Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-28 / 35. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész évre 7 frt 4G kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. R E N A N I A N A. VI. Ki volt, mi volt Jézus? Renan szerint egy fiatal ábrándozó, ki szerencsés órában ellesvén az istenség titkát és felismervén, hogy Isten mi atyánk és mi mindnyájan Isten fiai, testvérek vagyunk: e gondolat nyilvánítása által lett az emberiség megváltója, — és bár élete nem volt ment a halandók közös gyarlóságaitól, nemes harca az élet legfenségesb java, a szellemi szabadságért, méltó tárgyává teszik az emberiség imádó tiszteletének. Ki volt, mi volt Jézus? azon leirás szerint, melyet az evangéliumok adnak. Egy fenséges eszménykép, melyben a fennkölt vallásos ihlet kifejezést adott legtitkosb sejtelminek, és midőn a századok éjjelében fogamzott szent remények dicsőítő vonásait a keresztre feszitett Jézusra ruházta, oly személyiség kerekedett ki, mely istenibb semhogy puszta embernek tartassék, másfelől annyi emberi vonást mutat, kogy méltán Istenembernek mondatott. Ez csodaszerü, de nem oly megfoghatatlan, a mint első tekintetre látszik. „Nem Isten teremtette az embert, hanem az ember teremti magának az Istent," — mondja Feuerbach. Távol attól, hogy én Feuerbach szavát istenkáromló értelmében helyeseljem, — mégis látok valamit, különösen a mondat utófelében, mi figyelmünket nagy mértékben megérdemli. A milyen igaz ugyanis, hogy Isten mindenható keze által, vagyunk, oly való igaz, hogy Istentől formált képzeteinknek magunk vagyunk szerzői. Tapasztalaton alapuló régi igazság, hogy „a milyen az ember, olyan az istene," vagy Kölcsey-nek kifejezése szerint: „az ember isteneiben nyomja ki saját charakterét." — Igen is, mert mi is Istenrö'li képzetünk más, mint a világ és különösen az emberiségről elvont eszménykép? Az emberiség szellemisége a tökély legfelsőbb fokán mint személyiség, adja az Isten képzetét. Az ember az isteni és emberiségi szellemnek e találkozását symbolizálja, midőn történelmének egy herosát, kifejlődése központjába, mint nap helyezve, vonzó erejével mozgató, fénysugárzásával mindent világító, tenyészetet terjesztő hatást gyakorolt, természetfeletti lénynyé, imádása tárgyává teszi. Ezentúl nem a testszerinti ember, hanem a szellemi személyiség képezi a történelmi valót, mert voltaképen csak is az utóbbi az, melynek hatását tapasztaljuk, csak az utóbbit ismeri, a hogy ismeri a história. Renan hibánkul róvja fel („Jézus élete" lipcsei. kiadás 391. 1.), hogy „nem akarjuk a rendkivüli mozgalmak kezdeményezőit, a kik az emberiség sorsát elhatározták, hozzánk hasonló embereknek tartani." — Semmi sem bizonyosabb, mint, hogy Renan ez állítása történeti tapasztalaton alapszik; de mennyiben hiba? ez már más kérdés. — A teremtő genius utaiban mindég van valami, a mi kifejezhetlen, titokszerü, a mi homályos átsugárzó sötéttiszta sejtelem világában lép lelkünk elibe. — A régiek midőn műemlékeikben a mély fájdalmat akarták ábrázolni, a szenvedő arcát befátyolozták és H szemlélő sejtelmére bizták, hogy a rokonszenv egész mélységével, lelket leheljen a beburkolt vonásokba. Hasonlót teszünk más kifejezhetlenségekkel. Az emberiség önkéntelen veti a földim