Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-04 / 36. szám

TÖRTÉNELMI TÁJÉKOZÁS KÁLVIN ÉS A KÁLVINIZMUS ÜGYÉBEN. (Folytatás.) En, a kálvinizmus egyházalkotmányi alapelveinek rajzolása folyamán, különösen az egyház és állam egymáshozi viszonyára nézve azt mondáin, miszerint azon állítmány, mintha Kálvin végcélja s eszménye bizonyos theokratia vagyis a polgári és egyházi élet teljes összeolvasztása lett volna, természetesen az utóbbinak vezérlő és átható uralma alatt, — nem bir annyi alapossággal mint némelyek gondolják. Allitám továbbá, miszerint aligha van valaki a reformátorok között, ki koruk nagy eszméjét, az egyház és állam jogi önállóságát és kölcsönös függetlenségét oly tisztán és erélyesen hirdette volna mint Kálvin. Mondám továbbá hogy ő feltétlenül és határozottan tagadta bármely fejedelem vagy államhatalom azon jogát, hogy az egyházi tudomány s szertartások ügyébe s általában az egyház benső dolgaiba bármi szin alatt isrendelkezőleg beavatkozhassé k." stb. stb. Mindezekre Sz. F. úr azt jegy zi meg, hogy „ezen állításokban tudományos mint történelmi tekintetben, több egyoldalú felfogás, valótlan és hamis, az olvasót félrevezető nézet van, nemcsak Kálvin személyét, de a kalvinizmust illetőleg i s." Azt azonban Sz. F. úr egyetlenegy igével sem bizonyítja, hogy azok, a miket én, mint Kálvin nézeteit előadtam, nem nézetei Kalvinnak; nem vizsgálja csak egy percre sem, hogy nyilvánitotta-e ezeket Kálvin valaha avagy nem; — ez pe dig határozott kötelessége lett volna, ha egyszer kockáztatta ellenemben azon kemény állítást, hogy azok, a miket én Kálvinról álliték a Kálvin személyét illetőleg is valótlanok és hamisak. Sőt Sz. F. úr a főbizonyitás elől könnyeden elszökellvén azt mondja, hogy „ha Kálvin valóban azt tanitná is, hogy a világi hatalom az egyház belügyeibe nem avatkozhatik, ez neki csupán a fenforgó ügyben semmit sem döntő nézete volna; miután e tekintetben nem az a kérdés: mit hitt, vagy miképen gondolkodott Kálvin; ez közönyös dolog; de — hogy, mit tanit a kálvinista egyház az állam és egyház közötti viszonyról, a kettőnek egymáshoz állásáról ?" Valóban csudálatos, hogy midőn a kálvinizmus mivolta és alapelvei forognak szóban valaki a Kálvin saját nézeteit semmit nem döntőknek, közönyösöknek tartja. Ez annyit tesz, mintha valaki azt mondaná, hogy a christianismus alapelveinek meghatározásánál semmit nem dönt s közönyös dolog az, hogy mit mondott maga Krisztus. En nem mondom, hogy a kálvinizmus, csupán és egyedül az, a mit Kálvin mondott, sőt épen a fenforgó: tárgyra nézve is megjegyeztem hogy „a XVI-ik századi francia és skot reformált egyházakban kell keresnünk a kálvinizmus egyházalkotmányi megvalósulását;" — de másrészről, kalvinizmusról szólani sőt vitatkozni ugy, hogy Kálvin nézeteit semmit nem döntőknek, közönyösöknek tartsuk: ezt mégis képtelen, vagy legalább nagyon szökellő eljárásnak tartom. Hic Rhodus, hic salta! De lássuk már, hogy vájjon Kálvin csakugyan törekedett-e theokratiára, vagyis a polgári és egyházi társadalom egybeolvasztására ? Én az institutioban ily tartalmú tételeket olvasok „Csalatkoznak azok, kik figyelembe nem veszik hogy mily nagy különbözés és eltéres van az egyházi és polgári hatalom között. ... Nagyon különbözők az egyház és állam viszonyai. Az egyház semmi olyat sajátjává nem tehet, a mi a polgári hatalomé, s viszont a polgári hatalom nem végezheti azt, mit az egyház végez Mi volna díszesebb dolog — ngymond Ambrosius — mint az, hogy a jó fejedelem az egyház fijának neveztetik ; — mert a jó fejedelem az egyház kebelében van, nem pedig az egyház felett. ...A fegyver jogától az egyházi hatalomnak teljesen elkülönzöttnek kell lennie; és szükség, hogy az egyházi hatalom, ne egy ember kénye, hanem törvényes megegyezés szerint gyakoroltassék." .... ,.Krisztus az ő igéjének szolgáit, a polgári és földi uralomtól eltiltotta. Máté. XX. 25. Ez által nemcsak a pásztori tisztet különbözteti meg a fejedelmi tiszttől, hanem azt is tanítja hogy ezek sokkal különbözőbb dolgok, mintsem hogy egy emberben egyesülhessenek." Csak ideiglenes és rendkívüli dolog volt az, hogy Mózesben mindkettő egyesült. Mihelyt rendezett állapot jött létre : parancsolta Isten, hogy a polgári hatalom Mózesnél, a papság pedig Áronnál legyen." .... „Nem helyes dolog az, hogy ha valaki, a mi intéseinknek engedelmeskedni nem akar: azt a polgári hatóságnak adjuk át; ezt kellene pedig tennünk hogyha az egyház tisztét, a polgári hatalom teljesíthetné." . . stb. stb. stb. Kalvinnak egy 1542. augustus 23-án kelt levelében továbbá ezt olvasom;" Meggondolják tiszttársaink, hogy minemű példát adnak akkor, ha a fejedelmet a tudomány felett bírónak tartják, ugy hogy ha az valamit szentesit, mindjárt elfogadandónak s oraculum gyanánt tartandónak vélik. Mily sérelem lenne ez, a maradékra nézve! Valóban ha eltürjük, hogy ekként jármot tegyenek reánk, képmutatásunkkal eláruljuk a szent szolgálatot." .... Ugyanez ügyben, néhány nappal későbben igy nyilatkozik : „Ha ily példát adtok, akkor szükség, hogy ezentúl tudományunkat egy ember s talán igen járatlan ember hatalmának sőt intésénnk alárendeljük; hogy beszélnünk vagy hallgatnunk kelljen, mihelyest egy ujjával jelt adand." Mycaniushoz 1554. mart. 14-ikéről írott levelében az önálló presbyterium felálli-