Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-31 / 31. szám

f hogy vesztőhelyre vigye, hanem hogy megtartsa az em­bereket." Mindezek által világosan kimondtam saját ítéletemet a XVI-dik századi fogalmak, positiv tör­vények és gyakorlat felett is, a melyekre a genfiek tá­maszkodtak, és a melyeket lehet és kell voltaképen fe­lelősökké tenni a Servet kivégeztetéséért. Hogy eshetik mégis hogy ezen, s több ily világos szavaim ellenére, müvemben Sz. F. úr „középkori szellemet," s engem „századunk tudomá­nyával ellentétben" lát; nemcsak, hanem előtte ugy látszik hogy én „az eretnekségnek, te­hát a hit vagy vallásos véleménynek a 16-dik században divatos büntetését he­lyeslem;" stb, mindez mondom hogy miként eshe­tik : én meg nem foghatom, s az ellenem emelt vádat elégnek tartom csendes mosolylyal egyszerűen vissza­utasítani. A közöttem s Barni és Sz. F. — vagy bármely más afféle radikal és nemzeti pártbeli urak között fennálló ellentét, nem a körül forog tehát, hogy vájjon helyesle­nünk kell-e Servet kivégeztetés ét, hanem inkább a kö­rül, hogy mennyiben lehet ezért Kálvint felelőssé tenni. Én Kálvint a Servet iszonyú végsorsára nézve egé­szen ártatlannak tartottam és tartom; ellenfeleim pedig Servet feladójának, birájának, sőt egye­nesen hóhérjának is tartják Kálvint. Igen érdekes és jellemző dolog látni, hogy honnan veszi Sz. F. úr a maga Kálvin — illetőleg ellenem táma­dásának érveit? Először is az én saját munkám­ból, melyben pedig középkori szellemet és századunk tu­dománya iránt ellentétet lát. „Kálvin állított teljes ártat­lanságának cáfolatát," mégis ezen munkábó 1 kisérti meg legelőszőr is! Ugy véli tehát, hogy én oly együgyü és következetlen voltam, miszerint munkámból nem azt a mit én akartam, hanem épen az azzal ellenkezőt lehet megbizonyitni. Valóban érdekes curiosum s radikal módja a történeti igazság kiderítésének ! De mit gondol Sz. F. úr vagy bármely radikal férfiú, hogyha vájjon az én munkámban oly óriási következetlenségeket fedezne is fel, melyek az én történetírói hitelemet s müvemet mindenestől semmivé tennék: be lenne -e ez által bizo­nyítva Kálvin bűnös volta ? Ugy látszik előttem — noha én sorok közt, kivált ha azok világosak, olvasni nem szoktam és nem is tudok, — hogy az ilyen történet­vizsgálói eljárás oly forma lenne, mintha valaki p. igy okoskodnék: Krisztus nem lehetett igaz Messiás, mert Péter, noha felőle nagyszerű vallást tett s igérte, hogy iránta mindhalálig hü lesz, mégis megtagadta őt s igy következetlenségbe esett. — Krisztus áll a maga isteni mivoltában ha Péter szászszor elesik is. A történeti vagy bármely igazság is áll, ha annak keresői vagy ostromlói á legnagyobb következetlenségekbe esnek is. Egyébiránt, az én képzelt következetlenségeimből álmodott babérok, igen hamar le fognak hervadni! Lássuk tehát pontonként az ellenem, illetőleg Kal­vin ellen emelt vádakat, nem bizonyos élő rendszer, ha­nem a Sz. F. úr elmélkedéseinek rendi szerint. 1. Világos, hogy Kálvin „ki Ser vetet feladta, vádolta, neki egyszersmind birája is volt," úgymond Sz. F. úr. S honnan világos ez ? Onnan, mert tudósításai vannak a törvényszék üléseiről, amik­benjelen volt. Valóban, ha igaz volna az, hogy Kálvin Servetnek birája is volt: akkor a Servet végsorsaérti felelősség csakugyan egyenesen és közvetlenül őreá is hárítható volna. Ámde abban, hogy Kálvin Servetnek birája is lett volna, egy betű igaz sincs, s hogy mindemellett is valaki képes ezt állítni, a felett valóban csak álmélkodni lehet. , Jelen lenni a törvényszék ülésein, kivált ha azok nyilvánosak, s az ülésekről tudósításokat írni: vájjon annyit tesz-e, mint egyszersmind bírónak lenni ? De lássuk a kérdést komolyan ! Kálvin jelen volt igenis a kihallgatások fo­lyamán, de nem az itéletmondáson, jelen volt nem­csak ő, hanem jelen voltak tiszttársai, és pe­dig, mind Kálvin, mind ezek a tanács engedelmé­bőlés felhívására, de nem mint bírák, hanem mint tudománybeli vitázok Servet ellenében. Kálvin 1533. aug. 20-dikáról irja Farelhez, hogy Servet kezdetben tétovázott, ötölt hatolt: annálfogva meghívták az ülésbe Kálvint. „Tergiversatus est initio. Itaque vocati sumug." A pernek Rilliet által ki­adott okmányai szerint: „Kálvin felhatalmazta­to11 arra, hogy jelen legyen a kihallgatásokon a végre, hogy Servet tévelygései jobban kimutattathas­sanak ; felhatalmaztattak a jelenléteire mások is, ki­ket Kálvin magával vinni akart." Calvin fut autori­s é e a assister aux interrogatoires, affin que myeulx lui puyssent estre resmontrées ses erreurs et quel il vouldra avecque lui." Az augustus 21-iki törvényszéki ülés jegyzökönyvének kivonatában olvasom, hogy Ser­vettel és De la Fointaínnal együtt a lelkipászto­rok is meghivattak, s Servetnek kijelentetett, hogy ezek azért vannak itt, hogy ő ellenében vitáz­zanak. Ici sont appellés avec le dis Servet M. Ni­colas de la Fontaine partié instant, et les ministres. Et puis est été declaré au dis Michel Ct-i. Servetnek, com­ment les ministres sont ici pour maintenir le contraire de ce q u il avait allégué les autheurs." De a birákon kivül nemcsak a lelkészek, hanem több egyes polgárok is lehettek és voltak jelen, s ezek és a birák közt természetesen Kálvin halálos ellenei a libertinek is.—A per okmányainak egyikében határozot­tan nyilvánítják a genfi lelkipásztorok, misze­rint Servet tévelygéseinek cáfolatát, a tanács paran­csára, és Ser vet beleegyezése mellett vet­ték magukra. „Servetus non destitit extra causam vagari. Magnificus ergo Senatus noster, ut modum disputationi statueret, nudas propositiones a nobis de­scribi voluit, quae nostro judicio impiae essent, et a

Next

/
Thumbnails
Contents