Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-18 / 38. szám
1213 2014 totton kivül, — több országos zsinatok — jogosan határoztak, nemcsak a kormányzatra megkívántató törvények, hanem — a vallástételek, — a kathekisnius, és igy hittani kérdésekben is ; — a ki az ezek által hozott törvények érvényét vonja kétségbe, nemcsak azzal követ el hibát, hogy a törvények végrehajtására, — fentebbiek szerint — szükséges, a hosszas megszokásból eredett, tiszteletet csökkenti, — hanem azt is előidézhetné, ha ugyan elvei akár hallgatag, — akár nyilvánosan elfogadtatnának, hogy a kormány — azon alapon, mintha nem volnának kötelező törvényeink, még egyszer — (mitől Isten őrizzen meg) olyan Entwurffélével — kívánna fellépni. Ragaszkodjunk tehát kánonainkhoz, és ilyesmire — akaratlanul se szolgáltassunk okot. 2. Azt sem lehet elhallgatni, mintha a mi egyházi alkotmányunk — absolut monarchiai, — vagyis kényuralmi lenne, és hogy a democratia nem volna keresztyéni eszme. — Mert az ellenkezőt kánon, vallásunk elvei, a szent irás, a gyakorlat, és mellékesen maga cikkíró is igazolják. Ugyanis a) A gelei 85-ik kánon szórói-szóra igy hangzik: Quamquam enim — Monarchiam illám, et Hierarchiam Antichristianain merito damnamus, et rejicirnus; — ne quaquam tamen Anarchiam quoque, aut politiam Cylopicam, in qua nemo audit neminem, et quae Monarchia ipsa est longe pestilentior in Ecclesiis nostris ferre possumus, — sed aristocraticum quoddam, seu potius aristociatico democraticum Ecclesiae régimén amplectimur, inter alia propter rationes a Wilhelmo Zeppero Theologo doctissimo, tum ex patribus, et historiis Ecclesiasticis, nec non Doctoribus quoque nostratibus, Calvino, Bucero, Zanchio, et aliis, tum denique a summa illius necessitate, ac utilitate, adductas : polit : Eccl: lib. 2. cap : 14. per totum, quidquid recentiores nonnulli sentiant, ac docean t." b) Vallásunk elvei — az által: hogy a midőn a római pápák a magok csalhatatlanságukat, és az absolut hatalmat onnan származtatják, mert állitások szerint, — azt a Jézustól Péter apostoltól, attól pedig a római püspökök, később pápák öröklöttéit, — ennnek a protestantismus ellene mondott, sőt mint Szilágyi Ferenc — az egyh. lapok 1863. 43. számában magát kifejezi „a protestantismus nem egyéb, — mint neve is mutatja, — mint folytonos tiltakozás a pápai hatalom ellen." c) A szent irás következő helyei: úgymint sz. János ev. XII. 47. hol ez áll „És ha valaki hallandja az én beszédemet, és nem hiszen, én nem kárhoztatom azt, mert nem jöttem hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot." Ugyan ott XIII. 5. Azután tölte vizet a mozsdóba, és kezdé mosni az apostolok lábokat." — Lukács XXII. 56. „A ki legnagyobb ti köztetek — olyan legyen mint a ki legkisebb, és a ki fő, mint a ki szolgál — 27. De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál" Máté XX. 28. „Az embernek fia nem jött, hogy szolgáljajanak neki, hanem hogy ő szolgáljon." Söt hogy a népet, a szegényeket, a de_ mocratiát szerette Jézus, abból tetszik meg, — mert Máté XI. 5. Luk. VI. 20. 21. 24. 25. XIV. 12. 13. 14. szerint azt tanította, hogy az evangelium a szegényekért vagyon, és ezeknek hozza az üdvösség hírét. Ezt tanúsítják következő szavai is „könnyebb egy tevének a tü fokán átbújni, mint egy gazdagnak bémenni a mennyeknek országába. Máté XIX. 23. 24. Mark. X. 25. Luk. XVIII. 25. Ezek pedig nem mutatnak Jézus — kényuralmi vágyára. b) Az élet és gyakorlat az által: hogy az egyházakban — az előkelők — a presbyterium, — a democratia a nép —- által, a tractusokon, az előkelők a tanácsbirák és hivatalnokok, a nép az egyházak küldöttei, az egyházkerületi gyűlésen: — Az elnökség — a hivatalnokok tanácsbirák, a nép a tractusok küldöttei által képviseltetnek. c) Maga cikkíró — az által — hogy képviseleti gyűlésről, és candidatioról beszél, holott ezeknek absolut kormány alatt nincs helyek. 3. A gyülekezetek által történendő kijelölést, mint mely a fennálló törvényeknek, — módosítását eszközlené — a zsinat eleibe tartozó indítványnak hiszem. Az indítványnak azzal történt indokolására, hogy a nép bár arra jogosult, de nincs megérve a szabad választás gyakorlatára, — azt jegyzem meg, hogy ha 300 év alatt meg nem ért, — 3000 év alatt sem jut oda, — mert az államnak mindig — volt is, lesz is műveletlen része; söt azt mutatja a tapasztalás — hogy a leghatalmasabb, — s műveltebb államban — van, aránylag legtöbb proletarius, mely azonban a politikai jogok gyakorlatában — legfeljebb —• annak bizonyos censushoz kötésével — korlátoltatik, és hogy a nép — tiszt, és képviselők választására alkalmas, — azt nemcsak Montesquieu, hanem az élet is tanúsítja. A szabad választás elnapolása is azzal indokoltatik, mert ellenkező esetben — félő, hogy a hübele balázsi reform viszketegséggel — egyházi 48-at fogunk. A hübele balázsi cimmel való megtiszteltetése a dunántúli egyh.kerületnek, és mindazoknak — kik a szabad választásnak pártolói vagyunk, — még keresztyéni béketűréssel vehető: de már azt hogy cikkíró az 1847 /8 -iki orsz. gyűlést mint valami rémképet mutatja fel azoknak, — kik a szabad »álaszsztás terén, nem annyira haladni, mint a két százados kánonok — értelmében intézkedve,, — visszafelé menni nem óhajtanak, — nem helyeselhetem. — Mert bár a 48-iki törvényeknek is, mint minden emberi műnek lehetnek részleteikben hiányaik, miket az utóbbi orsz. gyűlések feladata lesz helyre hozni, de vannak bennük — oly elvek is, — miket a mindent megemésztő idö sem tehet semmivé, — mint a jog, és leheregyenlöség, — az ősi és űrbériség eltörlése, — a népképviselet stb. — de van egy t. i. a XX. t. c. 2-ik §.-ban kimondott vallásbeli — tökéletes egyenlőség, és viszonyosság elve, mely maga elegendő arra, hogy minden protestáns ember — kötelességének tartsa, azon orsz. gyűlés emléke előtt tisztelettel meghajolni, és Istenhez azért fohászkodni, hogy az igének testi lételét eszközölje.
