanitói értekezletek" tartatnak, és prot. népiskolai szaklap van keletkezőben ; közfigyelemmel kisért előadása végén az egybegyűlteknek testvéries bizalmú véleményzési-modort ajánlva figyelmükbe, — a gyűlést megnyitottnak nyilvánitá. Most, a dolog természete szerint, mindenek előtt a tavai Cegléden tartott értekezlet jegyzökönyve volt felolvasandó, mi azonban, ezúttal a jelenlevők által egész terjedelemben nem találtatván szükségesnek: szorítkozott csupán az ezen egyházmegyében felállítandó „tanitói-gyámintéze t"nek benne találtató rendszabályaira, illetőleg szervezetére, — melyek értek, jegyző S z i n o k György n,-körösi tanitó úr által pontról-pontra azonnal fel is olvastattak. — Igy jutott szőnyegre jelen értekezleten (mely mágát mindenekelőtt teljesnek, s tehát az általa elővett mindenik ügy tárgyalására jogosultnak nyilatkoztatta) ismetelve e gyámintézet kérdése, magával hozván, hogy többen hozzászóljanak. S eme dologhoz szólások leginkább azon kérdés feltevésében öszpontosultak: vájjon minő határozatot méltóztatott hozni egyházmegyénk nt. gyűlése a tekintetben; hogy — mint azt annak színe előtt a tavali, Cegléden tartott értekezlet kérvényező — e tanitói gyám intézetbe való belépésre egyházmegyénk mindenik tanítója egyházfelsöbbségi köztekintély által kivétel nélkül köteleztessék?— Mire válaszolólag, elnök úr nt egyházmegyénknek f. évi april 7-én Halason tartott gyűlésén ez érdemben hozott végzését közié az értekezlettel, minélfogva kitűnt: hogy nevezett egyházi hatóságunk az illető tanítóknak e gyámintézetbei belépését, mint nemes célú, üdvös és korszerű dolgot melegen ajánlja ugyan, de köteleztetést nem mond ki. — Ennek megértése után több oldalról azt jelentő fölszólalások történtek: hogy ez egyházmegyei határozatnál többet vár s tart szükségesnek a tanitói kar, a kívánt cél elérhetése szempontjából. Mert — az értekezlet szerint — az in theoria igen szép ugyan : hogy egyedül az illető tanitók szabad akaratára, önkéntes buzgalmára építvén — nemes tetszésre hagyassék e gyámintézet tettleges pártolása : de gyakorlatilag véve, az biztosnak egyáltalán nem tekinthető; nem pedig: legfökép azért, mivel okvetlenül arithmeticai számításra kell basirozni tervezetünket, s jókor tájékozni magunkat az iránt, hány egyéntől várható amaz üdvös iniézet résztvevés általi megalapítása? — nehogy különben az ügy megbukjék vagy halva született legyen. — Az e fölött egymásután fölmerült nézeteknek mintegy öszhangoztatására : jelen volt helybeli első pap nt. Filó Lajos úr, legjobb akarattól indíttatva, szóihatást kért, s ügyszeretettől áthatott beszédben mintegy biztositá a tanitói kart, miszerint a lehető sikerből még semmi sincs elveszve, -- söt, mint erősen hiszi, a nt. egyházmegyei gyűlés — ha újból félkéretik, kész leend az óhajtott legjobb intézkedést ez ügy érdekében megtenni. Elnök úr hasonló reményt táplálván, indítványára is az ment határozatba, mikép értekezlet a másodszori folyamodás útját rnegkisérlendi; — addig is pedig, mig az eszközöltetnék, magát irásilag amellett lészen lekötelezendő a jelenlevők erre föltétlenül hajlandó része; hogy a gyám intézetnek előre is alapító tagja kiván lenni — oly móddal, a mint ezt folytatólag majd tüzetesen körülirandják a délutáni értekezleten, a mikorra e tárgy ezennel fentartaték. Következtek „véleményadások a magyar nyelvtannak népískolákbani miként tanítása lelett, mely tárgyban Böszörményi Mihály kecskeméti, — majd Varga József n.-körösi tanitók olvastak föl kerekdeden kidolgozott, és saját nyelvtanitási eljárásukat elötüntetö értekezéseket. Hajdú László n.-körösi tanitó, különösen saját osztályára — a Ill-ik elemire — tekintettel, folyékony rögtönzéssel beszélt ugyanazon tanitásmódról, — mely után az idö elhaladása miatt az értekezlet folytatása délutáni 4 órára tűzetvén ki, az értekezlet tagjai 1 órakor szállásaikra távoztak. — Délutáni 4 óra után a délelőtti számban ismét egybegyűltek előtt elnök úr mindjárt néhány ujabb magyar nyelvtani kézikönyvet mutatott föl, melyeket érdeklöleg nem hiányoztak egyes jó tapintatu észrevételek, s ezek folytán leginkább Wárga János tanár űr kis magyar nyelvtana lön a tanitók figyelmébe ajánlva. A gyermekek kezébe azonban — az értekezlet öszhangzó véleménye szerint — nyelvtani kézikönyvet adni fölösleges, s nem is hasznos, a mennyiben ép e rendbeli kézikönyveknek eddig gyermekek számára megvétetése okozá legfökép a szüléknél a magyar nyelvtan iránti azon idegenkedést, melyről most is több jelenlevő tanítónak alapos, — s helylyel-közzel panaszló — nyilatkozatából tudomást vehetett az értekezlet. Az e felől szólott tanitók a köznép magyarnyelvtantóli idegenkedése másik okául (a hazában, elbújva fájdalom ! még mindig létezhető e téreni tanitói-inertiát ezúttal