Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-14 / 33. szám

Mikor eljő a tavasz éltető lehellete, azonnal csirát hajt a növényzet, és, áttörvén a föld réte­geit, szárat ereszt, s bevégzi teng-életét. Hiába taposnád lábaddal; hiába vernéd azt vissza erő­szakkal. A természet hatalma legyőzné emberi erődet, és a növény, ha egy helyen kevéssé visz­szatartóztatható volna is, kikelne más helyütt, és tenyészésnek indulna. Ilyen a szellem világá­ban az eszme. Mikor az megérett az emberiség agyában, s átérzi a közvélemény tavasz-melegét: utat nyit azonnal magának, és napfényre jővén, gyarapszik, és munkál. Hasztalan szegülnél el­lene ; hasztalan törekednél őt visszafojtani. A szellem hatalma még a természeti erőkön is dia­dalmaskodnék, és az eszme csak izmosabban, t csak rombolóbban fogna kibontakozni. Es épen igy tekinthető a reformátió eredete. Eljött az, mert elő volt készítve az emberi közérzületben, s mert létre hivaték az isteni akarat életadó le­hétől. Ha Luther és Melanchton, ha Kálvin és Zwingli nincsenek: másokban testesül vala meg az eszme. Ha a német honban ideig s óráig el­nyomatik az: más földrészen emeli vala föl fe­jét. Hiába tékozoltaték ellenében kincs és vér; mind ez csak termékenyítését eszközlé. Hiába tört rá papi és világi uralom; mind ez csak ne­veié győzelmét, s a reformátió nem csupán korá­ban tevé meg hatását, hanem hat és halad foly­vást. Atalában a reformátió, s az általa előállított protestantismus, uem egyéb: mint a keresztyén­ségnek ős forrására, és eredeti medrébe való visszavezetése. És ezen irányból, mint közfény­pontból, sugárzanak ki mindazon részletes elvek: mik a protestantismus lényegét teszik, s mik kö­zül itt is csak némelyeket, és a társadalmi életre befolyással bírókat, akarunk megérinteni. Egyik sarkalatos elve a protestantismusnak az: miszerint az emberi hagyományok és tekin­tély uralmát kellő mértékére leszállítván, az em­. ber előtt a szabad vizsgálat végetlen terét nyi­totta fel, s igy az észt saját fenséges jogaiba visszahelyezte. — Mellőzzük e tétel dogmatikai oldalát. Csupán azt kérdjük: hol állanánk ma, a társas élet és ismeretek vilagában, ezen elvnek alkalmazásba vétele nélkül ? Mi volna a tudo­mány és ipar, ha az észnek mind az előtt, a mi egyszer s máskor már kész és befejezett igazság gyanánt állíttatott fel, folyvást megkellene ha­jolnia? Hol veszteglene a világműveltség, ha az isteni eredetű szellemet, magas és merész röpté­ben, századok balitéletei még mindig visszatart­hatnák ? Hová törpült volna az emberiség, ha — hogy ismeretes példát hozzunk fel — a korukat megelőző Galile-ik még mindig a szent inquisi­tió börtönére számithatnának azért, s még min­dig hamis esküvel kéntelenittetnének visszavonni azt, a mit utóbb már az elemi tanuló tud, de ak­koron még a tekintély elkárhoztatottt ? A törté­nelem e részben tanúskodik. Valóban a reformá­tió az egész emberiségnek tőn szolgálatott, mi­dőn a vizsgálódás szabadságát kivívta, s ez által a művelődés és tökéletesbedés egyedüli kútfejét ujolag föltárta. Valóban a protestantismus csak saját élet-erét ápolja, midőn az értelem kifejtését eszközölni törekedvén, az iskolát az egyház alap­jául tekinti, és a tanitás függetlenségét védi. Megállapítván továbbá azt, miszerint pap és nem pap között nincs lényeges kíilömbség, és az egyházat nem a papság, hanem a hívek egye­teme képezi eltörlötte a protestantismus a papi uralmat, és az egyház igazgatását a hívek ke­zeibe tette le. — Mi mélyen hat ismét ezen elv nemcsak az egyházra, de a polgári államra is! Miként emelte magát minden törvény fölébe, s minő önkényt bitorolt, s mi sok veszélyt és za­vart idézett elő az államokban a hyerarchia! Mi jótékony lőn trónokra és népekre nézve ennek korlátozása! A történelem betűi e részben is eléggé szózatosan beszélnek. S ugyanezek hirde­tik egyszersmind a tanulságot, miképen azon egyenlőség és szabadság elve, melyet a protes­tantismus az egyházi kormányzatban létesített, a nemzetek politikai életére, s az alkotmányos szabadság kifejlesztésére is befolyást gyakorolt. Nevezetes vívmánya még a protestantismus­nak a vallásbeli türelmetlenség megszüntetése, és a vallások egyenjogúságának megállapítása. Keressük fel csak %:épzelmeinkkel a lángoló mág­lyák üszkeit; leplezzük le a tömlöcök és vérpa­dok rejtelmeit • kalandozzuk be a testvér-harcok dögvészes mezőit. És ha látni és hallani birjuk a hit véráldozatainak kinait, és jajveszékléseit: ak­kor fogjuk ismerni, de iszonynyal is meggyü­lölni a türelmetlenség ördögét; akkor fogjuk is­merni, de forróan keblünkre is ölelni a lelkiisme^ 65*

Next

/
Thumbnails
Contents