Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-03 / 27. szám

rokonok és honfitársak tanrendszerét, a kikről egyik elsőrendű kitűnő jogtudósunk ezelőtt néhány évvel az „osztrák örökösödési jogról" írt müvében azt mondja, hogy a végrendelkezésnél csak keresztyének lehetnek tanuk, s p. o. zsidók és unitáriusok nem *); és a kiket — Koneknek a kir. magyar tudományos egyetemnél tankönyvül használt. ,,egyházjogtana" **) szerint — a magyarországi róm. kath. egyház a ker. közösségen annyira kivül állókul tekint, hogy 1858-ban Esztergomban tartott tartományi zsinata azt rendeli, hogy ha unitárius a kath. egyházba tér, avvagy vegyes házasságra lép, feltételesen újból megkeresztelendő. (Es mindezek ellenében — tudtomra — az irodalomban egy szó sem jelent meg tiltakozásul, avagy felvilágosításul, pedig egy kissé talán mégis nagyobb és igaztalanabb tévedést követtek el az unitáriusok iránt mint én.) Egy könyv bemutatásának alkalmával tehát hozzá fogtam, s a mint akkor módomban és tehetségemben állott, megkezdtem ismertetni a socinianismus tanrendszerét, azon kijelentéssel, hogy ez egyházat „méltán és teljes joggal számithatjuk a ker. prot. egyház hitfelekezetei közzé." (9. sz. 262. lap.) Természetesen nem azon arrogantiával irtain, hogy a t. közönség az én csalhatlan igéimet betanulja, hanem, hogy a tárgyat gondolkodó figyelme elé terjeszszem, és nem hogy az unitarismusnak csupán siriratát újítottam meg, de talán épen azt az egyet sikerült felmutatnom, hogy e vallási testület a nagy keresztyén egyháznak valóban élő, önálló organicus tagja. — És én kérhetem — s kérem is — hogy ha kezdeményező kísérletemben tévedéseket követtem el, az atyafiak gyáinolitsák jó törekvésemet, és ne gyanúsítsanak (mert nem ez a hang, a melyen megérthetjük egymást) hanem szeretettel igazítsanak meg. De hát miben áll kegyed szerint tévedésem? *) Örökösödés az Aust. ált. polg. törv. szerint, (irta Tóth Lőrinc. 1854.) 47. lapon. **) Az idézett munka 496. lapján szórói-szóra ez van: Miután a keresztség eltörölhetlen jelleget süt a felvett lelkére, mely szerint keresztény egyén nem kereszténynyé többé teljességgel nem válhatik, azért a hitethagyó, ha az egyház keblébe megint visszatér, újra nem keresztelhető, ugyanez oknál fogva a más felekezetű keresztényeknek a kathol. hithez való áttérésénél csak a hitvallásnak ünnepies letétele, nem pedig új keresztség kívántatik, kivéve, ha azon felekezet félrevetve a sz. háromságról való dogmát, a keresztelés lényeges szertartásaitól tetemesen eltérne, mint péld. a németkalholikusok, rongianusok, svédenborgiánok s egyéb sectákra, vagy hazánkban az unitáriusokra nézve, kik ha a kath. hitre áttérni, vagy csak katholikus féllel házasságra lépni kívánnak, feltételesen újra megkeresztelendők (Conc. prov. strig. (1858) tit. III. num. 2. p. 3.). Midőn Szilágyi Ferenc e lapok 14. számában (421 lapon) azt mondá, hogy a róm. kath. egyház is elismeri az unitáriusokat keresztyénekül, mert áttéréseknél nem kívánja tőlök a megkeresztelkedést, bizonyosan a hazánkban e végzés előtt tapasztalhatott gyakorlatra gondolt. Először is, abban, hogy nem minden szükséges eredeti források önálló földolgozása folytán irtam, hanem a szomszédokhoz fordultam s más után adtam elő a tárgyat. Ezt épen azért tettem, mert ha eredeti munkát írok, minden sorért, minden állításért felelősnek érzem magamat, s minden szavamat tartozom a szükséges tudományos érvekkel vagy okmányokkal indokolni. Egy hilfelekezet vallásrendszerének eredeti megírásához pedig még annál is több készültséget tartok szükségesnek, mint a mennyit kegyed kijelöl. És az idevonatkozó eredeti forrásokat önállóul búvárolni és feldolgozni pedig eddigelé legjobb akaratom mellett is physice lehetetlen volt. Jó, — mondja ön — tehát mig ezt nem tehetem, addig inkább semmit sem tettem volna, még csak a síriratot sem kellett volna megujjitanom, hátha más ráakad és megelőz a föltámasztás dicsőségében? — vagy eredeti jót, vagy semmit. Igen is, ha saját dicsőségemért fognék tollat, ha csak maradandó becsű müvek írására törekednék, hogy általuk írói hírnevet alapítsak meg, igy gondolkoztam volna. De én egyházi irodalmunkban a tudománynak egyszerű kezdő napszámosa vagyok, a ki tehetségemnél és helyzetemnél fogva is nem ércnél tartósabb remekek alkotásán dolgozhatom elrejtve, hogy egyszerre valami meteorként repüljek a közönség elé, hanem (főleg még most) szolgálok a napi szükségnek. Készülök, tanulok, és ha miben valameddig megállapodott, biztos rendezett ismeretre nem juthatok el, addig nem restellek azok után járni, a kik már saját utjokon oda eljutottak, s eredeti müvek helyett irodalmunkban addig ismertetem azokét. Ha ki eddigi igénytelen munkásságomat egy kis figyelmére méltatta, ez eljárásomat tapasztalhatta nemcsak az egybehasonliló theologiában, hanem mindazon tudományokban, a melyekkel hivatalomnál fogva is foglalkoznom kell. Ugyanígy tettem a psychologiával, s legközelebb az erkölcstannal. — Hogy midőn a socinianismusnak tudományosan egybeállított egész tanrendszeréi (confessiok és katechismusok nem tudományosan kifejlett tanrendszer) óhajtottam felmulatni, nem lehetett egyszerűen valamely magyar munkára utalnom, hanem kénytelen voltam a szomszédba menni, az nem az én hibám. Ha a jó Isten még egy évtizedig éltet, és akkor is igy tennék, tisztelendő barátom szemrehányását megérdemlett megrovásul veendem. De egyelőre épen ily apróbb dolgozatok, viták és eszmecserék teszik lehetővé, hogy a dologgal minél inkább tisztába jöjjünk, $ egy hibátlanabb eredeti dolgozat jöhessen létre. Saját vallomásom szerint igy állván a dolog, legközelebb azérl vonhat kérdőre kegyed, ha váljon a socinianismus tanrendszerének ismertetéseül elég hiteles szerzőt választottam-e alapul, és azt elég hüven beszélteltem-e, vagy a hol egyes pontokban tán eltérek, nekem van-e igazam, vagy neki ? E szempontokból kegyed nem támad meg. Néhol ugyan ugylátszik, mintha kéllené, hogy valóban azok a socinianismus tanai, a melyeket én Sch. után elmondok és minden megkülömböztetés nélkül legtöbbször engem, majd egypárszor Sch.-t teszi felelőssé azok után, a melyeket én ö utánna közlök, de mégis az ellen sehol sem tiltakozik, hogy nem azok volnának a socinián tanok. Tehál szerinte is