Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-03 / 27. szám

értelemnek, a melyen a tárgy és tudó elme egymáson kivül állnak, s igy az ész a tárgyon korlátját, végét találja. Ez a hideg értelem, hidegsége s végessége épen abban állván, hogy tárgyától nincs áthatva, vele bensöleg egybeolvadva, s azért azt nem önmagából producálja, hanem csak mint valami külsőt kívülről sajátítja, betanulja, s legfölebb hidegen elemezi. Ez észrevételek után köszönetem és tisztelő barátságom ismételt kijelentése mellett azon óhajtással zárom be soraimat, hogy nézeteltéréseink mellett is az egymás jóakaratában helyzett bizalom egyesítsen bennünket, s ne a „Rechthaberei" (hála Isten nyelvünkben e gondolatnak nevét sem ismerem) hanem az igazság elfogulatlan szeretete s keresése vezérelje tollúnkat, hogy igy vitáinkból ne bármelyikünk egyéni győzelme, hanem a való tudományos ismeret gyarapítása legyen a nyereség. Pesten, jun. 20. 1864. Kész szolgája Molnár Aladár. ISKOLAÜGY. A TANÜGY ÉRDEMÉBEN. VIII. Ész, erő és szent akarat, melyek határozott biztossággal kitűzött célra legalkasmasabb eszközök megválasztása, és készletben található eszközöknek öntudatos célra felhasználása által — utáncsinálják mintegy a — teremtés munkáját, személyesitik a gondviselés bölcsességét, — legyenek mostani felszólamlásunk alapeszméi. Ezeknek gyakorlati alkalmazását foglalandjuk össze a bennünket kizárólag érdeklő — növelési szakmában. A sok ágazatu eszmének gócpontja, melyben természetesen összejönnek az életadó sugárok, röviden ennyiben kifejezhető : a középtanodai tanár egyénisége s hivatali állása. E nagy érdekű tárgygyal kívánjuk kevés időre igénybe venni tisztelt ügyfeleink becses figyelmét. Kijelentjük pedig jóelöre, miszerint a hivatalos tekintély utján elintézés dolga nem vág a mi körünkbe, — a tényleg fenálló viszonyok változtatása illetékességünk vonalán kivül esik ; eszmék forgalma érdekel főként minket, kik tudjuk, hogy ezek bölcs irányadása után egyedül haladhat jó úton a gyakorlati élet. Nem szűnünk meg Plátót igen nagyra becsülni azon szép gondolatáért, mit eszményi köztársaságában kifejez, t. i. hogy a törvényhozást a bölcseség, a végrehajtást az erély kezeiben letétetni óhajtaná. — Mindennapi életből szerzett tapasztalásainkat kívánjuk beszéltetni, a zsoltár iró szerint: hegedű szóban szép mesét jelentve. Végig tekintünk gyakorta ezen saját, kis körű s majd szomszédos és távolabbi, — végre általános magyarhoni prot. tanügyünk tényleges állapotán; honnét van az? hogy számos feleinkétől egészen külömböző szempontból nézve, az egybevetés, átcserélgetés (combinatio, permutatio) eszmeláncolatán haladva, — az önelégültség boldogító mámorát élvezni képesek nem vagyunk. Sokszor ugy rémlik előttünk, mintha idült bajaink nagyobb része bizonyos „céltalan eszközök, és eszköztelen célok visszás arányainak öszhangtalan egymásra hatásából" állana. Röviden szólva: nem vagyunk számítás emberei. Erre vonatkozólag tanit a biblia: „Ki tornyot akar építeni, leülvén először, avagy nem megszámlálja-e az ő költségét, ha vagyon-e annak elvégezésére való költsége?" (Luk. 14, 28.) Ezt pedig kérjük szívesen a szellemi tökealapról szintúgy értetni, mint az anyagi vagyonról. — Lelkesülünk a dicső célhoz, melyet nagy távolból, tisztán látó sejtelemmel felismertünk; — a részletes, nemcsak aprólékos, néha első rendbeli fontos tényezők, segélyeszközök figyelmünket elkerülik. Nemes küzdésünk dicséretre méltó bár, azonban sokszor hálátlan, többször hiábanvalóvá is lehet. Történelmi multunkban lehetne tán némely esetekre nézve okadatolást keresni, t. i. nem ritkán súlyos viszontagságok, élethalál-tusának közepette mintegy megszoktuk volna az ostromállapothoz illő dac és védelmi állást és bizalmatlankódunk az idők békés folyamában is. De másfelöl, — még ez csak egyik oldala fogyatkozásainknak, kiegészítve azon másik által, mely szerint gyakran kezünknél hevernek az alkalmas eszközök, melyeket csak öntudatos, egységes célpontra összemüködtetni kellene. E tekintetben már óhajtandó, hogy helybeli, hazai és hitfelekezeti növelésünk főintézői kérdeznék ki önmagukat: hol keresendő a hiba ? Nem nőttünk volna még ki egykori balitéleteinkből ? Áll-e még nálunk a tiszteletre méltó agg Kánonos könyv utján bejött külömböztelés, sőt ugyan messzire elkülönítés V. D. Miniszter és Ludi magiszter között? — Nagyon is elöl és fent kezdettünk tanügyi bizottmányunkkal; — mikor fogunk leérkezni a helyi viszonyokra ? melyeknek solid alapja biztosithatná ama colossalis diszitinény állását. Mondjuk ki őszintén, miszerint fájdalmasan vesszük s a kegyelet ama sz. ügyének, növelésünk tökélyesbre fejlödhetésének nem kis akadályaul tekintjük azon méltatlanul nyomasztó kicsinylést, mely — alkalmilag szólva — tanférfiaink irányában az olykor túlzó suprematiát gyakorló e.közönségek és felsőség részéről tapasztalható; viszont, nem helyeseljük azt sem, hogy e baj elháritására az illetők részéről igen kevés, majd semmi sem történtk. — Kicsoda lesz a bölcs Izraelben? ki a tanár jogi állásáról, komoly határozottsággal szólni tudna vagy akarna. Mondanunk is fölösleges, hogy jelenkori államviszonyok közt, hajdanta virágzott patriarchai egyszerűségben, isteni gondviselésre nagy hittel támaszkodó társadalmi helyzet nem sok szerencsét csinálhat. Jogok és kötelességek szigorúan pontos körülírása, illetékes ellenőrzése óvhat meg csupán olynemü jogsértésektől, melyek az egyéniségén kivül az általa képviselt ügynek is hátrányára válhatnának. Isten a bizonyságunk, mi egy azon tisztelet és becsültetés színvonalára emelni kivánnók — illető feltételek alatt — a tanárt és elemi tanítót; azt tapasztalnunk fáj, hogy mindkettő egy azon fokra leszállittatik. Egyházkerületünk hatósága megrendelte már, hogy tanitó v. tanárnak is legyen beszólása a helyi e,elől-