Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-04 / 36. szám

gát a történetíró, vagy inkább nem teszi-e ezen oly világos eltérés mind a két előadást gyanússá, miután József egy személyben nem lehetett, Jákobnak is Hélinek is fia, és nem származhatott egy személyben Dávidtól királyi utódai vonalán (Salamon stb.) és Náthán vonalán is Dávid nem királyi utódaitól. A hagyományos theologia embereit természetesen ez sem zavarja meg; nevezetesen, már Julius Africanus szerint a dolog ekkép volna kimagyarázható: Miután Mózes törvénye szerint a magtalanul elhaltnak fivére köteles volt az özvegyet elvenni és az ezzel nemzett első fiúgyermeket a nemzetségi sóiban az elhalt testvére nevére beíratni (leviratus) : tehát József anyja elébb Hélinek volt felesége, az pedig magtalanul elhalván, Jákobhoz Héli testvéréhez ment férjhez, s evvel lett neki József fia s igy helyesen mondja Máté, hogy Jákob nemzette Józsefet, mint természetes atyja és szinte helyesen Lukács, a nemzetségi sor tanúsága szerint, hol Héli volt beirva, József apjának. Csak az a kis baj van a dologban, hogy, ha Jákob és Héli testvérek voltak, akkor atyjuknak egynek kellene lenni, s igy ismét összevágónak kellene a két sorozatnak lennie, ez pedig nem ugy van, mert Jákob atyja, Mattán, ki Eleázár fia volt, Héli atyja pedig Mattát, ki Lévi fia volt. stb. A theologiai ujabb ezermesterek azért más kibúvót kerestek, s azt állítják, hogy miután Lukács a jegyzéket így^ vezeti be : Jézus pedig ... ki a mint állítják vala József fia volt, ki Héli fia volt, stb. tehát itt nem József, hanem Mária genealógiája adatik és 7(oarjtp roo 'HXí nem azt jelenti hogy József Héli fia, hanem Héli veje, ki ismét fia volt Matthátnak stb. fitt már rob Mazdár Matthát fiát jelenti)!!; s igy Máté adja a József genealógiáját, Lukács pedig a Máriáét (mely azonban nem is említtetik).! Nem áll feladatunkban ez utóbbi magyarázatot, melyet az emberi ismeretek minden más terén eszelős agy szüleményének mondanánk, itt tovább feszegetni, de annyi mindenesetre áll, hogy legalább Máté csakugyan Józsefnek, mint Jézus atyjának adjá nemzetségsorát, hogy Jézust, az Isten fölkentjét Dávid király nemzetségéből valónak mutassa be, — s ime mégis közvetlen e névjegyzék után, a 18-ik versben ezt olvassuk: „Mikor az ő anyja Mária eljegyeztetett volna Józsefnek, minekelőtte őtet haza vinné, találtaték viselősnek a szentlélektől; tehát nem József volt Jézus atyja és mégis József útján Dávid ivadéka.!! Makacs vaknak kell annak lennie, ki be nem látja, hogy itt a históriai kutatás előtt áthághatatlan nehézségek tornyosuluak. De ugyan ugy áll-e a dolog hitünk szempontjából ? Mi is hisszük, mert tapasztaltuk és mindennap tapasztaljuk, hogy a Tiberius idejében keresztre feszitett Jézus az emberiség megváltója a xpiarog, hisszük, hogy ő Isten fia, első az ő testvérei között és mi e hitünket kapcsolatba hozzuk mind azzal, a mit Krisztus Urunk Útmutatása szerint közel 19 századon keresztül felségest tanultunk Istenről s az emberiség rendeltetéséről, s ez ismeretek világításában alakuló istenember képe az, mely előtt lelkünk meghajol. — Nem is lehet az máskép, miután észvilágunk egységes egészében csak az foglalhat helyet, mi tudatunk alkotmányába beilleszthető. Valamint tehát mi a Jézus képét azon eszmék világításában nézzük, melyek a mi gondolatvilágunkat képezik, ugy Jézusnak az első század vége felé élt életirói Jézus világmegváltó művét amaz eszmék szempontjából nézték, melyek nekik voltak gyermekségüktől fogva szentek és kedvesek. Minthogy pedig nem száraz históriai tények leírása hanem hitbeli eszmék kifejezése céloztatott: keveset ügyeltek arra, mikép vágnak össze a megváltó személyét dicsőítő Írásbeli egyes adatok külső históriai tekintetben. Ugy de — hallom a közbeszólást — e félfogás az egész szent történelmet elspiritualisálja! — Hát ti elakarjátok materialisálni ? kérdem viszont én. Mikor az irás azt mondja, hogy Mária viselősnek találtaték a szent lélektől, vájjon materialis értelemben akarjátok ezt venni ? — Nemde ti is azt mondjátok, hogy ez szent mysterium ? igen is, mély mysterium fekszik e szavakban, melyet János evangeliuma igy fejez ki: „Kezdetben vala az ige s az ige vala az Istennél, és az az Ige Isten vala .... az ige pedig az övéi közé jöve és övéi őt be nem vevék, valakik pedig Őtet bevevék, ada azoknak oly méltóságot, hogy Istennek fiaivá lennének, t. i. azoknak, kik az ő nevében hisznek, kik nem a vértől, sem a testnek akaratjától',