Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-24 / 4. szám

ISKOLAÜGY. A TOLNA-BARANYA-SOMOGYI EGYHÁZMEGYE ÉS A DUNÁNTÚLI ÁG. HITV. EVANG. EGYHÁZKERÜLET. Ritter István gvönki ev, lelkész, a lavali „Prot. Egyh. és Isk. Lap." 46. számában, a fönebbi cím alatt, egy cikket vélt jónak közleni, melyben a tolnai egyházmegye iskolai érdeke, jelesül ennek sz. lőrinci algymnasiuma mellett meleg szót emel; a dunántuli ev. egyházkerületet pedig, a tolnai egyházvidék iskolai érdeke teljes mellőzéséért, különösen a sz. lőrinci altanoda elhanyagolásaért nehéz vádakkal illetvén, — ez ügyben itélethozásra az olvasó közönséget hívja föl. Mint a nyilvánosság előtt méltatlanul bepanaszolt egyházkerületünk gyenge, de húsz éves harcosa, fölhíva érzem magamat annak becsülete megvédéseért, kerülve minden recriminatiokat, szót emelni, s a rossxűl informált olvasó közönségtől, tények alapján, a jobban informált hoz ez ügyet fölebbe z ni. Cikkírónak panaszait, saját szavai szerint, a követkekezökben vélem öszpontosithatni: „mig a soproni főtanoda homlokán a dicsőségnek amaz ujabban föltűnt szivárványa mind fényesebben ragyog" „mig az itteni theologia négy évi theologiává nőtte ki magát; a tanítóképezde, mely fönállása terheivel, a kerület vállaira soha nem nehezedhetik, elsőbben egy tanári, és most ujabban ismét egy tanárt nyert, a kiknek fizetéseik majd nem egészen csak a ker. iskolai közpénztárt terheli; mig végre a kerület egy Sopronban fölállítandó jogakadémia szervezésén buzgólkodik: addig a tolnai egyházmegye népes vidékét minden felekezetbeli iskolától elszigetelve hagyja, a protestantismus legnagyobb ellensegének, a tudománynélkül valóság veszedelmeinek kiteszi; azon egyedüli tanintézetét, értsd a sz. lőrinci tanodát, melyre utasítva van, csak tengeni és nyomorogni engedi, kénytelen levén ez által fiait más felekezetű iskolák ajtain zörgetve és koldulva bekönyörögni; végre azon egy-egy morzsalékokkal is, melyek néha-néha a kerület asztaláról, másod szülöttje számára hullanak, ismét csak első szülöttjét födözi és biztosítja, mert a sz, lőrinci tanoda azokat nem kaphatja meg." Hogy a soproni főtanoda 1852 óta, mikor az egyházkerület annak kormányát át vette, anyagilag és szellemileg tetemesen emelkedett, az elvitázhatlan tény, s igen is dicsőségére válik mindenkor a kerületnek, hogy válságos időben ezen palladiuinát, megmentette; hogy azóta nyolcosztályu főgymnasiuma mellett, a kétévi theologia, három évűvé, — nem mint cikkiró hibásan állítja, négyévüvé, — nőtte ki magát; hogy egy több mint 50 ezer ftba került tanítóképezde állíttatott föl; sőt, hogy az első évi jogfolyam, nem jogakadémia, — nem is tervben, hanem valósággal létezik, ez mind való; de mind ez nem történt az, egyházkerületnek ujabb megterheltetésével, s legkevésbé lehetnek pedig ez által a tolnai egyházmegye, „reményei megtörve, nemesebb törekvései lesújtva, haladási buzgalma leverve," mert: 1-ször egyházkerületünk egyházai ma sem fizetnek a soproni főtanoda föntartására többet, mint a mennyit 1852. megszavaztak; a tanárok száma most is csak épen annyi, mint eredetileg- meghatározva volt, t. i. 14; ezek fizetése rnost sem több, mint mennyi a szervezés idejében megállapítva lett ; sőt hogy a két segédtanárnak 50—50 frt lakbért lehjssen adni, az igazgató fizetéséből kellett, épen a tolnai egyházmegyében 1861. Pakson tartott ker. gyűlésen 100 ftot levonni. Ezen gyűlésen kerülvén szőnyegre a soproni főtanoda költségeinek tüzetesebb tárgyalása, szem és fültanúi lehettek a tolnai testvérek a tanodái pénztár körül tett gazdálkodó intézkedéseknek, melyeket a kerület kényszerült tenni, s a melyeket még akkor a tanárok meg levő száma miatt nem tehetett, — változás esetén kilátásba helyzett. — A tanítóképezde is, valamint fölállításához a kerület csak kegyadományok által járult; ugy annak föntarlását is csak ily űton segíti, az iskolai pénztárnak tehát egy fillérét sem veszi igénybe; e tekintetben is cikkíró igen hibásan van informálva. Végre a jogi folyam sem terheli a kerületet ujabb áldozattal. E szerint a soproni főtanodát, a három évi theologiával, képezdével, jogi cursussal, a kerület csak a már létező anyagi és szellemi erők célszerű fölhasználása által kivánta emelni. A mely ujabb terhet 1852. óta magára vállalt azt egyedül, a tolnai egyházmegye érdekében a sz. lőrinci tanoda számára tette, midőn annak évenkinti segélyezésére 600 frtot megszavazott, — mert 2-szor egyházkerületünk elismervén a tolnai egyházmegyének szükségét egy algymnasiumra, azt nem ugyan sopronyi főtanodájának rovására, — tehetsége szerint gyámolítani is ígérte és ezen ígéretét ügy hiszem becsülettel be is váltotta. Mert midőn a tolnai egyházmegye a sz. lőrinci gymnasiumot szervezendő 500 frt évi segélyt kért a kerülettől, ez az 1858. gyűlésen meg is lett szavazva. 1859-ben már nem 500, hanem 600 frtnyi segélyt kért, ezt is megszavazták az egyházak, a kerületnek fölhívására. Oh ha tudná cikkiró, mennyi küzdelembe került ezen összegek gyülekezetenkinti megszavaztatása, a buzgó világi és egyházi férfiak részéről, a kik mindazt, mit cikkében a sz. lőrinci tanoda mellett fölhoz, sőt még többet is, az adózás terheitől iszonyodó híveknek elmondván, csakúgy bírhatták azokat rá, ezen ujjabb teher elvállalására, oh ha t u d u á ezeket méltánylani, nem fogná azt oly kicsinylőleg morzsaléknak emlegetni. De ezen 600 frt évi segélyen kivül, még többet is adott a kerület a sz. lőrinci tanodára; — átengedte ugyanis, az egyházmegyének 2500 frtra menő közpénztári hátralékát, hogy azt behajtva, állandó alapitványképen algymnasiumának javára fordítsa. Ha ez a behajtás elmaradt, annak bizony nem az egyházkerület az oka. Most már ezzel sem elégedett meg az egyházmegye, hanem azt kivánta, hogy a sopronyi tápintézet föntartására rá kivetett gabonamennyiséget se köteleztessék beszolgáltatni, — mely nem újonnan lett rá róva, mint cikkiró hibásan jegyzi meg, hanem még 1810-ben, ujjabban csak beszolgáltatásának módja szabályoztatok, — de ebből is elengedtetett neki, minden régibb hátraléka s az 185%re járó mennyiségnek fele; végre a ta-