Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-10 / 28. szám

kell állapodni, csak arra valók, hogy eme szent buzgalmat elnyomják, szemeinket minden uj világosság eló'tt becsukják, hogy igy egyfelől az emberi szabályok kimért útján megmaradjunk, másfelől pedig, hogy megakadályozza a halhatatlan lélek, élet és dicsőség kivánta önfejlesztésünket. A hitvallások elleni második és nagy ellenvetésem abban áll, hogy a hol azok érvényre és befolyásra tesznek szert, útjába állnak a jámbor igazságosságnak, egyszerűség- és becsületességnek, pedig nagyrészt ezektől függ a vallástanítás hatása. Ha a vallástanitó nyomatékkal és eredmény teljesen akar tanítani: egész lelkéből kell hogy beszéljen, s nem azon kell lennie, hogy a már elkopott szólásformák mellett maradjon, az igazságot pedig akként kénytelen közleni, miként lelkébe tükröződik és azon szavakkal, melyek gondolata felöltöztetésére önként ajánlkoznak. Bensőnket feltárni mások előtt egyenesen minden tekervényesség és félelem nélkül: ez az egyetlen út, melyen hathatunk mások lelkére. Ellenben vallástanitóinknak (lelkipásztorainknak) előbb oly szavakat kell keresni, melyek nem ütköznek az egyh. szentesitett hitcik' keibe. Uj eszmék szülemlenek lelkében, melyek nem egészen egyeznek a hitvallások szerzőjéivel, — kénytelen magán erőszakot követni el, s hogy a hitvallással is megegyezzék, de az igazságtól se távozzék el, a szavakba más élteimet erőszakol. Azonban ez eljárás szív és lélekre egyiránt lankasztólag hat, a minthogy kisebbíti az önbecsülést, behálózza lelki szemeinket s megszoktat üzérkednünk az igazsággal. Es a mily mértékben elnyomja valaki egyéni meggyőződését, hogy gondolatai közé idegen elemet vegyitvén, igazhitüsége (orthodoxia) ne gyanusittassék, s a mily mértékben folyamodunk mások szavaihoz a helyett hogy saját nyelvünkön beszélnénk; s a mennyire elcsavarja valaki a beszéd hagyományos jelentését, hogy feleinél, dolgát ne rontsa: ép oly mértékben homályosítja el, s alacsonyítja le eszét, és ássa alá egyenességét és jellemszilárdságát. Oh mint szánom az oly tanitót, kinek lelkében fölvillannak a hitvallásba foglaltnál magasabb igazság szép és meleg sugarai; de nem szabad igazságosnak lennie magamagához, hanem csak azt kell viszhangoztatnia, mit nem szívének melegén táplált. Oh pedig jobb volna kenyeret koldulnunk s rongyokba burkolóznunk, mint sem hogy búcsút vegyünk a ker. nyiltszívtiség és szabadelmüségtől. Hadd prédikáljon inkább csűrben vagy szabad ég alatt a lelkipásztor, mintsem pompás és fényes szószékről szóljon olyakat, melyek nem gondolatainak kinyomatai. Ha a hitvallás békóiban sinlődők csak egyetlen egyszer kóstolták volna meg a szabadság levegőjének szivását: tudom hogy többé a világ minden kincse s hatalmáért sem adnák oda lelki szabadságukat. A hitvallások harmadik szomoritó hatása a hitetlenség előmozdítása. A hitvallásnak nem az a feladata, hogy vallásunk egyszerű igazságait adja elő, melyeken annak hatása nyugszik, hanem hogy felfogja és meghatározza azon titokteljes tanokat, melyek fölött a keresztyének meghasonlottak. A titokteljes szót nem bibliai, hanem hagyományos értelemben veszem, értvén alatta azon tanokat, melyek az észbe ütköznek és az ismert igazságokkal ellenkezni látszanak. J. Krisztus felséges erényét nem szedik hitcikkekre a hitvallások szerzői; ellenben oly tanokat tesznek a vallás fő-és alapigazságaivá, melyeknek homályossága és érthetetlensége nem egy vitát idézett elő, és a melyek legtöbbször csak azon körülménynek köszönhetik fontosságukat, hogy valaha mellettök vagy tán ellenök szólottak. A ker. vallást ugy a mint a hitvallásokban rendesen föl van állítva, valóságos tüskebokor, homályos határozatok, megfejthetetlen feladványok, bonyolult tételek és világos ellenmondások halmaza. Ki fogja ezeknek olvasásából a ker. vallás egyszerű, világos, tiszta szeretetet lehello, az életbe oly mélyen bevágó, és erényre serkentő tárgyait csak sejteni is? Es mi a következése ennek ? Az, hogy a ker. vallást, melyet a hitvallási iratok elcsavartak, hogy mások érthetetlen tanaival azonosíthassák, a ker. vallást — mondom — sokan oly dolognak nézik, melyről csak istenészek vitatkozhatnak , mivel hogy mindennapi lelkekre nézve igen magas, tüskés és bonyolult. Sokan pedig épen azért taszitják el maguktól, mert ab-55 *