Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-14 / 33. szám

reti szabadság nemtőjét, kinek bölcsőjét szintén a reformátió bajnokai ringatták, S végre ha az egyetemes protestantismus szempontjáról a magyar protestantismus külön láthatárára térünk vissza: lehetetlen elhallgatnunk a magyar protestantismus érdemeit a magyar nemzetiség körül. — A protestáns vallás, valamint lényeges elveiben, ugy kivált külső szertartásaiban, az értelemre számit és hat. Az ő ereje az ige hirdetésében áll. A magyar protestantismus tehát, a szent tudomány magyarázása és terjesztése végett, mind a szószéken, mind az irodalom terén, a nemzeti nyelvnek lőn művelője* Egyrészről a beszéd mézét, és a betű fegyverét, a magyar nyelvtől kölcsönözte a magyar protestantismus; másrészről, az isteni tan szellemétől, s a hitszónok magasztos hevétől, nagyobb hajlékonyságot , nagyobb bübájt nyert a magyar nyelv is. A magyar protestantismus a magyar nyelv emlőin nőtt fel, de utóbb és maiglan leghuvebb dajkája lőn annak. Ekkép a protestantismus elvei és érdekei, a jelenkori társadalom és civilisatió elveivel s érdekeivel, levén azonosak: nem szabad-e, s nem kell-e remény-teljesen néznünk a protestantismus jövendője elé? Nem kell-e kegyeletes érzelemmel közelítenünk a férfiúhoz, ki, mint protestáns lelkipásztor, élte különös feladatául választotta, hogy ezen elveknek legyen hirdetője és foganatosítója ? Protestáns lelkipásztornak nem adhat fényt, és gazdagságot, a protestáns egyház. De adja bizodalmát , önválasztottjának; adja szeretetét, a vallás sáfárának; adja tiszteletét, Isten szolgájának. Mindezt küldtük mi önhöz előzálogul, midőn közénk meghivtuk. Mind ezzel áldozunk ma önnek, midőn már miénkül üdvözölhetjük. Ön, nagytiszteletü lelkipásztorunk, nem uj harcos a vallás táborában. A gyakorlott, a megedzett, a kitartó, a kísértések közepett is helyét megálló régi bajnokot keresték, és találták fel, önben szemeink. Nyugodtan bizzuk szerény egyházunk vezérletét a kezekre, melyek már az egész egyházmegyének kormányzatához szoktanak. Az iskola falai, és a tanitás, szintén tapasztalásból ismeretesek ön .előtt. Hisz a nehéz napokban is az lőn önnek a nevelés, a mi — hogy nagyszerű példával éljünk — volt korábban a száműzött Fülöp Lajosnak: menedék, és kedvenc foglalkozás egyszersmind. Biztos reménynyel ajánljuk azért gondjaiba iskolánkat, elárvakodott, de — hiszünk Istenben! — nemsokára ismét virágzásnak indulandó iskolánkat. Legyen önnek pályája körünkben olyan, mint a zivataros nappalt követő csendes- szép alkonyat. Ha e szent házban imádságra nyílnak ajkai : emeljék önt, s vele híveit, a buzgóság szárnyai túl a magasságon, hol a föllengő sas még földdeli érintkezésök előtt szivja be a nap sugarait. Ha Isten igéjét fogja prédikálni: legyen ön beszéde a szívekre olyan, mint a virágon a harmat és verőfény, mely abban illatot és gyümölcsöt fejleszt ki. Ha a vétket és visszaélést kell fenyíteni: legyen dorgálása kérlelbetlen, mint a láng-ostor, mely a bűnös első emberpárt Édenből kiűzte. Ha a bűnök bocsánatát hirdetendi: keltsenek ön szavai oly mély és valódi megbánást, milyen volt a siró Magdolnáé. Küzdjünk együtt, vállat vállhoz vetve, férfiasan. A ki nyugalmat keres, szálljon alá a halottak országába. A ki életet akar, ne rettegje a küzdelmet. Küzdés nélkül nincs győzelem, s győzelem nélkül nincs halhatatlanság. Pedig a protestantismus ügyének mi is győzelmet és halhatatlanságot óhajtunk TÁJÉKOZÁS — A MEGÜRÜLT LELKÉSZ-ÁLLOMÁS BETÖLTÉSE KÖRÜL. A történelmet illetőleg. (Folytatás.) A mi pedig a lelkész választásra vonatkozó kánonoknak, a pesti egyh.kerületben történt alkalmazására keletkezett szabály-rendeleteket illeti, — azok — mint alább láthatni, oly változásokon mentek keresztül — mikből örömmel tapasztalhatni, — miként haladt fokozatonkint ezen egyh.kerület — a szabad-elvüség felé. Nevezetesen ámbár még 1796-ban a 23. sz. a. határozat szerint ugy intézkedett, hogy az 1791 26. t. c. által megerősített komjáthi 2-ik oszt. 5. 6. 7. kánonok értelmében az esperes urak a megürült egyházakba lelkészt az egyh.megyei gyűlésen rendeljenek, és ezt a püspöknek, és az egyh.kerületi gyűlésnek jelenésekbe, már 1835-ben a 22. sz- a. világosan kijelentette, hogy ez nem megerősítés, hanem csak tudomás végeit történjék, az