Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-03 / 27. szám

a socinianismus hüven volt ismertetve. (Bár erre is ráférne egy kis javítás). Hanem — s ez a legsúlyosabb és a tulajdoképeni vád — a socinianismus nem unitárianisrnus, és az én baklövésem az, hogy a socinianismus tanrendszerét ugy adtam elő, mint az unitár egyház tanrendszerét.—Igaz, hogy én közleményem bevezetésében azt mondám, hogy a kisebb prot. hitfelekezetek között a socinianismus egyedül az, a mely hozzánk nemcsak elhatott, hanem közöttünk — Erdélyben — állandóul meg is honosult. — És igenis, azt most is újból állítom, hogy a reformatiónak történetileg Socinus által kezdett iránya és keresztülvitt vallás-rendszere Erdélyben meghonosult, és létre hozta az unitár egyházat. Csupán abban tévesztettem — s ezt szívesen elismerem — hogy közleményem végén legalább is annyit nem jegyeztem meg, miszerint „ez az eredeti történeti alakzatában felmutatott socinianismus az erdélyi unitár egyházban önállóul, az idők folyamában több egyes pontokban nevezetes módosulással fejlett ki, és haladott tovább.u Jól tudom, hogy még Socinus életében az unitár egyházban egyes tantételek fölött nevezetes ellenkezések, heves polémiák merültek föl, egy helyütt emlitém is Socinnak Davidis Ferenc elleni iratát, de az időben a nagy prot. egyházakban is láthatjuk a theologusok számtalan eltérő nézeteit s polémiáit, valamint láthatunk a kalvinismus egyes országokban kifejlett egyházainak a confessioiban is több különbözéseket, anélkül hogy azon egyházakat más hitfelekezetnek, s más vallásrendszereknek tekintenök, — kiemeltem, hogy a szabad vizsgálódás és haladás elve már a socinféle unitarianismusban következetesebben volt érvényesítve, mint a két nagy prot. egyházban azon idő szerint. És mindenesetre, csak méltánylandó, ha az unitár egyház Erdélyben is — valamint Angliaban is — nem kötötte magát a socinianismus kezdetleges tanrendszeréhez, hanem a vallásos élet ugyanazon irányában az egyházi életet és tanokat illetőleg is az idővel haladott, módosult, és szabadon fejlett. De azért nem tagadhatja meg, hogy történeti alapjául a Socinféle tanrendszer szolgál, és azontúl is az abban kifejezett alapirányban haladott tovább, pedig ez a fődolog mint ön is elismeri. Ezért nem látóin igazolva azt, hogy kegyed annyira ignorálni akarja a socinianismust, mintha arról csak az én közleményeimből venne tudomást Az unitarianismusnak Erdélyben meghonosulásába Socinnak még személyes befolyása és részvéte is sokkal közvetlenebb volt mint a kalvinismusnak a királyhágón túl és innét elterjedésében Kálvinnak, kinek müvein kivül eddigi tudomásunkra semmi személyes befolyása sem volt hozzánk. — Hisz ön is, midőn egyfelől valami egészen másnak tartja a socinianismust mint az unitarianismust; azt kérdezi, hogy miből lehet tehát egy hitfelekezet hitelveinek rendszerét megismerni, és elnevezni ? És erre azt mutogatja, hogy sein egy ember irataiból, sem a confessiókból, a melyek legfölebb csak egy bizonyos korban fejezték ki hüven azon testület vallásos meggyőződését. De hát a szabad tudományos életből, a mely naponként haladó, változó, újra és újra alakuló? Nem, kegyed meggyőződésemmel egyezőleg azt feleli, hogy a „fö eszméből, a mely az illető vallásfelekezet képviselője.u

És ily főeszmének tartja kegyed az unitáriusokra nézve az „unitást" az „Isten személyes egységét,l

í

(784. 1.) mivel ennek lobogója alatt küzdöttek a létezhetésért és váltak el a többi prot. felekezetektől e felekezet első harcosai, s ez az mi rájuk nézve jellemző marad mind addig, mig a trinitásnak is lesznek vallói." Igenis, valamely hitfelekezetnél a határozó az a fö eszme, mely uralkodik nemcsak tanrendszere, hanem az egész vallásos élet fölött, és ezen fö eszme által kijelölt alapirány, a melyben halad a vallásos élet és tudomány a fejlődés legkülönbözőbb alakulásaiban és változataiban is, ez a fö eszme és alapirány, a mely ön szerint is a hol formulázott confessio nincs is (p. o. az angol uniláriusoknál), a részletekben való számtalan nézeteltérés dacára is a hívőket egy hitfelekezetté fűzi össze. Ezekben tehát egyet értünk. De vájjon ön szerint is, nem ugyanaz-e a socinianismusnak ezt mind végig egy sajátlagos hitfelekezetté jellemző alapeszméje, a tni az erdélyi unitár egyházé? Ha tehát ki tudja kegyed mutatni, hogy nem az a Socin féle unitarianismus szolgált az erdélyi unitarianismus történeti kezdetéül, hogy az általam felmutatott socinianismus tanrendszerében más fö eszine az uralkodó és az alap, mint az unitarianismus rendszerében 5 hogy a részletekben való módosulások és eltérések dacára lényegében ma is nem ugyanaz az alap iránya az unitár egyház szabad tovább fejlődésének, akkor igenis elismerem, hogy a Socin-féle unitarianismus más vallásrendszer, mint az erdélyi unitarianismus, hogy az nem tekinthető ennek históriai hasisául, s hogy nem az abban érvényesített irány szolgál az unitár egyház alapjául ma is. Addig pedig ha ismét kell is irnom areformatió korában keletkezett unitár egyház tanrendszeréről, ismét csak a Socin-féle unitarianismussal kell azt kezdenem mint első alakzatával. A másik kérdés azután az, hogy ez az unitár tanrendszer miként alakult és fejlett ki Erdélyben, miként Angliában stb. s miként változott, módosult az idők folyamában. Mult közleményemben én e kérdéseket föltenni s reájuk felelni elmulasztottam. Ha engem megelőzve, akár kegyed akár más ezt fölmutalandják, kétségkívül szolgálatot teendenek vele mind az unitár egyháznak, mind általában hazai prot. irodalmunknak. Csakhogy ennek — bocsásson meg — nézetem szerint nem egyes pontok töredékes feltüntetésében kellene állania, mint kegyed tőn legközelebbi cikkében, mert az csak annyit mutat, hogy van ám valami eltérés, és változás, hanem az egész tanrendszer időszerű fejlődésének rendezett előadásában. Ez csakugyan nagyon óhajtandó volna. Csak még egy észrevételt engedjen meg. Ön homlokegyenest ellenkező két állitásnak tartja azt, hogy Istent csak kívülről való tanulás által lehet Socin szerint megismerni; — és hogy ez álláspont a véges egyéni értelem álláspontja. — Fölösleges bizonyítgatnom, csak megjegyzem, hogy a tudományban s illetőleg a bölcsészetben az elmét épen azon működésében, (vagyis az elmét kifejlettségének azon álláspontján) nevezik véges