Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-10 / 28. szám

hatályosabbak, mint övéi? Nálánál hathatósabb nyelven tudtok beszélni a lelkismeret és emberi szivhez ? Miért vakmeró'sködtök hát nekem, hogy örökre el ne vessze, azt tanitani, a mit Jézus Krisztustól kell hogy tanuljak?" Igazán csak megvetéshez közel járó érzéssel tekinthetek vallástételeimre, melyeket ha összevetek az uj-szövetséggel, minó' csekélységekké törpülnek? Mert mik ezek ? Megfoghatatlan hitelvek vázai, hideg elvonásai s metaphysikai kinyomatai, melyeket a Jézus Krisztus szájából kijött fris, éló' és végtelen igazságok képében kell elfogadnom. Ily formán azt is kivánhatnák, hogy a gyermekgagyogást vegyem bölcseség szózata gyanánt. A hitvallások ugy viszonyulnak az Íráshoz, mint éji lámpák a naphoz. Ugy képzelem a hitvallás szerkesztését mintha Jézust egy féltucet rovatba be osztanák, mely rovatokat metaphysikailag elneveznek, s fölhínak, hogy az Idvezitőrül való helyeslésemmel ezen rovatokat, mint valamely számlában töltsem be, mely eljárással azonban kevesebbet tanulok Jézus Krisztusról, mint tanulnék a napról oly magyarázás után, hogy az a felséges világosság csak egy láb átmérőjűkor.Egy, s csakis egy út van, mely Jézus Krisztus valódi ismeretére vezet, s ez az, hogy közeledjünk hozzá, lássuk, halljuk őt, vele együtt érezzünk, neki engedelmeskedjünk, hogy kisérjük el a keresztfára, a keresztről az égbe s ekképen fogjuk fel isteni dicsőségének fénylő sugarait. A ker. igazság végetlen tartaimu s ugyanazért képzelhetni-e, hogy azt akármely hitvallás néhány sorába össze lehessen foglalni? Előbb eldarabolhatjátok és megmérlegelhetitek a határtalan légkört, a tüzes, a mindent átható világosságot, mintsem a ker. vallás tartalmát néhány mondatra szétbontva felfoghatnátok. A ker. vallás szabadabb és határtalanabb mint a lég, mint a szél és hatalmasabb semhogy azt emberi gyönge kezek összefoghatnák. Nem merev tan hanem lélek az, lelke a véghetetlen szeretetnek. A határtalan pedig meg nem mérhető, (mint az emberi mű,) mert ezt inkább érezni mint leirni tudjuk. A benyomásokat, melyek az igazi ker. szivére Jézus jelleme és tanai gyakorolnak, szavakkal kifejezni csak szegényesen lehet. A ker. léleknek a szavak csak rövid és esetlen kifejezői: gondolatai és érzelmei azokon messze túl csapongnak. A ki teljesen úgy érez, mint egy keresztyén, magát jól megérti, mert tudja és érzi a szívhangokat; de vallását szintúgy nem tudja elvont fogalom-sorozatban fölmutatni, a mint nem képes szeretett barátjának testi vagy szellemi képét néhány bizonytalan vonásban lerajzolni. Régóta közhibája az a ker. felekezeteknek, hogy igen sokat fáradoztak vallásuk szoros megállapításán, törekedtek a határtalan meghatározásán. Holott a ker. vallás, ugy a mint az Krisztus igaz tanítványának szívében él, nem áll egyes mondatokra különíthető fogalmakból; hanem az egy nagy el nem darabolható s egy szellemtől áthatott egész, melyben minden szabálynak, minden tannak a többiekkel való összeköttetés adja meg életét. A mikor már e felséges , mennyei tant emberi hitvallások nyűgébe szorítva látom, ugy tetszik nekem, mintha csavarók és békók közé szorítanák nemeslelkü embertársam testét, melyek megbénítják s eltorzítják Istennek egyik legremekebb művét. A ker. igazság határtalan természetéből következik hát, hogy arról való előterjeszteseink tökéletlenek, s azokat szükségkép folytonosan javítgatni s bővíteni tartozunk. A legmélyelmübb theologok is csak gyermekek, kik a vallásnak csak néhány gyönge sugarát, csak elotanait fogták fel, mi miatt szükségök van a kegyelemre, Urunk Jézus Krisztus ismeretében való növekedésre. Hogy e növekedésnek mennyire útját állja a megszabott hitvallás, melyen túl nem mehetünk, mondanom is fölösleges. Pedig a Krisztus által alapitott vallás megkívánja a lehető legmagasb tevékenységet és lélekszabadságot. Örömmel kell üdvözölnünk a világosságnak minden uj sugarát; készséggel kell követnünk Krisztus minden intését, s feszülten kell figyelnünk a bensőnkben nyilatkozó Istenségnek minden még oly gyönge hangjára is. A krisztusi igazsághoz való ragaszkodásunknak oly annyira erősnek kell lenni, hogy ezért készek legyünk mindenünket feláldozni. Ki nem látja át ezekből, hogy a hitvallások, melyek gondolkozásunknak határt szabnak, melyeken túl minden kutatás és vizsgálódásnak meg