Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-21 / 34. szám

Ezek után a nagyon tisztelt tanár űr iránti tiszteletem megújításával maradtam Kolozsvárt, jul. 26. 1864. kész szolgája Ferencz Józsi. ISKOLAÜGY. *) H. M. VÁSÁRHELY 1864. aug. 2. Mult hó 29-én végződtek a helybeli ref. tanintézetben a gymnasinrni osztályok közvizsgái népes és diszes hallgatóság előtt, mely a növendékek értelmes és bátor feleleteivel teljes mértékben megelégedve volt, s azon bizonyos meggyőződésben hagyhatta el a vizsgálati helyiséget, hogy az ifjú nemzedék tudományos és erkölcsi nevelésén nálunk ez évben is gondos és avatott kezek munkáltak, s Isten áldása nyugodott meg a hü munkásságon. Fogadják derék tanáraink mindnyájunk háláját és elismerését nehéz pályájukon. Fáradságukat és küzdelmeiket külfény és gazdagság nem fogja ugyan jutalmazni, de igenis azon tudat ós elismerés, hogy e csendben és lassan folyó szellemi munkálkodás a jövő haladásának erős alapja s nemzeti és általános emelkedésünk oly elökeszitése, melynek dicsekvése az hogy megfizeth ellen, s érette a társadalom örök adósa marad a tanitói rendnek. Tanintézetünket ref. egyházunk és e város egyesült iparkodásuk immár azon fokára emelte a fejlődésnek, melyen törvényes felsőbbségének elvei szerint rendezve s kiegészítve, e mellett a kor haladásával is lépést tartva, a méltányos igényeknek teljesen megfelel. Nyolc gymasiumi osztályában a lefolyt 1863

/4

-ik tanév alatt Ábrái Károly, Fejes István, Futó Mihály, Garzó Imre, Kis Gusztáv, Komáromi Dániel, Magyar Antal, Sós János és Vitéz Lajos (összesen kilencen) működtek rendes tanárokként. Ezenkívül Szügyi Dániel, mint melléktanár, az öszhangzatos éneklést tanitá. A tanodai könyvtár, természet- és vegytani szertárok, úgyszintén a természetrajzi gyűjtemény jó karban vannak, s a szükségesekkel dúsan ellátvák az előbbi évek hiányaihoz mérve. Érettségi vizsgálat először tartatott ez év végén (jul. 23 — 30.), miután a helytartótanács az 1863. évi okt. 27. nyilatkoztatta ki, hogy tanodánknak e nemű bizonyítványai a m. lt. egyetembe mint szintén a hazai nyilvános jogakadémiákba felvétel tekintetében érvényeseknek ismerendok el. A vizsgálatra három ifjú jelentkezett, kik közül egy idegen tanintézetből jöve. Mindnyájan derekasan kiáltván a próbát, közülök egy sem vettetett vissza. A vizsgálati felügyeletet a superintendens akadályoztatása miatt illető esperesünk személyesen gyakorolta, ki a bizonyítványoknak is alájegyezte nevét. Ezek után szívből óhajtom, virágoztassa Isten továbbra is e lenintézetet, szaporítsa időnként számos nagyratörő ifjúval növendékei számát, hogy e vidék értelmisé% *) A tanügy által érdekelt napi lapok e tudósítás közlésére kéretnek. K. M. gének a nemzeti és protestáns műveltségnek sikeres előmozdítója s erős támasza lehessen mind az időknek végéig." Épen midőn e sorokat útra bocsátani készülék érkezik hozzánk e becses lap utolsó száma s abban a n. marosi ref. egyház „Viszonzása." Engedje meg nt. szerkesztő úr, elmondanom egy füst alatt, minő hatást gyakorolt reánk, alföldi reformátusokra, n. marosi testvéreink meplepő nyilatkozata. Midőn végig olvastuk e nyilatkozatot a boszankodás, szégyen és szánalom együvé olvadt érzelmeik ragadták meg szíveinket. Rögtön tisztában voltunk az iránt, hogy felföldi véreink oly lépést akarnak elkövetni, melynek veszélyeit előre bizonyosan nem gondolták jól meg. Tegyük fel, hogy az egész dunántuli egyházkerület nem tudja mi a jog és méltányosság, s a n marosiaknak van igazuk. Az következik-e ebből, hogy a vélt igazság sürgetése közben oly útra tévelyedjenek, mely a százados küzdelmek árán szerzett önkormányzati jogok elejtéséhez vezet? Ezen az úton nem fogja-e gyanú keverni azt az u. n. igazságot? Mi azt tartjuk, a legnagyobb sérelem érzete sem szabadit fel senkit arra, hogy oly eszközök után nyújtsa ki kezét bajának orvoslása végett, melyeket az önérzet nem hágy helyben. n. marosi atyánkfiainak tette ref. egyházaink közt az egész hazában egyedül áll. Bennünket valóban mélyen megrendít. Mondja meg nt. szerkesztő úr a nagy marosi reformátusoknak, hogy alföldi testvéreik keblét fájdalom fogja el, midőn arra gondolnak, mint esek becsületes nevünkre egy szégyen folt, mitől a sokkal nehezebb időkben is megóvott bennünket az Isten. Az egyháznak több fájó sebei és betegségei is vannak, miket részvéttel és kímélettel óhajt orvosolni; — de lehetetlen a fájdalom érzelmeit elfojtani egy olyan tag irányában, mely önmagától elválik és leesik az életeieven testtől. Mi imádkozunk n. marosi atyánkfiaiért, s esdve kérjük őket, mindenre a mi szent, Istenre s történeti multunkra, ne szakadjanak el tőlünk! Hiszik-e ők, hogy tőlünk különválva erösebbek, szabadabbak leendnek ? hogy több jogokban és nagyobb szeretetben részesülendnek mint testvéri szerető körünkben? Az Isten mentse meg őket minden ballépéstől' Sz. S. SAJÓ-GÖMÖR, aug. 8. 1864. A sajó-gömöri ág hitv. ev. gymnasium, mely két századon át jótékonyan árasztá körében a tudomány áldását, 1851-ben nem szervezhetvén magát a magas ministerium lanterve szerint, több más hasonló tanintézetekkel együtt, majdnem örök nyugalomra szenderült. Az 1861-ik évben azonban a környékbeli kegyes uraságok hathatós pártfogása által ismét új életre ébresztetett, s működését két osztályban buzgó ifjú tanári erők mellett ujolag megkezdette. 1862-ben a harmadik osztály is megnyittatott, s a mennyiben nt. Czékus István főesperes úr még 1857-ben, mint akkori sajó-gömöri lelkész a tanoda alaptökéjének gyarapítására itt helyben magtárat alapított, mely pontos kezelés mellett azóta tetemesen növekedett! reménylhető, hogy egy pár év múlva a negyedik osztály is megnyittatik, s mint teljes középtanoda szer-