Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-21 / 34. szám

vezendi magát. A tudományok előadásában szigorúan az egyetemes tanrendszert követi, mely mellett már eddig is, bár tanitványai, az ügy ösmeretlen volta miatt, nem nagy számmal voltak, életre valóságát igen szép eredménynyel tanusitá. E tanoda hajdan olcsósága miatt az Árva Liptó Turóc és más megyebeli szegényebb sorsú tanulóknak majdnem kizárólag tanhelyük volt: azért a kegyes pártfogóság most is arra fordította föfigyelmét, bogy e tanintézet által az ilyeneknek is nyújtson alkalmat a kiképzésre, látván azt, hogy korunkban a tudomány megszerzése a régi időknél sokkal terhessebbé vált. E végre f. é. augustus 7-én tartott közgyűlésében elhatározá, hogy tápintézetében ezentúl nemcsak ebéddel, mint eddig, hanem vacsorával is ellátandja a növendékeket. Az ebéd álland elegendő menynyiségü leves hús és egészséges kenyérből, a vacsora pedig sürü ételből. Az 1-sö septemberben megnyitandó 186%-iki tanévben magának az ebédnek ára 12 frt. — vacsorával együtt pedig 16 frt. leend o. é. az egész évre. Megemlítést érdemel az is, hogy kis városkánkban jó módú értelmes és tiszta erkölcsű gazda embereknél egész tisztességes ellátást lehet 5 — 6 frtért o. é. havonkint kapni, minő nagyobb v árosainkban 10 —12frtért is alig kapható. Tandíj egész évre a tápintézetiektöl 4, a magánházakban élőktől 6 frt. o. é. Tudósításomat azon óhajtással zárom be , hogy a mindenható bő áldását árassza mind a kegyes pártfogókra, kik a szegények neveltetéséről ily atyailag gondoskodnak; mind e tanintézetre, hogy feladatának mentül sikerdúsabban felelhessen meg. Mikola György ev. lelkész. —^Or KÖNYVISMERTETÉS Egyházi szent beszédek, melyeket különbféle alkalomra irt és mondott Péterfi Sándor hévízi pap. — Kolozsvárt, 1864. Hogy hosszadalmas ne legyek ismertetésemmel, kevés szóval akarom elmondani észrevételeimet azon prédikáció gyűjteményre, mely a fentirt cimet viseli. Az ujabban megjelent prédikációs könyvekben, melyeknek száma elég nagy, alig találunk egy-kettőt, melyben a gondolatok ismerősek ne volnának előttünk. Ennek oka az, mert kevesen vannak olyanok, kik önállólag dolgozni akarnának, s még kevesebben, kik szabadulni tudnának azon gondolatoktól, melyeket német francia, angol prédikációs könyvekben egyszer-mászor olvastak. Ezen könyvnek egyik legfőbb érdemét abban találom, hogy a benne fölhasznált gondolatok legnagyobb részben eredetiek. Az eredetiséget azonban nemcsak abban tartom, hogy még senki által nem használt s mindenki elölt ismeretlen eszméket közöl; mert ki volna képes csak egy prédikációt is ugy dolgozni ki, hogy abban ismert gondolat elő ne forduljon ? hanem eredetiségnek tartom azt is ha a már ismert gondolatok oly módon alkalmaztatnak, oly módon használtatnak föl, a mikép alkalmazva és fölhasználva még azokat nem olvastuk, nem hallottuk sehol, s épen ezen uj alkalmazás által meglepőkké s ujakká lessz. De erre találékony ész ós rendező képesség kívántatik. Ennek szép példáját találtam szerzőnek e cimü munkájában: Uj papok fölszentelésekor, melynek szövege, Filip 3, 14. Egy dolog van pedig: azokat, a melyek hátam megett vannak feledvén; azokra pedig, melyek elöl vannak igy e,k ezvén, a cél felé futok, az Istennek a Krisztus Jézusban való mennyei hivatal jutalmának elvételére. E szövegből, a papi pálya elvét, mint a pályakoszóru feltételét tűzvén ki főtételül, e három részre osztja beszédét: 1. Ki van egy papnak háta megett, hogy feledje; 2. Mi van előtte, hogy arra törekedjék; s végre 3. Miben áll pályakoszoruja ? Az első kérdésre megfelel e három pontban, hátunk megett van, a m i á 1 1 a t i, hátunk megett van, önérdekünk s végül hátunk megett van a világ. A második kérdésre t. i. Mi van a papnak szeme előtt? ezekben felel :a mi bennünk emberi; továbbá az emberiség szent ügye; s végül az Isten országa. A harmadikra t. i. Miben áll pályakoszoruja? ezt mondja, három zöldágban, első a megközelitettt önérzete; második jótétté ink tudata; s harmadik az örök élet pálmája. Azon alkalomra, melyen ez a beszéd elmondatott, alig lehetett volna helyesebb tárgyat választani, Es bár a gondolatok benne mind olyanok, a miket ismerünk már sok prédikációból, de ekkép földolgozva, s épen ezen szövegre alapítva ujak és meglepők. Azonban szerző úr, tán épen az eredetiségre törekvésből, néha-néha tévesztett útra lép, s beszédének kitűzött cége alatt, oly tárgyakkal s eszmékkel foglalkozik, melyek lényegileg oda nem tartoznak. P. o. azon beszédben , melynek kitűzött tárgya: Valódi műveltség, vallásosság nélkül nem lehet, a bevezetésben fölszámlálja azon okokat, melyekre a keresztyén vallás ellenei támasztják azon állításokat, miszerint a tudományos műveltséggel a vallásosság össze nem fér, mely állítást szerző úr a tractatióban kiván megcáfolni. Itt a feladat a bevezetésben ki van mutatva, csak megkell oldani, mely máskép nem történhetik mint annak megbízónyitásával, hogy valódi tudományos műveltség, vallásosság nélkül nem lehet, a mint a főtételben is kimondatott. Ezen főtétel kétségtelenül igen alkalmas arra, hogy a figyelmet felköltse, s a hallgatóságot kíváncsivá tegye az argurnentatió hallására. De szerző úr, mindjárt az első részben mellék útra csap át, s a tudományos műveltséget melyről szólni kelle, leszállítja a mindennapi okosság fokára , midőn azt mondja: Valódi müveit em-