Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-17 / 3. szám

d u k beléletében is lehet ugy nevezhető vallásos küzdelmek s ezekből eredő újítások nyomait találni. Az á r j a népeknek az Indus és Ganges partján megtelepedésével s hatalomra emelkedésével a Brahma vallása elterjedett, melynek föciinervonásait, a minden szabad mozgást gátló, a szellem kifejlését lekötő, a társadalmat a helyttállás tespedésébe sülyesztŐ kásztrendszer, a népnek külön és örökös ugy mondható telivér osztályokra válása, mint szintén a bráhmánoknak vagy papoknak korlátlan uralkodása képezik. Az embert méltóságából kivetkeztető e mozdulatlanság és nyomás ellen mint reformátor fellépett Buddha Kr. előtt a 6-ik században, s a kásztrendszert eltörlő, a papi uralkodás jármát lerázó és erkölcsjavitó, különösen az emÍTcrszeretetet parancsoló új vallást alapított, mely csakhamar nagy kiterjedést nyert, de éppen azért a bráhmánok részéről mérges ellenszegülés és megtámadás tárgya lett, s éppen azon idő tájban midőn Krisztus született, a hevesen s nagy erővel kitört üldözések több századokig tartó véres és pusztító háborúkat idéztek elő, melyek a baddhistáknak Elöindiából, tehát a Ganges és Indus vidékeiről tökélletesen kiirtásával végződtek. A titokteljes homályba borúit Áfrika belsejében is, már az emberiség legrégibb történelmében emlegetett aethiopok sajátságos államéltéböl is van egy emlékezetes példája feljegyezve, hogy az emberi szellem maga Iebilincselését és elbutitását végre nem türi. Ott M e r o é-ban, mint siciliai Diodoros írja,2

o

) a társaság minden osztályai felett álló, s a királyt is maguktól teljes függésben tartó papok ennek, midőn nekik ugy tetszett, mint az istenek akaratát megizenték, hogy megkell halnia, s hozzá tevék: „a halhatatlanok rendeletének egy halandó sem szegülhet ellene/' A királyok századokon keresztül teljesítették e parancsot, bár mint az iró megjegyzi, arra fegyver vagy más eszközök által nem kényszerittettek, de „babonás félelem által voltak csak elámitvn." Történt azonban hogy Kr. e. a harmadik században, (midőn Egyiptomban II. Ptolemaeus uralkodott 284—246.) Merőénak királya Ergamenes, ki görög nevelést nyert, s a philosophiát tanulta,— a tiltott gyümölcsöt tehát megkóstolá, s igy szemei megnyíltak, — „a királyi méltóság öntudatára emelkedve" a régi szokást és intézvényt eltörlő újítást hozott be, az aethiopok arany templomának addig hozzáférhetetlen szentélyébe katonai erővel betört, a papokat mind kardra hányatta, s „tetszése szerint mindent átalakított."— Ez afrikai véres ujit ás, egy rég fenálló s a papok által isteni parancs gyanánt kiadott véres intézvény ellen, ezelőtt mintegy kétezer és száz esztendővel történt. Nem maradhat itt végre említetlen, bár a keresztyénség után jött létre, az arabsok nagy prófétája Mohammed által alapított izlam is, mint a melynek keblében ha-20

) D i o d o r. S i c. Biblioth. histor. S. III. c. 6. Sz. F. sonlag a vallásos kérdésekből és újításból származott versengések és felekezetek nem hiányzanak, pl. a szonniták a mozlém orthodoxia követői, kik a szonna, vagy a szóbeli emlegetések egész gyűjteményét kötelező erejüeknek ismerik és elfogadják, egyszersmind Abubekr, Omar, Othman három első chalifát a próféta igaz helytartóinak s az izlam főpapjainak tartják ; továbbá a leginkább Persiában elterjedett s h i i t á k , — elszakadottak, eretnekek, — csak a negyedik khalifát Alit, Mohammed vejét ismerik annak törvényes utódja gyanánt, a szóbeli emlegetéseknek a három első khalifára vonatkozó részét elvetik; végre több más secták mellett az újabb időben, jelesen a 18-ik század közepén Arabiában támadott w a h a b i t á k, az izlam puritánjai, kik nem annyira a külszertartások teljesítését, mint a vallásos és erkölcsi kötelességek gyakorlását sürgetik, a borivást, dohányzást tilalmazzák, s minden üldözések és irtó háborúk dacára, mik a félszigetet több versen vérbe és lángba borították, végkép elnyomva ma sincsenek. Ha a fenebb elősorolt történelmi adatokra nézve valaki felhozná, hogy azok a szóban forgó keresztyén vitaügygyei, mire Renan könyve adott alkalmat, öszszefüggésben sem állanak, s igy voltaképpen a dologra nem tartoznak, ez ellenvetésro azt lehet megjegyezni, miszerint az idézett példák jelentőségét épen azon körülmény képezi, hogy azok a keresztyénséget megelőző korban, egészen külömböző éghajlatok alatt, egymástól merőben idegen, és a műveltségnek nem egyforma fokozatán, sőt sajátságos ellentétben álló népek beléltében történtek, s még is egészben véve ugyanazon egy eszmére vonatkoznak, a fenálló s megavult intézvények mellett, vagy azok ellen küzdést, a szent dolgokban a tudomány segítségével, az igazság keresésést és újításra törekvést, általában az ó és uj tanok antagonismusát képviselik. S nem lehet e a t. olvasók előtt a fenebbiekben kiterített nagy képen korunk, a 19-ik század történelmében is előforduló meghasonlásra, küzdelmekre, ellentétre, némileg ráismerni, ama rég elmúlt századok s napjaink eseményei között a szembeötlő analógiát bámulni, — azon nagy eszmeharcot, mely a néphite és a tudomány közötti meghasonlásból a kkőris folyt, s m a is tart ? Sokrates és Renan— 23. század által elválasztott pogány és keresztyén két philosophus, mindkettő korának dísze, dacára a nagy távolságnak, még is mily közel állanak, mily hasonlók egymáshoz, még jó és balsorsukban is! A görög bölcs a szent dolgokban az igazságkeresésért, a francia tudós hasonló vétségért istenkáromlás vádjával sujtoltatnak, s valamint az elsőt a felvilágosodottak tisztelete, nagyrabecsülése, a nép szeretete, B a gyásznapon minden jók szíves részvéte és őszinte bánata kisérte, ugy a második nem kevésbé a tudomány és felvilágosodás minden barátainak, sőt két világra kiterjedő müveit olvasóközönségnek rokonszenvétől van környezve! Az ó és újkornak meglepő hasonlítása és összetalálkozása egy eszmében, nem bámulatos, lélekemelő jelenel-e ? nem fényes bizonysága-e az emberi s z e 11 e m isteni eredetének, s éggel rokon el-