Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-28 / 35. szám

ámulással állanak vala, hallván a szót, de senkit nem látván (Ap. cselek. 9, 2 — 7.)" Ezen előadásból mindenki láthatja, hogy itt benső szellemi jelenésről van szó, hogy a tünemény, mely a felizgatott férfit lábairól leejtette, ön saját lelkében nyilatkozott, miután más külömben a Saulust kisérő férfiaknak mind látniok kellett volna, a mit Sanlns látott. — Mindenesetre, a mit ez látott, nem volt maga a feltámadás cselekvénye, mint a mire a Korintliusbeliekhez irt levél fentebb idézett szavaiban hivatkozik; hanem az élő Krisztust látta, a kit előbb megholtnak, nem élőnek hitt, és igy a mit Saulus e jelenésből megtudott, csak annyi volt, hogy a Krisztus, kit ő megholtnak és eltemetettnek tudott, él, mert neki szellemileg megjelent és vele beszélt is ; — a farizáusi gondolkodású Saulusnak pedig az, hogy megholt ember él, csak ugy birhatott józan értelemmel, ha az, a mint 1. Korinth. fentebb idézett helyből látható, halottaiból feltámadott. Mihelyt pedig egyszer oda jutott, hogy a keresztre feszitett Jézusban látta a várt Messiást, fogalmának a Messiás hivatásáról is más alakot kellett ölteni. Pál mint farizeus is várta a Messiást, de Jézust nem tartotta annak; ha tehát most annak tartotta, szükségkép más gondolatának kellett most a Messiásról lennie mint előbb való volt. Gondolkodásának e fordulatát Pál 2 kor. 5, 16 igy fejezi ki: „ha elébb test szerint ismertük is a Krisztust, most többé nem test szerint ismerjük." — Hogy ismerte pedig Pál elébb a Krisztust? ugy, a mint a zsidók képzelték, mint nemzeti dicsőségük helyreállitóját, a mi a gyalázatos halállal kimúlt Jézus természetesen nem lehetett. Most azonban, Krisztus szellemének megjelenése után Pál már értelemre tért s Jézus halálát a messiási eszme szükséges kiegészitő momentumának lenni állította; mert csak a halál által, mely minden segítségnek megsemmisítése, vetkőztethette le a messiási eszme mindazon korlátoltságait, melyekkel mind zsidó megváltó birt, csak most emelkedett ama magasabb szellemi állásba, melynél fogva világ megváltójává lett. A test szerinti zsidó messiásnak megkellett a keresztfán halnia, hogy feltámadhasson a szellemi világ messiás, az igaz Krisztus. íme a fentebb fölvetett nagy kérdés és rejtély megfejtése: a halottaiból feltámadott Krisztus a szegletkő, melyre a keresztyénség világalkotmánya épült. A damaskusi útban történt jelenés után tisztán áll Pál lelke előtt, hogy Jézus csakugyan a várt Messiás; a szenvedett erőszakos halál azon kivül, hogy mint bűntörlesztő áldozat szükséges volt, időben is csak látszólagos megszakítása az Ő megváltói pályájának azon egyszerű okból, hogy a jelenlegi nemzedék még nem érett meg arra, hogy az általa eszközlendő áldás teljességében részesüljön és épen azért vitetett fel a mennybe, hogy annak idejében a prófétai igéret szerint angyalok kíséretében a világ megnyitására ismét megjelenjen (Parusia) és csak e diadalmas visszatéréssel teljesedik be az írásbeli igéret egész tartalma szerint. A hit tehát, hogy Jézus csakugyan a rég várt Messiás volt, a feltámadásban nyerte a biztos alapot; csak azt ne téveszszük soha szem elől, hogy a feltámadás, a mennybemenetel, az István vértanúnak lett látvány stb. mind egyrőlegyig szellemi események és oly jelenetek, a melyek csak a hívőknek lettek. Minthogy pedig az uj vallás terjesztésében azon hitalap képezte a kiindulási pontot, igen természetes, hogy Jézus beszédei, cselekedetei s minden életviszonyán e szempontból felfogva, a hitnek mindent dicsőítő befolyása alatt a tisztán emberi létkörön túlemeltettek és oly alakot nyertek, a minőt a kanonbeli evangéliumok, de még inkább a kánonból kirekesztett s pusztán hagyományból merített apokryph evangéliumok mutatnak. Mind ezen munkák Íróinak nem az a céljuk, hogy a Tiberius császár idejében élt Jézus földi életét voltaképen fessék, hanem hogy azon Jézus beszédei és cselekedeteiben a próféták Írásaiban oly elragadó színekkel festett szabaditót és megváltót vonásról-vonásra fölmutathassák. A próféták messiási jövendölései és a hit, hogy Isten igéje nem csalhat, kölcsönözték a színeket, melyekkel az evangéliumok Jézus képét festették, s a hivők mai nap is imádva boiulnak le ez isteni kép előtt. (Folyt, köv.)