Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-07-10 / 28. szám
— Az utolsó évtizedekben csaknem minden német állam célszerű szabályokat nyert a tanárképességi vizsgára vonatkozólag, mig az 1849-iki osztrák E n t w u r f következőleg hangzott: azon célból, hogy a jelölt a gymnásiumi tanárságra leendő alkalmazásra magát érdemesítse, szükséges először, hogy a gymnásiumi oktatás tárgyainak valamely főkörében kiállott vizsgálat által oly alapos ismereteket tanúsítson, melyek szerint ö képesnek bizonyul ezen körben az egész gymnásiumon keresztül sikerrel tanítani; — másodszor az általános képzettség oly fokáról tegyen tanúbizonyságot, mely a gymnásiumi tantárgyak egymáshozi viszonya, s egymásrai kölcsönös hatása ismerését és méltatni tudását feltételezi; — harmadszor, hogy az ö paedagogicai képességét és gyakorlati képzettségét nyilvánosságra hozza." Azon lelki elégtételnek kimondhatlan édességét, hogy az előadottak tényleges igazságából minket is megillető következéseket vonjon, s a külföldiek részéről már gyakorlatba vett szép elméletnek hazai tanügyi életviszonyainkra alkalmazását megkísértse, t. olvasónknak egészben átengedni kívánjuk. Békés, juniusban 1864. Tanügy-barátok. EGY KIS RENDREUTASITÁS. E lapok marosi ref. egyházmegyei tiszteletes levelezője legközelebbi tudósításában alkalmat vesz az itt, Maros-Vásárhelytt lefolyt ref. tanári értekezletre is kiterjeszkedni ; s mig egyfelől megdorgálja a tanári testületet, isiiért nem hajlandó évenkénti barátságos ismerkedés s kölcsönös eszmecserére szánt értekezleteit, melyek teljesen nyilvánosok s melyeken minden ügybarát tárgyavatott véleménye örömmel fogadtalik, valami egyébbé változtatni át: addig másfelöl magas szemöldökű leckét olvas fejemre az értekezleten tartott felolvasásomért. Nincs szándékomban a tanári testület dolgairól számolni, miután — mint hitelesen értesítve vagyok — ugy is lesz alkalma e lapok érdemes olvasóinak az erdélyi ref. tanárok évenkint megtartatni szokott értekezletének céljával, szervezetével stb. tüzetesen megismerkedni. Nem tehetem azonban, hogy a hívatlanul nekem adott bölcs oktatásokért, tiszteletes levelező urat saját „becses én-jének" határai közé vissza ne utasítsam. Azt mondja tiszteletes levelező úr : „hallottuk hogy ezen emiitett tanári értekezleten egyik tek. tanár ur (e lapok érdemes olvasói is tudják Deák Farkas úr tudósításából, hogy az értekező tanár én voltam) egy gyönyörű értekezést olvasott fel, melyben a philosophiai tudományokat eszeveszett tömkelegnek, a theologiaiakat a valódi tudománynyal ellenkezőknek állította." E tudósításon meglátszik, levelező úr önvallomása, hogy azt csak „hallottukból" tehát kósza hirek után szedte össze. Ha „becses én-jének" jelenlétével szerencséltetett volna, személyesen meggyőződhetik vala, hogy értekezésemben nem volt a philosophia kisebbítése célozva, A philosophia és természettudományok közt vont rövid párhűzam után, csupán azon Ítéletet mertem kockáztatni: hogy a fiatai még alig pelyhedzö állu természettudományok az ujabb időben nagyobb elöhaladást tettek, mint az ősz szakállú philosophia, mit — ugy hiszem — levelező úr is el fog ismerni, ha fáradtságot vesz magának ezen tudományok lényegébe mélyebben betekinteni. Annyit mindenesetre el kell ismernie, hogy ezen ítéletben épen ugy nem rejlik a philosophia bárminemű kisebbítése, mint nincs legkisebb meggyalázás abban, ha például azt állítom, hogy ez s ez kolozsvári ref. lelkész derekabb ember, mint a szent benedeki. Azon tudósítása tehát, hogy én a philosophiai tudományokat kisebbítettem volna, nem egyéb valótlanságnál ; még nagyobb valótlanság, hogy a theologiai tudományok ellen intéztem volna megtámadást. Miután levelező úr engem szentkönyvünk bizonyos helyeinek olvasására utasít — miért csak köszönettel tartozom — engedje meg hogy a kölcsönösség szempontjából én is utasíthassam egy könyvre: olvassa meg ön a „Flóri könyve" 35-ik lapján azon kis versszakot mely igy kezdődik: „Szégyent hoz rád a hazugság stb." — A mi tiszteletes levelező úrnak azon bölcs oktatását illeti, mely a következendő passusba van befoglalva : „hogyha csakugyan hivatottnak érzi magát egy uj és a valódi tudománynyal nem ellenkező vallásrendszer alapítására, terjesztésére : szíveskedjék saját, nem pedig anyaszentegyházunk zsoldján tenni és proselytákat egyebünnen, nem pedig főiskolánk növendékei közül gyűjteni stb." Legyen szabad megjegyeznem : mikép ez nem egyéb egy kis denuntiatiónál. Én semmi uj vallást nem akarok terjeszteni. Midőn a mit. föegyháztanács által a természettudományok egy részének tanítására meghivattam (vagy tiszteletes levelező úr szerint anyaszentegyházunk zsoldjába fogadtattam) semmi conventiot nem kaptam, melyben ki lenne szabva, hogy a körömbe vágó tudományokból csak ezt meg ezt szabad eltanitanom, elfoglalván állomásomat, lélekisrneretes kötelességemnek tartottam a szakomba vágó tudományok minden mozzanatai, eléhaladásai és vívmányaival megismertetni tanítványaimat; s ha a tudomány érdekében „proselytákat gyűjtök," minden elfogulatlan szemében a tudomány, értelmi felvilágosodás és civilizáció ügyét szolgálom; valamint tanítványaim is csak dicséretet érdemelnek, ha a tudomány igazságai iránt fogékonyságot tanúsítanak. Midőn tehát a tiszteletes levelező úr ezen eljárásomban megbotránkozik: csak szűk látkörüségének adja tanúbizonyságát; világosan kijelenti, hogy tiszteletes levelező úr azok sorába tartozik, kik Galileit, ha ma feltámadna, másod ízben is készek volnának bebörtönözni. Maros-Vásárhely, junius 26-kán 1864. Mentő v ich Ferenc. KÖNYVISMERTETÉS. ÉRDEKES IRODALMI ÚJDONSÁG. Biblia azaz Szent irás, mely az egész ó- és új testamentomot foglalja magában, az apokryphus könyvekkel egyetemben. Közvetlen az eredeti szövegből fordította Kámory Sámuel, tanár. A kéziratból. Pest, 1864. A forditó költségén. ELSŐ KÖTET. MÓZES ÖT KÖNYVE ÉS JOSUA. A könyv csak most jutván kezünkhez, biráló ismertetését nem adhatjuk; de az áldozattal járó vállalat fontos volta megérdemli, hogy addig is a t. közönség figyelmét felhijjuk, mirenézve legcélszerűbbnek láttuk tájékozásul a fordításhoz csatolt előszót ideigtatni. Édes Testvéreim az Úrban. Minden kornak vannak a maga szükségei, minden időnek saját igényei, minden nemzetnek külön bajai és saját-