Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-18 / 38. szám

« A 19. pontnak azon része, miszerint az elválasztott egyén az e.megyei elnökség engedélylevele mellett lenne meghívandó, miután a fentebbiek szerint a meghívásnak előlegesnek kell lenni, — feleslegessé vált. A megtörtént választás jóváhagyásának megtagadásáért az elnökséget felelőssé — ugy általánosságban tenni, — nem biztositja eléggé a választási szabadságot. — Én tehát a 19. pont helyett a következő szerkezetet ajánlom. „A választás eredményéről az e.megyei elnökség — a választási gyűlés elnökei által — Írásbeli jelentéssel, melyhez a lelkészi díjlevél is — meghitelesités végett csatolandó — rögtön értesittetvén — köteles az, a választás jóváhagyását tartalmazó engedélyt és a hitelesített díjlevelet azonnal kiadni, és erről az e.kerületi elnökséget — tudomás végett értesíteni. Es ha az engedélylevél megtagadtatnék, anélkül, hogy az elválasztott egyénben a választhatásra megkívántató fenn elősorolt kellékek egyike is hiányzanék, — jogosítva lesz a gyülekezet, az elválasztottat hivatalába beiktatni, és engedélylevélért — birtokon elöl — az e.kerületre fellebbezés útján folyamodni." A 20. pontban olvasható beiktatási szabályt, — mely az egyházaknak minden ok nélkül okozna költséget mellőzendőnek hiszem. Jobban egyezik nézetem szerint — vallásunknak minden kül fényt elutasító jellemével, ha a pap mint e'ddig, — hivatalát egy alkalomszerű szent beszéddel — minden egyéb ünnepély nélkül foglalja el. Mielőtt ezen tájékozást befejezném, nem mulaszthatom el, az „Egyházi és Iskolai Lap" — 1862. 38. 39. 41. 43. számaiban — Sz. K. I. betűk, és a 47-ben — dr. Ferency József úr neve alatt — kijött e tárgyra vonatkozó cikkekre, — észrevételeimet (habár későcskén is) megtenni. Különösen azért is, mert az elsőben — oly elvek jönnek elő — miket hallgatással jóváhagyni részemről mulasztásnak tartanám. Cikkiró által az 1204. lapon elvül mondatván ki „hogy minden egyházi cselekménynek, — tehát a lelkészválasztásnak sem lehet más alapja, — mint Isten országának terjesztése, ö nem azt kérdezi, hogy kinek van nagyobb joga a lelkipásztori állomások betöltésénél, hanem azt, hogy kinek eljárása biztositja legjobban a feladat felé leendő álhatatos haladást." És hogy e tekintetben — akadályra ne találjon, az 1205-ik lapon — igy szól: „hogy a komjáthi kánonok, melyek még egyrészről e.kerületi gyűlésünk jegyzökönyvében, csak mint históriai dátum tekintetnek : addig másrészről, mint zsinatilag szerkesztett, és felsőbb szentesítést nyert egyedüli alaptörvények szerepelnek. Azonban a mint érintém e kánonokkal, s ezekre tett eskünkkel igen könnyelműen bánunk el. Ha megkérdeztetnénk, hogy mik a mi kormányzatunk irott szabályai? habozás nélkül hivatkoznánk a komjáthi kánonokra, ha magunk közt vagyunk, még a jegyzőkönyvbe is oda tesszük, hogy ezek csak történeti adatok. Söt az 1200 és 1244. lapokon már annyira megy, hogy e.kerületének azon határozatát, miszerint hivatkozva a kor democraticus eszméi kívánalmára, a lelkészi hivatal betöltésénél szabad választást — hozott be, azért roszalja, — mert a democratiára történt hivatkozás nem keresztyéni. — Mit az 1244. lapon igy indokol ,,A democratia ugyan is a nép többség akaratának jogosult érvényesülése, — még a keresztyén anyaszentegyházban egészen más a vezér elv; mert itt — nem a többség, hanem egyetlen fejünknek a Jézusnak tudománya és akarata érvényesülhet csak jogosultan, s igy az anyaszentegyház — épen nem democraticus, hanem absolut monarchicus alapon áll, s midőn mi képviseleti gyűlésre összejövünk, ez nem azért történik, hogy itt a többség, még ama monárcha akaratának ellenében is döntő lehet: — hanem csupán azért, hogy többen — több szemmel az ö akaratát világosabban láthassuk." Ugyanott alább „Mert én Krisztus anyaszentegyházában, azt tartom igazán jogosultnak, a ki, és a mi, országának terjesztését legtöbb szeretettel és sikerrel eszközli, s mihelyt ezt nem teszi, adhat neki a betű (azaz a törvény) és többség akármennyi jogot, azért szerintem — az egyházban jogosult — sohasem lehe t." Ezen különös — tan szerint — létezni kellene oly insprirált egyénnek, vagy egyéneknek — kik mint a római pápa a hívőknek —- a maga csalhatatlansagánál fogva a Jézus akaratát — még a kormányzati tárgyakban is tudtokra adja. Mert ellenkező esetben — kénytelenek vagyunk alkotmányos elveinknél fogva, — ezen tan ellenére — a törvényeknek, és a többség akaratának hódolni. Egyébiránt miután cikkiró az 1395-ik lapon azt indítványozza, — hogy a megürült lelkész-állomás — ugy töltessék be, hogy a gyülekezet által kijelölt 3. 4 egyén közül az esperességi közgyűlés erösitseo meg egyet; — fel kell róla tennünk hogy ezt tartja, az általa absolut monarchiának nevezett — Jézus akaratának. Es pedig annál inkább, = mert azt azzal indokolván hogy a nép — ámbár jogosult de nincs még megérve a szabad választásra, nézete szerint — addig jobb lesz, a reform útján Széchényivel haladni, mert félő hogy a hübele balázsi reform viszgeteggel egyházi 48 - a t fogún k." Élöadva ezek szerint cikkiró űr nézeteit, lássuk az elveket miket kiindulási pontokul állapított meg: azt állítja 1. Hogy a lelkészválasztás iránti intézkedésnek egyéb alapja nem lehet, mint Isten országának terjesztése, annál fogva nem a jogról, sem a törvényről, hanem az intézkedés — célszerűségéről lehet szó — egyébre tekinteni sem kell. Ugy de — miután minden erkölcsi testületnek, legyen az egyházi vagy világi, — kell közjogi — épen ugy mint magánjogi törvényeinek lenni. Ilyen közjogi törvényeink nekünk — a honi törvénykönyvbe beiktatott békekötések, és az ezeken alapuló törvényeink pedig, az országos zsinatok által megállapított kánonok lévén, minden egyh.kerületet az 1791. 26. t. c. 4. §. szerint azok kötelezik, melyek ott — az ezen törvény keletkeztekor voltak gyakorlatban. — Miután pedig az Erdődön lö45-ben tar-