Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-21 / 34. szám

kettőt foglal magában u. m. az áttérést és a vegyes házasságra való lépést. Én e kettőt külön választom; mert az áttérni szándékozókra rendelt keresztelés — nézetem szerint az unitárius egyházra nézve nem jogsérelem, legfennebb egy kis méltánytalanság; de mivel e keresztelés elrendelése a r. katb. egyház hitrendszerének természetes következése, az ellen nincs mit szóljunk. Minden egyház a maga vallásos szertartásait szabadon gyakorolhatja, s én ama keresztelésben semmi egyebet nem látok, mint egy vallásos szertartást, a mi ugy a r. kath. egyház sajátságos dogmájához tartozhatik, mint a gyóntatás vagy úr— vacsorai bor megtagadása s több ilyenek. Arra nézve pedig, hogy ez által a r. kath. egyház az unitáriusokat a ker. közösségen kivül alióknak tekinti, csak azt mondom, hogy ez épen ugy sérelem lehet a ref. és luth. egyházaknak is; a melyek a r. kath. dogma szerint hasonlóképen nincsenek benne abban a köz-keresztyén anyaszentegyházban, a melyet egynek vallunk. Bizony ha az eretnékséget vesszük, a r. katb egyház szempontjából, alkalmasint igen is egy sorban fognak állani Socinussal és Dávid ^Ferenccel Luther és Kálvin is. Egészen másképen áll a dolog a vegyes házasságokkal, midőn tehát a r. kath. egyház azt rendeli, hogy az unitáriust abban az esetben is megkell keresztelni, ha vegyes házasságra akar lépni; a mi más szóval azt teszi hagy unitáriusnak katkolikussal házasságra lépni nem lehet, mert hiszen a keresztelés által az unitárius katholikussá lett; hol akkor itt a vegyes házasság? Mielőtt azonban a róm. kath. egyháznak eme végzése ellen is szót emelnék, nem lesz fölösleges a dolog génesissére menni; mi okból én is egy pár helyet idézek, ugyan csak a Kőnek egyh. jogtanából. A nevezett könyv 237 és 238. §-ban előadván K. úr a r. kath. egyháznak a vegyes házasságok körüli tantételeit, a 623-ik lapon ezeket mondja: az egyház a keresztyének közti különbséget nem ugyan bontó, hanem tiltó akadálynak tekinti, a különböző felekezetű keresztyének közti u. n. vegyes házasságot tehát nem érvénytelen ugyan, hanem törvényellenesnek tartja és azokat mindenkor roszalta, híveit a vegyes házasságtól egyáltalán s minden alkalommal szigorúan eltiltván; tovább a 617-ik lapon ismét ez áll: a magyar kath. lelkészek ezentúl is kötelesek intések és oktatások által odahatni, hogy a vegyes házasságoknak telhetöképen eleje vetessék, mit jelesen az esztergomi tart. zsinat (1858) a plébá nusoknak szívére köt. íme, e két idézésből is át lehet látni, hogy a r. kath. egyháznak az unitáriusokkal szembe hozott ama tárgyalás alatt levő végzése semmisem egyéb, mint folytatása a fennebb folhozott s általában minden protestáns egyházat érdeklő, vegyes házasságok megakadályozását célozó intézkedéseknek, a melyekre a r. kath. egyház jogosítva lenni hiszi magát szemben az államhalalommal is, a mint kitetszik ez is K. tír egyh. jogtana 521. lapjáról, hol ez van : a z egyház jogosítva van házassági akadályokat megállapítani, az államhatalomnak nem áll jogában az egyházilag megszabott akadályt megszüntetni. Ha már a vegyes házasságok megakadályozására, az unitáriusokkal szembe hozott kath. egyh. rendszabályt tévedésnek vagy sértésnek vesszük, s az ország törvényei, nevezetesen az 1791-iki erdélyi törv. 57-ik és az 1848-ik m.országi törv. 20-ik cikkei értelmében, melyeket K. űr is elismer ; mert a 138. lapon, ez utolsóra hivatkozva az unitaria vallást is törvényesen bevett vallásnak tanitja, s mint ilyennek a vegyes házasságok kötésére való jogát el kell hogy ismerje — valóban sértésnek is vehetjük, avagy nem épen ugy sértő-e a ref. és luth. egyházakra nézve is a vegyes házasságokat tiltó, habár szelídebb rendszabályok hozatala is ? Az a kérdés már most, hogy ezeket a rendszabályokat lehet-e törvényes úton érvényesíteni, vagy meglehet-e a vegyes házasságokat valóban akadályozni ? íme, maga K. úr megfelel erre is, midőn az 521. lapon ezt mondja : az egyháznak azonban sem minden időben, sem mindenütt nem sikerült ezen igényéit (a v. házasságok megakadályozását) teljes érvényre juttatni. Nem; mert az egyház akár katholikus akár protestáns, hiában hoz a maga részéről oly törvényeket a melyek az ország törvényeibe ütköznek, a melyek as alkotmányt sértik; mert azok csak a papiroson maradunk, s az életbe ki nem hatnak s nem is hathatnak; igy van ez az unitáriusok vegyes házasságát akadályozni kivánó egyházi, de nem országos törvényekkel is; azt az egyház nem érvényesítheti, a vegyes házasságokat meg nem akadályozhatja, valamint nem is akadályozza; legalább itt Erdélyben nem ; holott sok történik és pedig mind anélkül, h<;gy va

gy e

gT plébánusnak eszébe jutna az esztergomi tart. zsinat végzésére hivatkozni, s azt kívánná, hogy az unitárius megkeresztelkedjék ; ha már Magyarországon a kath. egyház törvényeinek az ország törvényei felett elsőséget adnának, az valóban sajnálatra méltó dolog lenne ; de érette pert nem kezdünk, addig legalább nem; rnig e ponton öszszeütközésbe nem jövünk, a mi eddig hála Istennek, még nem történt meg, s reméljük ezután sem történik meg. A dolog vége tehát az, hogy a kik K. úr egyházi jogtanának ön által idézett helyét olvassák, ne feledjék cl, hogy ott nem országos törvény, hanem a r. kath. egyháznak egy canona van ismertetve, mely épen mint a vegyes házasságoknak törvényellenesnek való elnevezése s a vegyes házasságokból születendő gyermekek katholika vallásban való neveltetését tárgyazó szintén életbe nem léptethető intézkedései a r. kath. egyháznak általában sértő lehet ugyan, de mert a hazai törvényeknek ellene van nem csorbíthatja az unitárius egyház törvényes jogait, melyeket a szóban lévő egyh. jogtan is elismer; s a melyeknek megcsorbítása ellen, igen is, tiltakozni fogunk mind annyiszor, valahányszor szükség lesz reá.