Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-14 / 33. szám

reti szabadság nemtőjét, kinek bölcsőjét szintén a reformátió bajnokai ringatták, S végre ha az egyetemes protestantismus szempontjáról a magyar protestantismus külön láthatárára térünk vissza: lehetetlen elhallgat­nunk a magyar protestantismus érdemeit a ma­gyar nemzetiség körül. — A protestáns vallás, valamint lényeges elveiben, ugy kivált külső szertartásaiban, az értelemre számit és hat. Az ő ereje az ige hirdetésében áll. A magyar protestan­tismus tehát, a szent tudomány magyarázása és terjesztése végett, mind a szószéken, mind az iro­dalom terén, a nemzeti nyelvnek lőn művelője* Egyrészről a beszéd mézét, és a betű fegyverét, a magyar nyelvtől kölcsönözte a magyar protes­tantismus; másrészről, az isteni tan szellemétől, s a hitszónok magasztos hevétől, nagyobb hajlé­konyságot , nagyobb bübájt nyert a magyar nyelv is. A magyar protestantismus a magyar nyelv emlőin nőtt fel, de utóbb és maiglan leg­huvebb dajkája lőn annak. Ekkép a protestantismus elvei és érdekei, a jelenkori társadalom és civilisatió elveivel s ér­dekeivel, levén azonosak: nem szabad-e, s nem kell-e remény-teljesen néznünk a protestantismus jövendője elé? Nem kell-e kegyeletes érzelem­mel közelítenünk a férfiúhoz, ki, mint protestáns lelkipásztor, élte különös feladatául választotta, hogy ezen elveknek legyen hirdetője és fogana­tosítója ? Protestáns lelkipásztornak nem adhat fényt, és gazdagságot, a protestáns egyház. De adja bi­zodalmát , önválasztottjának; adja szeretetét, a vallás sáfárának; adja tiszteletét, Isten szolgá­jának. Mindezt küldtük mi önhöz előzálogul, midőn közénk meghivtuk. Mind ezzel áldozunk ma ön­nek, midőn már miénkül üdvözölhetjük. Ön, nagytiszteletü lelkipásztorunk, nem uj harcos a vallás táborában. A gyakorlott, a meg­edzett, a kitartó, a kísértések közepett is helyét megálló régi bajnokot keresték, és találták fel, önben szemeink. Nyugodtan bizzuk szerény egy­házunk vezérletét a kezekre, melyek már az egész egyházmegyének kormányzatához szok­tanak. Az iskola falai, és a tanitás, szintén tapasz­talásból ismeretesek ön .előtt. Hisz a nehéz na­pokban is az lőn önnek a nevelés, a mi — hogy nagyszerű példával éljünk — volt korábban a száműzött Fülöp Lajosnak: menedék, és ked­venc foglalkozás egyszersmind. Biztos remény­nyel ajánljuk azért gondjaiba iskolánkat, elárva­kodott, de — hiszünk Istenben! — nemsokára ismét virágzásnak indulandó iskolánkat. Legyen önnek pályája körünkben olyan, mint a zivataros nappalt követő csendes- szép al­konyat. Ha e szent házban imádságra nyílnak aj­kai : emeljék önt, s vele híveit, a buzgóság szár­nyai túl a magasságon, hol a föllengő sas még földdeli érintkezésök előtt szivja be a nap suga­rait. Ha Isten igéjét fogja prédikálni: legyen ön beszéde a szívekre olyan, mint a virágon a har­mat és verőfény, mely abban illatot és gyümöl­csöt fejleszt ki. Ha a vétket és visszaélést kell fe­nyíteni: legyen dorgálása kérlelbetlen, mint a láng-ostor, mely a bűnös első emberpárt Édenből kiűzte. Ha a bűnök bocsánatát hirdetendi: kelt­senek ön szavai oly mély és valódi megbánást, milyen volt a siró Magdolnáé. Küzdjünk együtt, vállat vállhoz vetve, fér­fiasan. A ki nyugalmat keres, szálljon alá a ha­lottak országába. A ki életet akar, ne rettegje a küzdelmet. Küzdés nélkül nincs győzelem, s győ­zelem nélkül nincs halhatatlanság. Pedig a pro­testantismus ügyének mi is győzelmet és halha­tatlanságot óhajtunk TÁJÉKOZÁS — A MEGÜRÜLT LELKÉSZ-ÁLLOMÁS BETÖLTÉSE KÖRÜL. A történelmet illetőleg. (Folytatás.) A mi pedig a lelkész választásra vonatkozó kánonok­nak, a pesti egyh.kerületben történt alkalmazására kelet­kezett szabály-rendeleteket illeti, — azok — mint alább láthatni, oly változásokon mentek keresztül — mikből örömmel tapasztalhatni, — miként haladt fokozatonkint ezen egyh.kerület — a szabad-elvüség felé. Nevezetesen ámbár még 1796-ban a 23. sz. a. határozat szerint ugy intézke­dett, hogy az 1791 26. t. c. által megerősített komjáthi 2-ik oszt. 5. 6. 7. kánonok értelmében az esperes urak a meg­ürült egyházakba lelkészt az egyh.megyei gyűlésen ren­deljenek, és ezt a püspöknek, és az egyh.kerületi gyűlés­nek jelenésekbe, már 1835-ben a 22. sz- a. világosan ki­jelentette, hogy ez nem megerősítés, hanem csak tudomás végeit történjék, az

Next

/
Thumbnails
Contents