Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-28 / 35. szám

A SOMOGYI EV. EGYHÁZMEGYÉBŐL. Egyházmegyénk ez évi közgyűlése julius 28-án tartatott Iháros-Berény mezővárosában. . Együtt voltunk ; — tanácskoztunk, elmélkedtünk multakról, jövendőkről, — elmondtuk: mi jogtalan történt egyházunkat illetőleg egy év elforgása alatt, — tiltakoztunk oly tények ellen, melyek ellen évek óta tiltakozunk — de hasztalanul! De e tényeket jobb lesz elhallgatni . . . különben is számtalan változatban kerültek azok már e lapok olvasói elé. — Szóljunk inkább arról, a mi gyűlésünkben örvendetes vala. Nt. A n d o r k a János esperesünk jelentése mult évi hivatalos működéséről sok szép képet mutatott fel egyházi és iskolai életünk köréből. Körlelkészi látogatás, tanitói értekezletek, és canonica visitatio .... ezek voltak a tárgyak, melyek leginkább lekötötték figyelmünket. Körlelkészeink, nt. A n d o r k a János és tiszt. Renner Endre űr ritka buzgalommal jártak el kötelességökben. A legkellemetlenebb téli napokban váratlanul léptek be iskoláinkba, figyelemmel kisérték a tanitás modorát, a tanulók feleleteit s magukviseletét, — kérték, intették a gyülekezetek elöljáróit, hogy a szükséges taneszközöket igyekezzenek minél előbb megszerezni. Továbbá illedelmesen figyelmeztették a tanítókat a tanításukban előforduló hiányokra, — a hivatalukat szerető, s lelkiismeretesen betöltő egyéneket pedig elismerésök élénk kifejezésével örvendeztették meg. A hol kellett, — nem mulasztották el a komoly, a szigorú intést sem. A mire azonban — az illetők dicséretére legyen mondva — ez évben nem igen volt szükség. . . Általában véve nálunk igen sok szép eredményt mutat fel a körlelkészek működése, mig némely helyen fölötte sok panasz fordul elö az ily iskola-vizsgálatok ellen. Nem is csuda, mikor olyan lelkészek is emeltetnek néhol ezen állásra, kik azt sem tudják, hogy miféle fán terem az a hangoztatási vagy irvaolvasási módszer, s a kik mindemellett is keresztül kasul járnak a szegény védtelen tanítón ! . . Bár jöne el mielébb az idö, midőn a tanitói hivatal nem a lelkészi alá, hanem a mellé rendelt állás leend. S ez idö eljövetelét leginkább siettetheti a tanitók jó magaviselete, folytonos önművelése, szorgalma. A szabadságot csak az érdemli, a ki azzal helyesen tud élni! Hogy vannak tanítóink, kik haladnak a korral, s becsületére válnak egyházmegyénknek, — a felől meggyőzött bennünket nt. esperes urunknak azon örvendetes jelentése, miszerint a jelen évi nyári tanitói értekezleten egyes tanítóink oly tartalomdús munkákat olvastak fel, melyek biztos zálogául szolgálnak a nevelés tökéletesedésének egyházmegyénkben, s a közben felmerült szóvitákban némelyek szép tehetséget és sok oldalú műveltséget tüntettek ki. Figyelmet érdemel továbbá a f. évi május utolsó s junius első napjain nt. A n d o r k a János esperes és nagys. Kund Vince esp. felügyelő által gyülekezeteinkben tartott „canonica visitatio." Nagy Magyarországon sok egyházi kormányférfi meg van győződve a felől, hogy jó néha-néha, különösen pedig a jelen viszonyok közt, saját tűzhelyeiknél keresni meg a híveket; de tévedésben van a ki azt hiszi, hogy egy óra alatt mind a látogató, mind a látogatott elmondja azt, a mi szívén fekszik. Nem; — ehhez idö kell. — Átlátták ezt a mi buzgó lelkű egyházmegyei hormányférfiaink ; minden gyülekezetben legalább fél napig időztek, nem öltve fel a tekintély ama fényes álarcát, melyhez a szegény együgyü ember reszketve közelit, hanem nyájasságuk által megnyitva a nép szívét és ajkát. Több gyülekezet az egyházkerület szabályai dacára különben is csekély jövedelemmel biró lelkészeket és tanítókat mind ez ideig régi váltó pénzben fizette. Igen; mert az egyházkerület intézkedik, szabályokat alkot, — de sokszor nincs a ki érvényre emelje azokat. Reá hagyunk mindent a gyiilekezetekbcli lelkészekre, s ha ők nem tudják például saját fizetéseiket folyó pénzre emeltetni egyházuk hívei által: kimondjuk rájok a szigorú Ítéletet, hogy ők nem rendes, nem szilárd emberek, mikor még a maguk érdekében sem járnak el kellő szigorral! . . Könnyű ezt mondani, de megtenni vajmi nehéz. . . Én azt hiszem: kár azért őket hibáztatni, hogy pirulnak a maguk hasznáért a hívekkel versengeni; bizzuk inkább az ily nehezebben keresztülvihető szabályok érvényesítését az egyházmegyei kormányra. A mi kedves látogatóink minden ékes szólásukat felhasználták, hogy ebbeli feladatuknak eleget tegyenek, és a józaneszü magyar prot. ember megértette s szívére vette a buzdító szózatot. Egy helyen történt, hogy a gyülekezet férfi tagjai megingathatlanul álltak a „váltópénz" mellett; erre a nt. esperes úr a jelenlevő nőkhöz fordul, s ekkép szól: „miután a férfiak ellenünk szegülnek, a nőkhöz fordulok s kérem őket: szégyenitsék meg a férfiakat, szavazzák meg a maguk részéről az „uj pénzt." S ugy is történt; s a nők szavazatára a férfiak pirulva hallgattak el! íme ez az egyik haszna volt a látogatásnak, — de volt még ennél szeb eredménye is. Midőn a szegény prot. ember látja, hogy az egyház kormányférfiai oly szívesen jelennek meg körében, midőn látja, hogy van egy oly tekintélyes világi úr is, ki szeret a vallás oltárán áldozni: lelki örömre gyul s lankadó vallásos önérzete újra fölébred szívében: Nagy hatása volt e látogatásnak a gyermekek iskoláztatására nézve is. Eddig, régi szokás szerint, csak a téli hónapokban küldték fel a szülék gyermekeiket az iskolába; egyházlátogatóink komoly intései következtében most már nyáron is folynak a tanítások, kivévén az aratási és szüreti pár hétig tartó szünidőt. Ha ezen kivül semmi jó eredménye nem lett volna is körútjoknak, — ez az egy is megérdemli vala a fáradalmat! Fölötte szükségesek az ily látogatások a lelkészek működéseinek ellenőrzésére is. A mi gyülekezeteinkben, melyekben kizárólag a lelkész kezeli az egyház anyagi ügyeit, — vajmi könnyen visszaélhet a roszakaratu férfi a benne helyezett bizodalommal! . . Az ily egyházi férfi, ki